David Bowie: Rock’n’Roll Suicide
„Time takes a cigarette, puts it in your mouth.” Az idő fog egy cigarettát, s a szádba teszi.
Szürreális kép, ezzel indítja az elmúlás felé tartó öreg rocksztár dalát David Bowie. Szívd csak azt a cigit, mintha az utolsó volna, hiszen halálra ítéltettél. Véged van, végeztek veled, végzel magaddal.
1972-ben a Rock’n’Roll Suicide zárta a fiktív rocksztár, Ziggy Stardust felemelkedését és bukását végigjáró albumot és annak színpadi változatát – a fenti felvétel ezt örökíti meg a Ziggy-turné záró előadásán, 1973 júliusában, a londoni Hammersmith Odeonban.
Csak érinti a cigit, inkább az elmúlásról szól a szám, mégis itt a helye. Búcsúznunk kell David Bowie-tól, és jóllehet, január 10-i halálhíre után, frissiben online, majd papíron is elbúcsúzott tőle a Narancs, de A nagy számok örvénye sem tehet másként. Itt legalább, sajnos, övé kell legyen a címlap (45 rész után ő az első, aki e téren duplázik, lásd a divatról szóló dalokat).
Natalie Cole: Coffee Time
S búcsút kell intenünk a szintén nemrég elhunyt Natalie Cole-nak is. A Coffee Time azonban nemcsak az énekesnő halála miatt kerül sorra, egyébként is itt volna a helye. Kávéházba, diszkrét beszélgetésre invitáló, hangulatos dalocska arról az egyszerű, de nagyszerű érzésről, hogy az embernek van valakije, akivel elbeszélgethet egy csésze kávé mellett, s közben halk dzsessz szól a háttérben.
A Coffee Time egy 1945-ös Fred Astaire-film, a Yolanda and the Thief egyik táncjelenetében szólalt meg először. Natalie Cole 2008-as albumán (Still Unforgettable) vette elő. Két évvel később, 2010-ben járt Budapesten, ekkor adott interjút a Narancsnak. Természetesen szóba jött apja, Nat King Cole is (aki pedig a különböző utcákról, utakról szóló összeállításban járt már itt).
Jorge Ben Jor: Café
Natalie Cole „egy kis jávait” is emleget dalában. Biztos ízletes az indonéz kávé is, de valljuk be, nem Jáva jut eszünkbe, ha arra gondolunk, vajon honnan kerül a csészénkbe. Hanem leginkább Brazília.
Jorge Ben Jor 1995-ös albumát, a Homo Sapienst zárta Café című könnyed vallomásával. Egy csésze kávét kér a kedvesétől, legyen benne aroma, odaadás, cukor és sok csók. S amíg elkészül – ha már úgyis benne vagyunk a ritmusban – bevezet a kávé, konkrétan a brazil kávé, e „feketébe váltó arany” történetébe. 1727-tel kezdi, amikor egy Palheta nevű nemesember elhozta Brazíliába a kávékultúrát. Aztán egy nagy ugrás, jönnek a csak önös érdekeiket követő kartellek. Végül pedig a termény és a termék vázlatos leírása, a kávészemek koffein- és proteintartalmáról, pörköléséről, őrléséről, s hogy e csodálatos növény eredetileg Etiópiából származik.
Stimmel az évszám és a név is. Valóban 1727-ben ültette el Brazíliában az első kávécserjét Francisco de Melo Palheta, aki Francia Guyanából csempészte át a palántát. A legenda diplomáciai küldetés során elkövetett nőcsábításról is regél a növény megszerzése érdekében. Régen volt, tán igaz is volt – mindenesetre jól hangzik, különösen Jorge Ben Jor előadásában (aki a Brazíliáról szóló összeállításban is szerepelt már).
Bezawork Asfaw: Buna
„A legtöbb ránk maradt írásos emlék alapján kijelenthetjük, hogy a kávépalánta Etiópiából, Kaffa nevű tartományból származtatható. A további útját Arábiába, Perzsiába, Egyiptomba és Törökországba nem tudjuk forrásokkal alátámasztani. Az araboknak a kávé volt a féltve őrzött kincsük, és ezért tilos volt kivinni Arábiából, akit rajta kaptak a csempészeten, azt halállal büntették. Ennek ellenére azonban zarándokok és kereskedők által mégis eljutott az országon kívüli területekre” – olvashatjuk Kátai Csilla kávéügyi szakdolgozatában , megerősítve Jorge Ben Jor ismeretterjesztő sorait is.
