Mi már nem építünk több kerítést, talán Szlovénia felé, de azt is csak akkor, ha Ausztria kerítést épít Szlovénia és Magyarország felé. Ha ugyanis Ausztria kerítést épít Szlovénia felé, akkor a menekültek nem fognak tudni Szlovéniából továbbmenni Ausztriába, és akkor felénk próbálnak majd jönni. Ezért kell – kellhet – a magyar kerítés a szlovén határra.
A horvátok már kapiskálják a kerítéslogikát, ezért döntöttek hétfőn úgy, hogy kerítést építenek a szerb határra. Szeptemberben, amikor mi kerítést építettünk a magyar–szerb határra, még nem kapiskálták, különösen, hogy a magyar–szerb határ légmentes lezárása után egy hónapig Magyarország még átengedte az immár nem Szerbia, hanem Horvátország felől érkező menekülőket Ausztria felé. (Mit átengedte, egyenesen szállította őket: nagyjából 200 ezer embert.) A horvát kormány azt gondolta, hogy ez így is marad, miért ne maradna így, sok gondja nincs a menekültekkel se neki, se Magyarországnak, mindenki ment olajozottan, humánusan Ausztriába, majd Németországba. Amikor mi a múlt pénteken lezártuk a horvát határt, vagyis beélesítettük a horvát kerítést, Horvátország hirtelen nagy bajban találta magát. Megállítani nem tudja a menekülőket, regisztrálni nem tudja és nem is akarja, gondoskodni róluk dettó nem, a legjobb ötlete az, hogy elszállítja őket a szlovén határra. Mi azért zártuk le a horvát határt, hogy ne jöjjön erre menekült, ha majd Szlovénia is lezárja a horvát határt, vagy ne maradjon itt, ha Ausztria a magyart. (Meg hogy megbuktassuk a horvát kormányt, de ez mellékszál.)
A szlovéneknek egyelőre fogalmuk sincs, hogy mibe keveredtek, de mindjárt ők is megértik, és akkor ők is kerítést akarnak építeni a horvát határra. Ha megépítik, akkor az összes menekült Horvátországban reked. Hacsak nem épít Horvátország is kerítést a horvát–szerb határra – de hát épp ezért épít majd kerítést Horvátország a horvát–szerb határra. Akkor viszont a szlovéneknek már nem kell kerítés a szlovén–horvát határra. De ha jobban belegondolunk, még akkor is kellhet, hiszen Szerbiából a menekültek jöhetnek kicsit délebbre, Bosznián át is. Kis kerülő, de ha nem mehetnek a horvát–szerb határ felé? Bosznián át viszont megint csak Horvátországon keresztül mehetnek Ausztriába; és mivel Horvátország nem épít kerítést a hosszú horvát–bosnyák határra, Szlovénia jobban teszi, ha csak megépíti azt a kerítést a szlovén–horvát határra. (Horvátország már csak azért sem épít kerítést a bosnyák határra, mert hová építse? A Horvát Köztársaság és a Bosznia-Hercegovina Köztársaság közti határra? És akkor válassza el kerítés a horvátországi és a boszniai horvátokat? Hercegovinát az anyaországtól? Nem inkább Bosznián belülre kéne, Bosznia-Hercegovina horvát és bosnyák kantonjainak határára? De ez mellékszál, pont annyira, amennyire mellékszál az, hogy a kerítéspolitika eszkalációja seperc alatt döntheti romba Bosznia-Hercegovinából mindazt, ami Bosznia-Hercegovinából eddig még valami csoda folytán nem dőlt teljesen romba.)
Fejtegetéseink ezen pontján annyiban módosítanánk e cikk legelső állítását, hogy abban az esetben, ha Horvátország kerítést épít a horvát–szerb határra, nekünk is HALADÉKTALANUL el kell kezdeni kerítést építeni a magyar–román határra. Mert mi van, ha a menekültek Szerbiából nem a Bosznia–Horvátország–Szlovénia–Ausztria, hanem a Románia–Magyarország–Ausztria útvonalon próbálnak majd eljutni Németországba, és az osztrákok megépítik a kerítést az osztrák–magyar határra? Ezt – a román kerítést – csak úgy tudnánk elkerülni, ha a románok kerítést építenének a román–szerb határra. Jó testcselnek tűnhet a magyar kormány részéről, hogy csak úgy tesz, mintha kerítést építene a magyar–román határra. A román erre berezel, hogy a Szerbiából érkező menekült a nyakán marad, és rögtön megépíti a kerítését a szerb határra! Akkor nekünk már nem kell a románra. Jobbra nézek, balra viszem a labdát! Vagy a lába közt. A szlovéneket is ügyesen fenyegettük hetekig a kerítéssel.
Ezt még folytathatnánk, de ennyiből is világosan látszik a kerítéspolitika dinamikája: úgy toljuk rá valakikre – egy másik országra – a menekülteket, úgy exportáljuk a humanitárius vészhelyzetet és minden egyéb gondot, hogy sose egyedül legyünk, hanem egy csoportban. Az nem baj, ha egy ilyen koalíció egy hétig vagy egy hónapig tart csak, nem gond, ha a csoport tagjai folyton változnak, a lényeg, hogy mi mindig benne legyünk. A többiek szörnyülködnek – egy darabig. Aztán ők is szögesdrót-katalógusokat kezdenek böngészni.
Térjünk most rá Ausztriára. Hogy Ausztria mennyi menekültet akar beengedni Ausztriába, az döntően attól függ, hogy Németország mennyit akar Németországba, hiszen a menekültek Ausztriából Németországba mennek. Ha Németország lezárja a határait a menekültek előtt, Ausztria is le fogja. Németország és kancellárja valahogy úgy képzelték a dolgot, hogy az uniós tagállamok az Európába érkező menekülőket olyan elvek szerint – a lélekszámot és a gazdasági teljesítőképességet figyelembe véve –, és olyan fegyelmezetten és szolidárisan osztják majd el egymás között, mint ahogy az Németországon belül, a tartományok között most is zajlik. Legyen egész Európa egy nagy Németország! Ennek az első lépése lett volna a kvótarendszer. De Európa többi állama egyelőre nem akar Németországként viselkedni, ezért lassan bedugul Németország is: a menekültek nyilvántartásba vételének, ellátásának, első integrációs lépéseinek precízen szabályozott csatornái nem bírják az egymillióshoz rohamtempóban közelítő tömeget.
A kerítéssakk mindazonáltal kevés lesz ahhoz, hogy megölje a közös európai menekültpolitikát – de ne is becsüljük le a destruktivitását. Hiszen mégiscsak megoldást kínál. Ez a megoldás persze nem megoldás semmire, csak annak tűnik – de a nem létező közös uniós menekültpolitika még csak nem is tűnik semminek. A szlovák, cseh, lengyel részvételnek a magyar határőrizetben gyakorlati karhatalmi funkciója nincs, a politikai gesztus értéke viszont felbecsülhetetlen.
Orbán nemcsak kitűnően érti, de mesterien is űzi ezt a játékot. Nem csoda, hiszen ő találta fel. Igazán büszkék lehetünk rá.
