A szerk.

A kettőhuszonhetes

A szerk.

Mára rendelt eszmefuttatásunk főhőse a 227/2020. sz., május 25-én kiadott kormányrendelet, nevezzük az egyszerűség kedvéért Zsoltinak. Elvben a rendkívüli helyzet lefújásáig van hatályban, miközben ő maga 2020 végéig tekinti magát érvényesnek, és már ez sem teljesen világos.

Zsoltinak pedig azért nevezzük, mert bár nem lehet tudni, hogy a vészhelyzet után lesz-e belőle törvény, de ha lesz, akkor biztos Semjén főigazgató-helyettes úr fogja, mint valami csúnya betegséget, terjeszteni a parlamentbe befele, sötét éjszakai órán, midőn a haza már legszebb álmát alussza.

Zsolti a „külföldiek” tulajdonszerzését szigorítja a „stratégiai” „magyar” vállalatokban; az idézőjeleket pedig azért használtuk, mert mindhárom jelző magyarázatra szorul. Kezdjük a legegyszerűbbel: bár a rendelet a vállalatok körét a profiljuk szerint valóban korlátozza, mégis annyi szektort minősít „stratégiai­nak”, hogy – a Portfolio számításai szerint – a hazai ágazatok 84 százaléka beletartozik. Zsolti „magyar” vállalat alatt a magyarországi bejegyzésű cégeket érti, tehát nem a tulajdonos vagy a tulajdonosok, pláne nem a munkavállalók állampolgárságát, netán nemzetiségét. „Külföldiből” pedig kettő fajtát különböztet meg, az unión belüli és az unión kívüli külföldit, és ez a kétféle „külföldi” lehet vállalat és magánszemély is. (Esetünkben az unión belüliek kategóriájába tartozik még Svájc, Norvégia, Izland és Liechtenstein is, de ez részletkérdés.)

Zsolti tehát azt mondja ki, az neki a diktuma, hogy

– ha az uniós, tehát a) típusú külföldi (személy vagy vállalat) a „magyar” vállalatban többségi tulajdont akar szerezni, mondjuk üzletrész- vagy részvényvásárlás, netán tőkeemelés útján, illetve

– ha a b) típusú, nem uniós külföldi ugyancsak valamely magyar vállalatban a fent említett módokon 10 százaléknál nagyobb és 350 millió forintnál drágább részesedésre (üzletrészre, részvénycsomagra, tulajdonosi jogra s a többi) kíván szert tenni,

akkor azt minden további nélkül megteheti!

Csak éppen a fentiekben leírt tulajdonszerzést engedélyeztetnie kell a magyar kormánnyal.

Azon belül is az Innovációs és Technológiai Minisztériummal, vagyis Palkovics László úrral. Palkovics úrnak 45 napja van tájékozódni a tranzakció legapróbb részleteiről, és arról, hogy ki fia-borja az új tulajdonosjelölt. Fogja-e vagy nem fogja a jövőben keresztezni hazánk stratégiai érdekeit? Ezután bólinthat jóváhagyólag. Vagy rázhatja meg a fejét, hogy netene’! Teszed le azt az üzletrészt, ebugatta labanc! Vagy határozottabban: állj! Részvényeket a földre, kezeket a tarkóra! A rendelet az eljárás részleteit egyébként nem taglalja, miként azt sem, hogy van-e jogorvoslat akkor, ha amúgy az eladó és a vevő kölcsönös megelégedésére szolgáló tranzakciót László megfütyüli.

Bár nem lesz túl szívderítő, de próbáljuk most elképzelni, hogy ön, kedves olvasó, pár termékeny évét s remek, kreatív gondolatait szüntelen innovációba ölte, fejlesztett szoftvert, know-how-t, gyógyászati eljárást, molekulát, gyártott rácsos ágyat, turbinát, úttörősípot. Vagy összehozott egy ügyes kereskedelmi modellt, üzletláncot, műhelyt, brandet. Ám aprócska cége további szárnyalásra már nem ad módot – ehhez sem elég pénze vagy hitele, sem szakértelme, sem kanala nincs már önnek. De milyen szerencse, hogy épp a napokban kopogtatott az ajtón Günther, a délceg tiroli befektető, vagy egy bohém francia tőkealap, és kínált 100 forintot a 20 forint mérlegfőösszegű Kedves Olvasó Kft.-ért. És még 100-at ígért fejlesztésre! Ön pedig kapva kapna az alkalmon. Szép magyar szóval kikesselne, és további éveit vagy alkalmazottként volt cégénél töltené, vagy nyugdíjasként henyélne. A 100 forintból pedig elmenne tejfölös-sajtos lángost vásárolni a közeli MDF-piacra, ott jól­lakna abból, és még maradna is a busás vétel­árból!

Képzeljük ezt el pár százmilliósnál jóval nagyobb dimenziókban is: ön tízmilliárdos, sőt, több tízmilliárdos vállalat, amely épp most fogott volna nagy fejlesztésbe, épített volna banki hitelből ingatlant, vett volna technológiát, másik vállalatot, piaci részesedést – növelte volna ön magabiztosan önmaga értékét, abban a tudatban, hogy ez a megnövekedett érték a piacon – ha úgy hozza a helyzet – szabadon realizálható, vagyis eladható lesz. A piacon – a világ leggazdagabb, legnagyobb, 500 millió fogyasztót számláló piacán. Az Európai Unió piacán.

