Ám, hogy ez az út távolról sem tükörsima és egyenes, azt legékesebben az elnökválasztás első fordulója óta eltelt kéthetes kampányidőszak bizonyítja. Csak emlékeztetőül: az első fordulót békanyálon, pár tizedszázalékkal nyerte Babišsal szemben Petr Pavel (35,40 vs. 34,99 százalék). Pusztán ebből még aligha vonhatnánk le messzemenő következtetéseket, s önmagában talán az sem szavatolná Pavel győzelmét, hogy a versenyből kihulló legerősebb vetélytársak, Danuše Nerudová (13,92 százalék) és Pavel Fischer (6,75) az eredmény megismerésének pillanatában már arra biztatták szavazóikat, hogy a második fordulóban őt támogassák. De Pavel az utolsó még publikálható közvélemény-kutatási adatok szerint durván 60 százalékon, míg Andrej Babiš csupán 40-en áll, s a fogadóirodák Pavel győzelmét 1,04-es szorzóval, Babišét pedig 9-szeressel adják. Ennek nem csak a választási matek az oka, hanem inkább az, ami az első forduló óta eltelt szűk másfél hétben történt – akkor, amikor a jelöltek úgymond kimentek a választók közé.
Ahogy az előzmények ígérték, Babiš kíméletlen kampányba kezdett. Már az első forduló másnapján országszerte felbukkantak nyilvánvalóan előre bekészített óriásplakátjai azzal az üzenettel, hogy ő diplomata és nem katona, nem viszi háborúba az országot. Ja, legyen béke – ismerős valahonnan? Aztán ez a tenor határozta meg a további lépéseit is, előbb a rá nézve megrendítő erejű tévévitáig, s azt követő magyarázkodási cunami során is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
