„Magam talán középre állok. Talán este van. Talán alkonyat. Egy bizonyos: későre jár. Egyedül vagyok. Lüktetek. Kint a sötétben fenyegető villámlással lángok lobognak; ég a pajta. A tanúk nélkül dolgozó pokol. Holtan dermednek reményeink, a csillagok. Az ablakok kiverve, az üres keretek ide-oda lengenek, fekete pernyét ver be a szél. A sparhertban azért ég a tűz. A konyhaasztal felborult, csirkecsontok szanaszéjjel. Nincs kutya a csonthoz. Combom a plédhez ragadt, belülről fázom, nyílt seb vagyok, büdös vagyok, csatornaszagú, szét vagyok, vigy el, Uram, olyan magányba is, ahová magamtól sose merészkedtem volna.”
Habár az első négy mondat szó szerinti Pilinszky-idézet, a fenti szöveg természetesen Esterházy Pétertől való, méghozzá a Fuharosok című művéből, amely most mono-koncert-opera alakjában jut majd elénk az UMZE Kamaraegyüttes Romantikus olvasmányok elnevezésű koncertjén (BMC, március 13., fél nyolc). A kortárs zenei program szünet utáni részét kitöltő és Molnár Anna mezzoszopráni közreműködésével megszólaló Fuharosokról maga a komponista így nyilatkozott: „Művem úgy opera, ahogy az Esterházyé regény.”
Ha minden igaz, az elkövetkező napokban még egy 20. századi prózaremek magyar szerzőségű operaváltozata kerül majd bemutató gyanánt a közönség elé: A Mester és Margarita című opera-musical Gyöngyösi Leventétől (Eiffel Műhelyház, március 17., hét óra). A mondatindító bizonytalankodás ezúttal nem szimpla szószaporítás, hiszen a figyelmes olvasó emlékezhet rá, hogy e premiert pár hete már ajánlottuk egyszer – ám akkor az Opera új játszóhelyének megnyitását elnapolták az illetékesek. Gyöngyösi Bulgakov-adaptációja mindenesetre megéri és megérdemli a szurkolást.
Egyebekben koncentráljunk a jövő héten Richard Straussra, Robert Schumannra, valamint egy „vasárnapi komponistára”. A Budapesti Fesztiválzenekar esedékes koncertjeit ugyanis A rózsalovag első keringősorozata meg a Till Eulenspiegel vidám csínyjei keretezik majd, de azért Fischer Iván eldirigálja még Sibelius Hegedűversenyét is, és nem kisebb világsztár, mint Patricia Kopatchinskaja lesz a szólista (Nemzeti Hangversenyterem, március 19., 20. és 21., háromnegyed nyolc). Aztán a Nemzeti Filharmonikus Zenekar jövő csütörtöki föllépésén Rost Andrea közreműködésével felhangzik a Négy utolsó ének, illetve – immár szólista nélkül – Schumann III. (Rajnai) szimfóniája (Zeneakadémia, március 19., fél nyolc). A fáradhatatlan Várjon Dénes zongoraestjének műsorán pedig egyebek közt ott szerepelnek majd Schumann kutya nehéz Szimfonikus etűdjei (Zeneakadémia, március 18., fél nyolc).
Ami mármost a hétvégi komponistát illeti, nos ő Alekszandr Borogyin, aki kémiaprofesszori működése röpke szüneteit használta fel a zeneszerzésre: „Másoknál ez egyenes dolog, elkötelezettség, az élet célja – nekem pihenés, szórakozás, szeszély, mely elvon az igazi dolgomtól, a tanítástól és a tudománytól.” Őt két okból is emlegetnünk illik egy jövő heti koncert kapcsán: mint névadót és mint zeneszerzőt. Ugyanis a világhírű Borodin Quartet játszik majd a Zeneakadémián, s műsoruk nyitószáma a példás szerénységű névadó 2. vonósnégyese lesz – igaz, nem vasárnap, hanem pénteken (március 20., fél nyolc).