Etiópia hivatalos nyelve az amhara. Amharául buna = kávé. Ez az, amit egészen biztosan tudhatunk Bezawork Asfaw daláról. Meg még annyit, hogy amint a számítógép előtt kókadozván fölébreszt a lüktetése, akár egy méregerős fekete, érdemes felfigyelni a videón ünneplő tömegre is: egymás hegyén-hátán csupa férfi. A zenészek mindegyike is az, ami még elmegy, de hogy a közönség is kizárólag hímneműekből álljon… gőzöm nincs, mikor, mitől, hogyan fog ez megváltozni, ha egyáltalán, pedig nem ártana. Európai naivitás, de talán épp az ilyen kvalitású és körülrajongott női előadók is tehetnének érte, mint Bezawork Asfaw. Vagy a hozzá képest sokszorosan ismert Aster Aweke, aki a kávé társaságában kifejezetten könnyen feloldódó cukorról írt dalt: Sikuar (Sugar). (S egyébként öt év után tavaly zárta be egyik legszebb daláról elnevezett kávéházát és zenés éttermét, a Kabu Cafét Addisz-Abebában, az etióp fővárosban – de ez már a társasági rovathoz tartozik.)
Mills Brothers: Smoke Rings
Füstkarikát fújni – ha nem is egyedi tehetség, de gyakorlás feltétlenül szükséges ehhez. A füstkarika a dohányzás szertartásának és lélektanának külön eleme. Más, ha magányosan eregetik, és más, ha meghitt kettesben. Ha két füstkarika útja egymást keresztezi a filmvásznon, az bizony ágyjelenet 18-as karika nélkül, de legalábbis komolyabb románc.
A Mills Brothers slágere a füstkarikák szimbolikájával játszik. Vajon hová mennek? S mit látunk az eltűnésükben? Szerelmi álmaink léggé válását? Vagy gondunk, bajunk elpárolgását? A választ a hallgatóra bízzák, ők „csak” az esti merengés hangulatát alapozzák meg.
A négy Mills fivér a baptista templomi kórusból és a papa borbélyüzlete előtti járdáról indult. Duke Ellington 1928-ban hallotta meg a fiúkat, s rögtön bekommendálta őket a „race” lemezeket, vagyis színes bőrű előadók felvételeit megjelentető Okeh Recordshoz, onnan pedig egy New York-i rádióhoz vezetett az út. Vokális harmóniáikkal, s ahogyan különböző fúvóshangszerek hangját utánozták, óriási népszerűségre tettek szert, feketék közül elsőként nekik lett rádióműsoruk, elsőként léphettek fel a brit uralkodó előtt, lemezeik százezerszámra keltek el, zenés filmek sokaságában szerepeltek. A Smoke Rings egy évvel a királyi koncert előtt, 1933-ban jelent meg.
Ella Fitzgerald: Black Coffee
A Smoke Rings legelső, még instrumentális felvételét a Casa Loma Orchestra készítette 1932-ben, rá egy évvel jött a Mills Brothers. Szorosabb volt a Black Coffee-verseny: Sarah Vaughan és Ella Fitzgerald egyaránt 1949-ben vette lemezre, Sarah picit előbb, mint Ella, királynők fej fej mellett. Hallgatom az egyiket, rá szavazok, hallgatom a másikat, rá. Végül Ella egyzongorás, puritánabb hangszerelése jött be, de Sarah Vaughan sem maradhat ki.
Sonny Burke (zene) és Paul Francis Webster (szöveg) igazi női bluest írt. „Hétfőn kiakasztom száradni a vasárnapi álmaimat / A férfi arra született, hogy a szerelem után járjon / A nő arra, hogy otthon sírva, rettegve süssön, főzzön / S minden bánatát kávéba és cigarettába fojtsa…” – énekli keserű magányosan Ella (és Sarah), kialvatlanul, az éjszaka árnyaihoz beszélve, maga alatt, kész idegroncsként, az ajtót lesve, hátha belép az imádott férfi.
