A szerk.

A nagy alakítás

A szerk.

Orbán most megint kapott egy hónapot. Lapzártánk napján a jegybanktörvényt, a bírák idő előtti nyugdíjazását és az adatvédelmi biztos posztjának megszüntetését kifogásolta az Európai Bizottság: ezeket vagy helyreüti a mondott határidőn belül a magyar kormány (illetve hihető ígéretet tesz erre), vagy megyünk a luxemburgi székhelyű Európai Bíróságra. Ja - és addig pénzre, hitelre ne is számítsunk.

És ez csak a kezdet. Lehet, hogy mindeközben - holnap vagy holnapután vagy azután - megint kitalál valamit a Bizottság, vagy a Tanács, netán a Parlament. Lehet, hogy ha Orbán ebben a három kérdésben nem korrigál, élesítik a túlzottdeficit-eljárást is (ennek a végén elvehetik tőlünk a már megítélt uniós pénzeket is). Az is lehet, hogy ha erre a három kérdésre mégis jól válaszol Orbán, ha holnap visszamódosítja kétharmaddal a jegybanktörvényt, és a hátán viszi vissza Jóri Andrást a hivatalába, és az összes idős bíró előtt saját kezűleg nyitja ki az ajtót, ide tessék ülni a bácsinak, holnapután akkor is élesítik a túlzottdeficit-eljárást. Vagy kitalálnak még három próbát, az index.hu szerfölött érdekes értesülései szerint befigyel a munka törvénykönyve, a végtörlesztés, az egyházügyi törvény...

Pedig nem csinálta ügyetlenül Orbán.

Megpróbált driblizni az uniós jogszabályok és intézmények között, és ebbe egy-két kötelezettségszegési eljárás simán belefért volna, mondjuk a jegybank ügyében: mire elmarasztalja az országot a Bíróság, már rég 2013-ban vagyunk, túl árkon-bokron, Simoron és a devizatartalékokon.

Megpróbálta kijátszani egymás ellen az európai politikusokat és pártokat, felszalámizni őket, kihasználni a gyengéiket és a megosztottságukat. Beletüremkedni a résekbe: ezért nyomja azt a dumát is, hogy a nemzetközi baloldal ármánykodik ellene, hátha felpiszkálja a néppárti kollégák harci dühét.

Megpróbálta kész helyzetek elé állítani Brüszszelt, miközben a különadók eltörléséről pöntyögött vele, másnapi hatályba lépéssel behozta a végtörlesztést. A jegybanktörvénnyel dettó - amit Barroso első, óvatoskodón figyelmeztető leiratának szinte a másnapján már el is fogadott az Országgyűlés.

Megpróbált arra is figyelni, hogy tudjon miből alkudni, hogy legyen elég eldobható kártya, bargaining chip nála: az adatvédelmi biztos posztja és személye például ilyen; és azt is igyekezett Orbán az unió tudomására hozni, hogy ha nem vonatják vele vissza a jegybanktörvényt, vagy legalább nem szabják a visszavonását a hitel feltételéül, ő biztosan nem nyúl Simorhoz - az alapszerződéssel ellentétes jogszabály módosítása helyett politikai alkut kínált. Hátha lesz annyira cinikus az unió vezetése, hogy belemegy: elvégre a médiatörvényt is csak benyelték a végén. Hátha nem akarnak mást, mint nyugalmat, egy problémával kevesebbet, hátha van épp elég bajuk ahhoz, hogy ráhagyják az egészet. Nem is olyan nagyon rég megcsodálhattunk egy hasonló produkciót Kelet-Európában: Slobodan Milosevic, Szerbia és Jugoszlávia egykori elnöke pontosan ezekkel a technikákkal, és ugyanilyen, bizonyos értelemben bámulatra méltó taktikai érzékkel lavírozott az európai nagyhatalmak között 1990-től 1995-ig; vagy inkább 1999-ig. Sokáig be is jött neki.

Vagyis nem, épp ellenkezőleg: Orbán ügyetlenül csinálta a saját szempontjából is. Hiszen ahhoz, hogy elérje a célját - ami körülbelül annyi lehetett, hogy az unió adja ide a pénzt, ami "jár", aztán sürgősen felejtse el Magyarországot, és hagyja őt békén azt csinálni, amit akar -, ahhoz tehát, hogy Brüsszelt meg tudja malmozni, ahhoz az is kellett volna, hogy Brüsszel is épp ezt akarja. Az unió elődje, az Európai Közösség, illetve vezető hatalmai pontosan ezt várták Milosevictől: hogy verje át őket minél többször. Csináljon, amit akar, csak mihamarabb tűnjön el a küszöbük elől, ne is kelljen róla tudomást venni. És az se volt baj, ha eközben - teljes joggal - hülyének, gyávának vagy gazembernek nézték őket.

De Orbán elszámította magát. Egyrészt mert az unió a 90-es évek eleji önmagához képest sokat és előnyére változott. És azért is, mert igazából semmivel sem tudja fenyegetni Brüsz-szelt - csak avval, hogy ha nem adnak megint pénzt, akkor biztosan nem fogjuk tudni megadni, amivel eddig tartozunk. Ha nem adtok hitelt, csődbe megyek - de ez nem érv. Orbán túlspilázta: és az unió most már nemigen válogat az eszközökben. A tételes jog csak paraván: elvégre mi köze van a túlzottdeficit-eljárás végigvitelének vagy felfüggesztésének a bírák nyugdíjazásához?

Orbán most ehhez próbál majd jó képet vágni, elhitetni, hogy az elejétől fogva ezt akarta - és még evvel járnánk a legjobban. A másik út ugyanis arra a színpadra vezet, ahol a két kretén a hétvégén megpróbálta felgyújtani az unió zászlóját.

Figyelmébe ajánljuk