Karinthynak is leesett az álla az utcán gumipipázó buldogoktól

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2017. október 13.

A léghajózás aranykora

Emlékezzünk meg Jolly Jockerről, Csingele Csangról és Szexepiles Szonjáról, a Horthy-korszak nagy tudású kutyáiról.

Aki még nem unja a Színházi Élet tartalmas és már-már valóságon túli portréinterjúit a Horthy-korszak különféle csodabogaraival, az most örülni fog trilógiánk záródarabjának, amiben pipázó buldogokról lesz szó, többek között. (Korábban Juliskával, a milliomos jávai balerinával, valamint a magyar írófejedelemnek kisebb sokkot okozó szerecsen színésszel foglalkoztunk behatóan.)

A családi örökség mázsás súlya alatt görbedő Karinthy Márton 2003-as, Ördöggörcs – Utazás Karinthyába című könyvében többek között a „honnan jöttem, merre tartok” nagy, klasszikus kérdéseit feszegeti, ami rendkívül érdekes, és mi hajlamosak is vagyunk együtt érezni a mitikus felmenői emlékével küzdő szerzővel, de a leginkább figyelemre méltó rész mégiscsak az, amikor idősebb Karinthy a nevezetes békebeli Budapest utcáin közlekedő, már első pillantásra is igen szokatlan kutyákról mesél a fiának.

Millió ilyen őrült volt még Budapesten. Volt például egy ember, aki három buldogot vezetett pórázon, mindegyiknek egy-egy gumipipa volt a szájában. Ezek bérkutyák voltak, ki lehetett bérelni valamelyiket, és akkor ráütöttek egy cédulát, mondjuk ezt: Schmoll paszta. Vagy: Fizessen elő a Színházi Életre! És ezért a tulajdonos kapott egy pengőt. Meg ilyen szerencsétlen szendvicsemberekkel is tele volt az utca.

Mert hát rém érdekfeszítőek a Karinthyk szövevényes családi viszonyai, a különféle legendás művészbarátaik kalandjai, de itt akkor is

szájukban gumipipát hordó, cipőpasztát reklámozó buldogokról van szó, aminél kevés menőbb dolgot tudunk elképzelni.

false

 

Fotó: Színházi Él

Ezek a bámulatos négylábúak valóban léteztek, a Színházi Élet vonatkozó, 1939-es cikkéből még az is kiderül, hogy a már említett gumipipa mellett előszeretettel viseltek más elegáns kiegészítőket is, például apró cilindert, vadász- és puhakalapot vagy csokornyakkendőt (persze az is lehet, hogy csak a fotózás miatt vették fel ezeket).

Egészen nyilvánvaló, hogy gazdájuk, a volt banktisztviselő, újabban pesti kutyaakadémiát vezető Révai István valami kivételes, kegyelmi pillanatban keresztelte el csodakutyáit Jolly Jockernek, Csingele Csangnak és Szexepiles Szonjának (ez utóbbi már egészen közel áll ahhoz, hogy a kutyanevek Szent Grálja legyen), ahogy az is világos, hogy az állatoknak a kisujjukban van az egész szórakoztatóipar.

Az interjú tulajdonképpeni apropója az, hogy Szexeplies Szonjáék éppen nagyszabású karrierváltás előtt állnak; arra készülnek, hogy bevegyék Hollywoodot, ami az ő képességeikkel bizonyosan gyerekjáték lesz. Az állatok kétszázegy mondatot értenek meg németül, hatvanat magyarul, most pedig angolul tanulnak és már ezen a nyelven is megértenek negyven mondatot, büszkélkedik a tulajdonos, amire minden oka megvan, hiszen ezzel a tudással talán már az Antall József Tudásközpontot is el lehetne vezetni. Pláne, hogy a buldogok számos egyéb olyan hasznos ismerettel is bírnak, amivel a fent nevezett intézmény igazgatója talán már nem.

Jolly Jocker egy ponton, a riporter szeme láttára felpattan az írógéphez és szabályszerűen leírja a saját nevét, Szexepiles Szonja a Boci-boci tarkát adja elő a zongoránál, igaz, sajnos belesül (nem régen zongorázik – szabadkozik Révai), Csingele Csangról pedig megtudhatjuk, hogy fotózni is szokott, és bár a gépet nem ő állítja be, kivételes tehetséggel exponál.

false

 

Fotó: Színházi Élet

Jó hír még, hogy a közelmúltban fantasztikus négyessé bővült a trió, hisz Jolly és Szonja második gyermeke, Bozambó Ham-Ham is csatlakozott a csapathoz.

A 29 éves, nőtlen Révai Istvánnál, aki a korbács nevelő erejében nem, csak a türelemben és a szeretetben hisz, egyébként kevés jobb férjjelölt lehetett Budapesten a harmincas évek végén.

Alighanem sok magányos nő szívét megdobogtatta az információ, miszerint van neki egy idomított teknősbékája is,

egy verebet pedig rászoktatott az alkoholra. A veréb minden reggel berepül az ablakán, elfogyaszt 20-30 csepp rizlinget, aztán természetesen cikcakkban elrepül. De hiába, a mester, saját bevallása szerint, csak olyan nőt venne feleségül, aki szintén tulajdonosa három pipázó buldognak.

_____

Szabó Sz. Csaba kedvenc lemeze a Pink Flag, kedvenc regénye a Sylvie, tízszer látta Az elnök végveszélybent. Blogja, A léghajózás aranykora péntekenként jelentkezik a Narancson.


Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.