Ebben a dalban: soha. Csak a kávé meg a nikotin van vele – bennük nem lehet csalódni.
Otis Redding: Cigarettes And Coffee
A várva várt férfi 1966-ban lép be az ajtón: nincs női szív, amely ne lágyulna meg Otis Redding vallomásától. Hajnali háromnegyed három körül, cigaretta és kávé mellett mondja el, hogy annyi kaland után rálelt az igazira, akivel minden annyira természetes és teljes, akivel végre nagyon jó. Boldog és elégedett (s kielégült, ugyanaz a szó, mint a Stones-féle Satisfaction szövegében).
A Cigarettes And Coffee-t elsőként Al „TNT” Braggs vette lemezre 1961-ben. Ezt überelte 1966-ban Otis Redding. A korszak egyik legjobb R&B- és soulénekese pályája csúcsán járt, 1967 júniusában ő zárta a Monterey Popfesztivált. Fél évvel később már nem élt: decemberben egy wisconsini tóba zuhant a kis gép, amellyel turnéja következő állomása felé repült. Alig múlt 26. Vele pusztult a Bar-Keys együttes négy tagja is.
Serge Gainsbourg: Couleur Café
Alapanyag, arányok, ez határozza meg a kávé zamatát, színét. Sötétfekete, világos tejeskávé, egyforma finom lehet. Ha mindezt bőrszínben képzeljük el, egyaránt szép, egyformán csábító. Serge Gainsbourg a kedvese kávészínű bőréről, szeméről, hajáról, nyakáról, csípőjéről, táncáról énekel. Imádja, felizgatja, nem tud betelni vele. Szereti filozofálgatással nyújtani az együttlét perceit, hisz’ a túl gyorsan felhörpintett kávé sem az igazi.
A fenti tévéfelvétel 1964-ben készült, a kis táncosnő ennivaló, Gainsbourg pedig láthatóan élvezi a flörtöt, tán épp azt latolgatja, folytatják-e kamerán és stúdión kívül is.
A Couleur Café táncosnője névtelen, de Serge Gainsbourg sármja és tehetsége híres énekes- és színésznők szép sorát csábította közös dolgokra. Egész album őrzi a dalait többek közt Brigitte Bardot, Isabelle Adjani, France Gall, Françoise Hardy, Juliette Gréco, Jane Birkin (a vele közös Je t’aime a szexről szóló összeállításban szerepelt) vagy épp Catherine Deneuve előadásában. Vele a Dieu est un fumeur de Havanes-ban arról énekel, hogy biztos forrásból – magától a magasságostól – tudja: Isten havannát szív. Ő, mármint Gainsbourg, egyszerű földi halandóként, mint a videón látható, és mint partnere énekli is, csak Gitanes-t. A szivarok kubai királyát meghagyja a mindenhatónak.
Style Council: Blue Café
Maradjunk még a francia hangulatnál, egy egyszerű kávézóban vagy valamelyik párizsi bulváron, ahol a járda felé fordított székről bámulhatjuk a forgalmat, kávénkat kavargatva, ráérősen. Nem nehéz odaképzelni magunkat, főleg, ha ez a szám szól a Café Bleu című Style Council-albumról, 1984-ből. S ha netán kávénk mélybarna tavában felhőket látnánk tükröződni, vagy a tejszínhab alakulna át bárányfelhőkké, Carly Simon 1972-es dala, a You’re So Vain jusson eszünkbe a férfiúi hiúságról, benne e felejthetetlen sor, álmokról, kávéban úszó felhőkről: „clouds in my coffee, clouds in my coffee…”
Tanita Tikaram: The Capuccino Song
Francia kávéház után irány egy olasz. Mit parancsol, kérdi a pincér, egy cappuccinót, hangzik a válasz. E háttérbe kevert hangkulisszával indul Tanita Tikaram 1998-as albumának címadó dala. Kis életkép, Suzanne Vega 1987-es slágere, a Tom’s Diner párja. Suzanne Vega tejet önt a kávéjához, diszkréten félrenézve az egymást puszival köszöntő párról. Újságot böngészve megissza, közben a kirakaton keresztül egy szoknyáját felcsippentő, harisnyáját igazító nőt lát, s a kedvese hangjára gondol. Tanita Tikaram egy képeslapját lapozgató nőt helyez el a kávéházi jelenetben, s a cappuccinóját kortyolgatva ő is a partnere hangját hallja: „Minden rendben lesz, mondtad, ha egész életemre mellettem maradsz.”
