A szerk.

A multi ne!

A szerk.

„Az Európai Bizottság szétzúzta a magyar cafeteriarendszert” – mondta Orbán Viktor egy hete, az Iparkamara gazdasági évnyitóján. Írhattuk volna azt is, hogy hazudta, hiszen az unió természetesen nem „zúzott szét” semmit. A Bizottság keresetére csupán annyit állapított meg az EU Bírósága, hogy az üdülési csekkek és étkezési jegyek kibocsátásából nem zárhatjuk ki a külföldi tulajdonú vállalkozásokat.

A második Orbán-kormány néhány jól irányzott törvénymódosítással még 2011-ben penderítette ki az addig egyeduralkodónak számító francia utalványos cégeket – a Sodexót, az Edenred-t és a Le Chéque Déjeuner-t a béren kívüli juttatások évi cirka 250 milliárdos piacáról. Belföldi turizmusra és éttermi fogyasztásra felhasználható kedvezményes juttatást innentől kezdve csak SZÉP kártyán kaphatnak a dolgozók, a kártya kibocsátási feltételeit pedig olyan furfangosan határozták meg, hogy azoknak csak három magyarországi bank, az OTP, a K&H és az MKB tudott megfelelni. A hideg és meleg készételre beváltható Erzsébet utalványnál ennyit sem finomkodott a kormány, a kibocsátás monopóliumát a törvény erejénél fogva az állami résztulajdonú Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) kapta meg.

2011-ben sem kellett jogi diploma annak belátásához, hogy ez a konstrukció nyilvánvalóan sérti az EU alapszerződését, közelebbről a letelepedés és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságát. Minthogy a francia cégek nem a magyar jog szerinti társasági formában működnek, nem pénzintézetek, nincsen fiókjuk minden 35 ezer főnél népesebb magyar településen, hovatovább nem hívják őket Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnak sem, a törvények hatására egyértelműen kiszorultak korábbi piacukról. Ezt a napnál világosabb ítéletet hozta február 23-án az EU Bírósága, lesöpörve a magyar kormánynak az ellátás biztonságára és az Erzsébet program szociális cél­jai­ra hivatkozó érvrendszerét. A papírral a zsebük­ben a franciák minden bizonnyal kártérítési pereket indítanak és nyernek majd hazai és nemzetközi bíróságokon, a feltehetően milliárdos nagyságrendű cechet pedig a magyar adófizetők állják.

A biztos vereség tudatában a kormány kihúzhatná a törvényből a korlátozó feltételeket, visszaengedhetné a multinacionális szereplőket, s a jutalékok mértékének okos szabályozásával a 2011 előttinél egészségesebb piaci környezetet is teremthetne. A szociális üdültetés támogatását meg – ha nagyon akarja – letudhatná direkt költségvetési forrásokból (igaz, a fideszes média így elesne a MNÜA szép summát hozó promóciójától). De Lázár János korábbi közléséből tudjuk, hogy aki felnyomja a magyar kormányt Brüsszelben, az előbb-utóbb duplán ráfizet. Ezúttal az a terv, hogy ha már nem tudják maguknak fenntartani, inkább megszüntetik az egész cafeteriát. Azaz nem megszüntetik, hanem a jelentős adókedvezmény megtartásával készpénzzé alakítják. Sőt a miniszterelnöki bejelentés szerint hosszabb távon a bér jelenleginél nagyobb része változna kedvezményes adózásúvá. Ez lenne az orbáni „nyílt kettős bérrendszer”.

Az átalakítás belengetett irányából eddig csak az látszik teljes bizonyossággal, hogy a statisztikákban emelkednek majd a bérek, mivel a KSH a béren kívüli juttatásokat nem, a készpénzt viszont ide számítja. Hogy a kettős bérrendszer valójában milyen hatással lesz a bérszínvonalra, az állam adóbevételeire, a nyugdíjkassza fenntarthatóságára vagy a cafeteriával igencsak dotált belföldi turizmusra és vendéglátásra, azt egyelőre a szakértők is találgatják. Nem tudjuk, hogy az adókedvezmény milyen arányban oszlik majd meg munkáltatók és munkavállalók között, és azt sem tudjuk, hogy az alacsony jövedelműek, közmunkások vajon részesednek-e belőle.

Önmagában nem lenne eretnek gondolat a cafeteria kivezetése, meggyőzően lehet érvelni amellett, hogy az állam ne befolyásolja ilyen eszközökkel polgárai fogyasztási szokásait. Köztudott az is, hogy a munkabérre – főleg az alacsony keresetűek munkabérére – rakódó magas közterhek rontják hazánk versenyképességét. Ezekről a kérdésekről értelmes vita alakulhatna ki a kormány, a munkaadók és a szakszervezetek között.

Pontosan ezt a párbeszédet tette lehetetlenné Orbán, amikor egy hazugsággal vezette fel az egészet.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.