A szerk.

A kordon záródik

A szerk.

Minek ment oda? Mármint Pekingbe Orbán? Ő kapaszkodott, hogy mehessen? A kézszorítás Hszi Csin-pinggel lett volna a látogatás célja, meg a gyárlátogatások, a Huaweinél, a Kínai Nemzeti Bankban vagy a BYD autógyártónál tett vizit?

Merthogy ezeket próbálta a magyar kormánypropaganda hősi magasságokba felhúzni, jóllehet semmire sem kötelező szándéknyilatkozatokon kívül más, lényegi eredményük egyelőre nincsen. Ezért kellett szembe menni Magyarország összes szövetségesével, kesztyűt dobni nekik? Azért, hogy a misszió esetleges eredményessége esetén még több súlyosan környezetszennyező, súlyosan kizsákmányoló kínai üzem települjön Magyarországra, és még több pénzzel tartozzunk Kínának?

Aztán jött az a kis filmrészlet, amelyet az orosz elnök propagandistái voltak szívesek közszemlére tenni, és amelyen a magyar kormányfő, miközben Putyin monoton hangon beszél hozzá, pánikba esve babrálja a jegyzetfüzetét, nyakkendőjét, egyéb ruházatát, öntöltő tollát. Az etűd láttán felmerülhet, hogy épp ellenkezőleg, nem ő kapaszkodott, hanem hívták, és úgy hívták, hogy azt nem lehetett visszautasítani. És lehet, hogy épp azért hívták – azért rendelte a színe elé Putyin –, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.