A szerk.

A multi ne!

A szerk.

„Az Európai Bizottság szétzúzta a magyar cafeteriarendszert” – mondta Orbán Viktor egy hete, az Iparkamara gazdasági évnyitóján. Írhattuk volna azt is, hogy hazudta, hiszen az unió természetesen nem „zúzott szét” semmit. A Bizottság keresetére csupán annyit állapított meg az EU Bírósága, hogy az üdülési csekkek és étkezési jegyek kibocsátásából nem zárhatjuk ki a külföldi tulajdonú vállalkozásokat.

A második Orbán-kormány néhány jól irányzott törvénymódosítással még 2011-ben penderítette ki az addig egyeduralkodónak számító francia utalványos cégeket – a Sodexót, az Edenred-t és a Le Chéque Déjeuner-t a béren kívüli juttatások évi cirka 250 milliárdos piacáról. Belföldi turizmusra és éttermi fogyasztásra felhasználható kedvezményes juttatást innentől kezdve csak SZÉP kártyán kaphatnak a dolgozók, a kártya kibocsátási feltételeit pedig olyan furfangosan határozták meg, hogy azoknak csak három magyarországi bank, az OTP, a K&H és az MKB tudott megfelelni. A hideg és meleg készételre beváltható Erzsébet utalványnál ennyit sem finomkodott a kormány, a kibocsátás monopóliumát a törvény erejénél fogva az állami résztulajdonú Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) kapta meg.

2011-ben sem kellett jogi diploma annak belátásához, hogy ez a konstrukció nyilvánvalóan sérti az EU alapszerződését, közelebbről a letelepedés és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságát. Minthogy a francia cégek nem a magyar jog szerinti társasági formában működnek, nem pénzintézetek, nincsen fiókjuk minden 35 ezer főnél népesebb magyar településen, hovatovább nem hívják őket Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnak sem, a törvények hatására egyértelműen kiszorultak korábbi piacukról. Ezt a napnál világosabb ítéletet hozta február 23-án az EU Bírósága, lesöpörve a magyar kormánynak az ellátás biztonságára és az Erzsébet program szociális cél­jai­ra hivatkozó érvrendszerét. A papírral a zsebük­ben a franciák minden bizonnyal kártérítési pereket indítanak és nyernek majd hazai és nemzetközi bíróságokon, a feltehetően milliárdos nagyságrendű cechet pedig a magyar adófizetők állják.

A biztos vereség tudatában a kormány kihúzhatná a törvényből a korlátozó feltételeket, visszaengedhetné a multinacionális szereplőket, s a jutalékok mértékének okos szabályozásával a 2011 előttinél egészségesebb piaci környezetet is teremthetne. A szociális üdültetés támogatását meg – ha nagyon akarja – letudhatná direkt költségvetési forrásokból (igaz, a fideszes média így elesne a MNÜA szép summát hozó promóciójától). De Lázár János korábbi közléséből tudjuk, hogy aki felnyomja a magyar kormányt Brüsszelben, az előbb-utóbb duplán ráfizet. Ezúttal az a terv, hogy ha már nem tudják maguknak fenntartani, inkább megszüntetik az egész cafeteriát. Azaz nem megszüntetik, hanem a jelentős adókedvezmény megtartásával készpénzzé alakítják. Sőt a miniszterelnöki bejelentés szerint hosszabb távon a bér jelenleginél nagyobb része változna kedvezményes adózásúvá. Ez lenne az orbáni „nyílt kettős bérrendszer”.

Az átalakítás belengetett irányából eddig csak az látszik teljes bizonyossággal, hogy a statisztikákban emelkednek majd a bérek, mivel a KSH a béren kívüli juttatásokat nem, a készpénzt viszont ide számítja. Hogy a kettős bérrendszer valójában milyen hatással lesz a bérszínvonalra, az állam adóbevételeire, a nyugdíjkassza fenntarthatóságára vagy a cafeteriával igencsak dotált belföldi turizmusra és vendéglátásra, azt egyelőre a szakértők is találgatják. Nem tudjuk, hogy az adókedvezmény milyen arányban oszlik majd meg munkáltatók és munkavállalók között, és azt sem tudjuk, hogy az alacsony jövedelműek, közmunkások vajon részesednek-e belőle.

Önmagában nem lenne eretnek gondolat a cafeteria kivezetése, meggyőzően lehet érvelni amellett, hogy az állam ne befolyásolja ilyen eszközökkel polgárai fogyasztási szokásait. Köztudott az is, hogy a munkabérre – főleg az alacsony keresetűek munkabérére – rakódó magas közterhek rontják hazánk versenyképességét. Ezekről a kérdésekről értelmes vita alakulhatna ki a kormány, a munkaadók és a szakszervezetek között.

Pontosan ezt a párbeszédet tette lehetetlenné Orbán, amikor egy hazugsággal vezette fel az egészet.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.