A szerk.

A belgrádi vendégség

A szerk.

Május 15-én nagyot ment a sajtóban Orbán Viktor belgrádi látogatása.

Ismét sikerült a kormányfőt felháborító trollkodáson kapni, hisz’ milyen dolog az már, hogy míg reggel a szájmaszk viselés fontosságáról beszél, délután csupasz képpel száll ki repülőből, s jattol le könyökkel (kézcsók kizárva, járvány van!) Jadranka Joksimović szerb uniós integrációért felelős miniszterrel? Az erről készült felvételen jól látni, hogy a belgrádi repülőtéren Orbán Viktoron kívül mindenkinek be van kötve a szája, még a díszszázadnak is. Ugyancsak a látogatással kapcsolatban merült fel, hogy Orbán az egy nappal korábbi EP-meghallgatásra Varga Juditot küldte volna, hiszen „minden energiáját leköti a vírus elleni védekezés”. De pénteken már nem kellett annyira védekeznie, s gond nélkül repkedett. Végül nemcsak a maszk mellőzését, de még e költői kérdést is elsodorta az a miniszterelnöki félmondat, mely szerint már a hónap végén megszűnhet a különleges jogrend Magyarországon.

Mindez azért érdekes, mert másnap nem szólt másról újság, csak e nagyvonalú gesztusról – ami simán lehetett volna (és még lehet is) szimpla blöff. Mindenesetre az Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnökkel tartott közös sajttájon Orbán ezen állítása leárnyékolt minden egyebet. Ráadásul jött a szokásos jópofáskodás („Belgrádba jönni jó. A magyarok szeretik ezt a várost és szívesen jönnek.”) és handabanda („az első csatát mindkét ország megnyerte, sikerült a járványt legyőzni.”), így hát fel sem tűnt Orbánnak az a kijelentése, hogy „a Budapestet Belgráddal összekötő vasútvonal építése is egy gyorsuló fázisba lépett”. Pedig ez lehetett a belgrádi villámtúra oka. Pláne, ha hozzátesszük, hogy aznap Orbán telefonon beszélt Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárral is (hogy köszönetet mondjon szájmaszkokért, lélegeztető gépekért stb.).

Ugyancsak május 15-én hozta a Magyar Közlöny azt az Orbán Viktor szignálta kormányhatározatot is, amely több mint 82 milliárd forint „egyszeri átcsoportosítását rendeli el” azonnali hatállyal a „gazdaságvédelmi programok cím terhére” – bár az csak a szabad szemmel alig kivehető mellékleti táblázatból derül ki, hogy mindez a „Budapest–Belgrád vasútvonal magyarországi szakaszának felújítására” kell. 82 milliárd forint pofátlanul sok pénznek tűnik a mostani bizonytalan gazdasági helyzetben, úgy meg különösen, hogy mást sem hallani kormányoldalról, csak azt, hogy a gazdaság talpra állítására micsoda fantasztikus programot készítettek. Úgy tűnik, hiába válnak tízezrek munkanélkülivé, hiába csökkentik további tömegeknek a fizetését, a kínaiak belgrádi gyorsvonata mindennél sürgősebb. Kedden a parlamentben rapid úton lezavarták „a Budapest–Belgrád vasútvonal újjáépítési beruházás magyarországi szakaszának fejlesztéséről, kivitelezéséről és finanszírozásáról szóló törvényjavaslat” szavazási komédiáját, amely javaslatban egyebek mellett arról is szó esik, hogy a beruházással kapcsolatos szerződéseket tíz évig titkosítani kell; miközben ez a jogszabály „biztosítja, hogy a projekt magyarországi szakaszához szükséges források rendelkezésre álljanak”. Ez pedig pontosan azt jelenti, hogy határ a csillagos ég. A projekt teljes költsége 2015-ben 452 milliárdról indult, jelenleg már több mint 750 milliárdra taksálják.

Sajnos azt már nem lehet titkosítani, hogy a Mészáros Lőrinchez köthető RM International Zrt. két kínai céggel közösen nyerte el a kivitelezési munkákat, mint ahogy azt sem, amiről Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára parlamenti zárszavában beszélt, hogy ti. a beruházás „magyar munkahelyeket teremt majd”. Mindez egybevág Orbán Viktor ugyancsak május 15-én tett másik kijelentésével, mely szerint „a közfoglalkoztatásban 100 ezer új embert tudnak felvenni”. Na, ja, a krampácsoláshoz nem kell diploma.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.