A szerk.

A nemzeti mosolyalbum kis büszkesége

A szerk.

Van az úgy, hogy az ember házhoz megy a pofonért – figyelmetlenségből, ostobaságból, a körülmények szerencsétlen összjátéka következtében belesétál egy helyzetbe, amelyből csak rosszul jöhet ki. De mindez még menthető, megmagyarázható valahogy. Sokkal cifrább az az eset, amikor az ember egyenest befizet a pofonra, s menten a legnagyobbat kéri, mert futja rá. 

Ez történt most szegény Orbán Balázzsal, Magyarország kormányának az eszével, a kormánypolitika legfőbb koordinátorával, a miniszterelnök „politikai igazgatójával”. Hogy az ő hübrisze ludas-e a dologban, vagy sokkal inkább Orbán Viktoré (vö. fotózkodás Schwarzeneggerrel, Robert De Niróval, Ronaldinhóval, Tökivel a Rohadt Hagymákból stb.), az teljesen mellékes, még ha adott a válasz, akkor is.

Történt ugyanis, hogy Magyarország kormányának illetékes tisztviselői pénzt és fáradságot nem kímélve – feltételezhetően Tucker Carlson szíves segítségével – bevajazták a honi politika e géniuszát egy nashville-i house tourra Kid Rockhoz, a detroiti fehér rapperből countryénekessé, déli redneck megmondó emberré aszalódott bulvárhéroszhoz. S Kid (vagy Rock) fogadta is Orbánt annak rendje-módja szerint, megmutatta, hogy milyen szépen lakik, tán még ebédet is adott volna neki, s közben beszélhetett is hozzá (mármint Orbán Kidhez vagy Rockhoz, esetleg mindkettőhöz). A végén beálltak szépen egy közös fotóhoz, oszt’ szevasz. A fotón Kid (maradjunk ennél) alapjáraton is rendesen szétütött fején az látszik, hogy menjél már a pokolba, öreg, míg a politikai igazgató vigyorog, mint akit valami nagy öröm ér hamarosan. És hamarosan tényleg ráköszöntött a nagy öröm: kiposztolhatta, hogy Kidnél járt, és Kid teljesen odáig volt a magyar kormány politikájától. Tizenöt perc hírnévre ugyan nem tett szert a poszt által, alkalmasint a kutya sem vette észre, hogy mit posztolt épp, de az öröm akkor is öröm, ha egyedül éli meg az ember.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.