Nem mondja, de sejthető, mi lett a vége… A The Cappuccino Song Budapestre is elhozta Tanita Tikaramot, erről bővebben itt.
k.d. lang: My Last Cigarette
Hogy mennyire nehéz leszokni a dohányzásról, arról nincs saját tapasztalatom: rá se szoktam, le sem kellett. Láttam már olyat, akinek sikerült, olyat is, akinek nem. A kanadai énekesnő, k.d. lang Drag című 1997-es albumának dalait a dohányzás, tágabb értelemben a függőség témaköréből válogatta. Köztük a Mills Brotherstől hallott Smoke Rings lassú countryverziója, a Love Is Like a Cigarette, a Don’t Smoke In Bed és a My Last Cigarette: „Olykor a szer választ téged / Van pár dolog, amit megígértem magamnak / Amit nem tettem még meg / Ez az utolsó cigarettám, az utolsó cigarettám / Olykor akit éjjel még szerettél / Reggel inkább felejtenéd / Ez az utolsó cigarettám, az utolsó cigarettám…”
Volt nekünk is egy Utolsó cigarettánk, a P. Mobilé, így szólt egy 1978. októberi koncerten. Első versszaka a Szelíd motorosok jelképezte szabadságvággyal mutat az utazós dalok felé, a második pedig a My Bloody Valentine számát illusztráló kliphez irányít: „A lemez évek óta serceg / A dal mégis mélyen bennem él / Most is ezt hallom az ágyból / Régóta várlak, utolsó cigarettám ég…”
My Bloody Valentine: Cigarette In Your Bed
Eddig nem mondtam, hát majd most: a dohányzás árt, belehalhatsz. És még büdös is leszel tőle. Egyébként cigi nélkül is boldogulhatsz az életben.
Mindezt előrebocsátva: cigarettázós jelenetek nélkül képtelenség volna összeállítani a mozitörténet nagy pillanatait. Ilyen rágyújtós és ágyban dohányzós képekből, érzéki és mámoros szippantásokból (merthogy körbejár a joint is – abból még többet itt) vágták össze a My Bloody Valentine videóját. Nagyítás, Kifulladásig, Papírhold, Kínai negyed, ezeket ismertem fel, de van még pár, jöhetnek a megoldások, csikk jeligére, a kiadóba.
A Cigarette In Your Bed az 1988-as You Made Me Realise EP-n, illetve az EP-ket és kiadatlan számokat egybegyűjtő 2012-es dupla albumon jelent meg.
Tricky & Martina Topley-Bird: Black Coffee
Ez ugyanaz a szám, mint amit 1949-ben Ella Fitzgerald és Sarah Vaughan lemezre énekelt. Csak közben eltelt közel ötven év, és Tricky némileg átalakította. A felvétel 1996-ban készült a Nearly God című albumra, amelyen Martina mellett Björk, Terry Hall és Alison Moyet is énekel.
Szalóki Ági: Hamvadó cigarettavég
„Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég / Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el” – ez pedig a mi keserédes örökzöldünk friss verziója, a k.d. lang lemezét idéző slide-gitárral. Szalóki Ági 2008-ban készített egy egész albumot Karády Katalin régi dalaiból (A vágy muzsikál). Látszik a díva árnyéka a sarokban, meghallgathatjuk eredetiben vagy Nagy-Kálózy Eszter korhű előadásában is, Karádyra emlékeztető, búgó hangján, Bacsó Péter Hamvadó cigaretta című életrajzi filmjében, 2001-ből.
Legutóbb: Derű és vér hétvégére – 45. Vasárnapi dalok
Legközelebb: Szakítás