Nos, kedves olvasó-vállalat, ezentúl azt, hogy az ön értéke mennyi, nem ez a piac, nem a kereslet és a kínálat összefüggései határozzák majd meg. Nem az ön talpraesettsége, szakmai hozzáértése és üzleti ügyessége, befektetései és sikerei fogják megszabni. Hanem valami más. És ez a valaki más garantáltan kevesebbet fog kínálni önért.

Zsolti kárai beláthatatlanok. Nincs az a befektető, tulajdonos, hitelező bank, eladó, s mindenekelőtt vevő, akit ne bizonytalanítana el vagy verne le végleg a lábáról, hogy a kormány megakadályozhatja a cégek szabad adásvételét. Egyes becslések szerint a vállalatok piacának ez az önkényes korlátozása, a kereslet állami kontrollja, az üzleti magántranz­akciók állami engedélyhez kötése a magyarországi cégeket egyik napról a másikra 30–35 százalékkal értékelte le. És a jóhiszeműségre semmi okunk: mostanában százmilliárdos állami források nyíltak meg épp vállalatvásárlásra, mely forrásokból nyilvánvalóan Orbán különféle rendű és rangú gazdatisztjei elégíthetik majd ki kapzsiságukat. A magukét és az igazi tulajdonosét. (A köznyelv ezeket a figurákat nevezi oligarcháknak, tévesen.) Nekik a vállalatok olcsósítása úgy hiányzik, mint másnak egy falat kenyér.

Tény, hogy az Európai Unió maga is erősen gondolkodik az unión kívüli országok, mindenekelőtt Kína gazdasági befolyásának korlátozásán: hogyan tudnánk kivédeni azt, hogy kínai állami pénzen a Kínai Kommunista Párt vállalkozói tagozata felvásároljon fontos európai cégeket? Ez életbevágó feladat, melyet a járvány tanulságai – a kiszolgáltatottság Kínának – csak sürgetőbbé tettek. Ám a tőke szabad áramlásának korlátozása az unión belül soha fel sem merült, egyebek mellett azért nem, mert ez az unió négy alapszabadsága közül az egyik, amely nélkül a másik háromnak sincs sok értelme. Az, hogy a 227/2020-as kibékíthetetlen ellentétben áll az uniós joggal, különösebb jogászkodás nélkül is egyértelmű, ám ebből formálisan csak annyi következik, hogy ha valaki, aki a rendelet alkalmazása miatt hátrányt szenved, és majd az Európai Unió Bíróságához fordul, akkor a luxemburgi testület a jogszabály alkalmazását Magyarországnak meg fogja tiltani.

Mondjuk úgy másfél-két év múlva.

Addig meg lehet reménykedni. Abban, hogy tulajdonképpen véletlenül keveredtek bele ebbe az egészbe az uniós polgárok és vállalatok – az egyik, szinte órák alatt lábra kapó városi legenda szerint a rájuk vonatkozó félmondatot csak egy minisztériumi stréber írta bele a rendeletbe, ő is balfaszságból. Ennek mindjárt hitelt adunk, csak előtte befonjuk a szemöldökünk. Aztán abban lehet reménykedni, hogy a felhatalmazási törvénnyel megszűnik Zsolti hatálya is. Vagy ha nem akkor, hát az év végén. Vagy, hogy az unió befolyásos vezetői valami politikai adok-veszek során megalkusznak Orbánnal. Ebben reménykedjünk mi is! Ön is!

De ne nagyon. Ennek a szabályozásnak már az ideiglenes bevezetése, már az ötlete is alkalmas arra, hogy kirabolja és leértékelje az országot, s beláthatatlan károkat okozzon sok tíz­ezer polgárának. Ha pedig érvényben marad, úgy a magántulajdonon alapuló piacgazdaság végét jelenti Magyarországon. És a kijárat, félreértés ne essék, nem az igazságosabb, méltányosabb, a magyar munkavállalók számára kedvezőbb berendezkedés felé visz, nem a tulajdonviszonyok kiegyensúlyozása, a vagyon egyenlő elosztása felé vezet. Hanem új barátaink, a sztánok gazdasági és politikai modelljét vetíti előre, ahol piac és magántulajdon csekély mértékben játszik, s az ország minden vagyonának fele, kétharmada, négyötöde a diadalmas vezető és családja kezén forog.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.

A vesztükbe rohannak

  • Tóth Gábor Attila

A zsarnokságot lehet a törvények mögé bújva, a jogszerűség nevében is gyakorolni. Ilyenkor a zsarnok épp azokkal az eszközökkel végez az ellenfeleivel, amelyeknek a védelmüket kellene szolgálniuk. A felismerés Montesquieu-től származik, aki a köztársaság bukása és a császárság megszilárdulása közötti átmeneti állapotot mutatta így be.

Rovások az ajtófélfán

A hazai transznemű emberek kétharmadát kezelő orvost és kollégáját négy hónapja fogva tartja a rendőrség. A nyomozók a tanúként kihallgatott pácienseknek azt mondták, ez az eljárás nem ellenük irányul. Ám amióta tart, a többi orvos bizonytalansága és a megváltozott szabályok miatt ezek az emberek nehezen jutnak hozzá a gyógyszereikhez.