Ezzel le is leplezte elmúlt féléves kormányzásának alapvető hazugságát: a népszavazásra feltett kérdést. Ha a kérdésből következett az alkotmánymódosítás, akkor a népszavazást nem lehetett volna kiírni, mert az Alaptörvény módosításáról tilos népszavazást tartani. Ha viszont nem a népszavazás eredményéből következett az alkotmánymódosítás, akkor a népszavazást azért nem lehetett volna kiírni, mert a kérdés nem egyértelmű. Harmadik lehetőség nincs.
Azáltal pedig, hogy a kormány alkotmánymódosítással venné fel a harcot „Brüsszel kötelező betelepítési kvótái” ellen, egy másik hazugság is nyilvánvalóvá vált. Eddig azt sulykolták, hogy a kvóták az uniós jogot sértik, meg hogy az EU kijelölt felségterületén túlterjeszkedve valamiféle pluszhatásköröket akar elvonni a nemzeti kormányoktól. Ez soha nem volt igaz. A menedékkérelmek elbírálásáért felelős tagállam kijelölésére világos mandátuma van az uniónak. Eddig is létezett ilyen szabályozás: a dublini rendelet az első tagállamot tette felelőssé a menekültekért. Az Európa Tanács tavaly szeptemberi határozata (a Magyarországra küldendő 1294 menedékkérőről) a dublini rendelettől jelentett ideiglenes eltérést, és az Európai Bizottság májusi javaslata (a válsághelyzetben automatikusan életbe lépő kvótáról) is a dublini rendeletet módosítaná.
Ha a meghozott vagy meghozandó döntésekkel szemben a jogi keretek átírásával kell védekezni, akkor a kvóták a létező jogi kereteket nem sértik. De az alkotmánymódosítás után alkotmányellenessé válnak majd a kvóták? A kormány saját szavazóinak ezt üzeni, de ezzel egyidejűleg azt is mondja, hogy a módosítás „EU-konform” lesz. S e maszatolás az alkotmánymódosítás szövegében is folytatódik.
A miniszterelnök előterjesztése négy ponton módosítaná az Alaptörvényt. Kapunk két homályos betoldást arról, hogy Magyarország alkotmányos identitásának, önazonosságának védelme az állam alapvető kötelessége. A Magyarország és az EU együttműködését tárgyazó cikk kiegészülne azzal, hogy a hatáskörök közös gyakorlása „nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.” A kvóták ellen nyilván a „népesség” jöhet szóba, bár nehezen látjuk be, hogy néhány ezer menedékkérő áthelyezése miért írná át alapjaiban Magyarország nemzetiségi (vallási? etnikai? faji?) összetételét.
Végül a menedékjogról szóló szövegrészhez csapnák az alábbi bekezdést: „Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. Idegen állampolgár – ide nem értve az Európai Gazdasági Térség országainak állampolgárait – Magyarország területén az Országgyűlés által megalkotott törvény szerinti eljárásban, a magyar hatóságok által egyedileg elbírált kérelme alapján élhet.” Itt közvetlenül is szembekerülhetne az EU-s joggal az Alaptörvény, de szövegezői ügyeltek arra, hogy ne a jogilag könnyen értékelhető „menedékkérők áthelyezése” vagy „tartózkodhat” fogalmakat használják. A „betelepítés” és az „élés” szétcsúszó kategóriáinak hála a módosítást a fennálló uniós jog átültetéseként is olvashatjuk, hiszen a menedékkérelmeket az áthelyezési mechanizmusban is egyedileg bírálják el a tagállami hatóságok.
Orbán célja elég egyértelmű: úgy játssza el a harcos EU-ellenes politikust, hogy az unió közvetlenül ne tudjon belekötni alkotmánymódosításába. Ha Magyarország elveszti az 1294 menedékkérő ügyében indított pert, vagy átmegy az Európai Bizottság májusi javaslata a menedékkérelmek szétosztásáról, akkor a nemzet „alkotmányos identitására” hivatkozva megpróbálhatja elszabotálni a közös szabályok végrehajtását. A „nemzet” – népszavazáson kinyilvánított – „akarata” után tehát „identitásunkat” is csatasorba állítja. Ezt az identitást persze ő maga határozza meg, pillanatnyi politikai érdekei alapján. Orbán és hívei most épp nagyon utálják a migránsokat, és szívesen kekeckednek az EU-val is. De azért csak módjával.
