A szerk.

Hátulról kettőt ér

A szerk.

Két hete az újabb korlátozások bejelentését, valamint az Alaptörvény kilencedik módosítását és a veszélyhelyzeti rendeletek kihirdetését követően a kormány az éj leple alatt előterjesztette a választási törvényre vonatkozó javaslatát.

Most kedden pedig az Országgyűlés igazságügyi bizottságának kormánypárti többsége támogatta a választási törvény újabb tervezetéhez benyújtott azon módosító javaslatot, amely tovább szigorítja az országos listaállítás feltételeit. Ez utóbbi módosítást pro forma ugyan nem a Fidesz–KDNP-frakció valamely tagja jegyzi, hanem a társutas Volner János, ám, mint azt az egyöntetű és rapid kormánypárti csatlakozás is mutatja, javaslata nem érhette fölkészületlenül a fideszeseket. (Volner a Jobbikból a Mi Hazánkon keresztül jutott el a független képviselőségig, most pedig már a jó csengésű Volner Pártot képviseli az Országházban.)

A kormány két héttel ezelőtti éjféli javaslata 27-ről 50-re emeli az országos listaállításhoz szükséges egyéni országgyűlési képviselőjelöltek számát. Volner módosítója ezt tovább srófolja: ha az Országgyűlés elfogadja, minimum 71 jelölt kellene (legalább 14 megyében és a fővárosban, az eddig szükséges 9 megye + Budapest helyett) országos lista állításához. Az indokolások (a kormányé és Volneré) szerint minderre a kamupártok visszaszorításáért van szükség, és ez az indok természetesen szemenszedett hazugság. Ahhoz ugyanis elsősorban nem a listaállítás, hanem a jelöltajánlás, valamint a kampánypénz-osztogatás szigorítása kellene – azaz törölni kellene a törvény azon pontjait, amelyek kiagyalása éppen a Fidesz bűne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.