A szerk.

A nemzeti mosolyalbum kis büszkesége

A szerk.

Van az úgy, hogy az ember házhoz megy a pofonért – figyelmetlenségből, ostobaságból, a körülmények szerencsétlen összjátéka következtében belesétál egy helyzetbe, amelyből csak rosszul jöhet ki. De mindez még menthető, megmagyarázható valahogy. Sokkal cifrább az az eset, amikor az ember egyenest befizet a pofonra, s menten a legnagyobbat kéri, mert futja rá. 

Ez történt most szegény Orbán Balázzsal, Magyarország kormányának az eszével, a kormánypolitika legfőbb koordinátorával, a miniszterelnök „politikai igazgatójával”. Hogy az ő hübrisze ludas-e a dologban, vagy sokkal inkább Orbán Viktoré (vö. fotózkodás Schwarzeneggerrel, Robert De Niróval, Ronaldinhóval, Tökivel a Rohadt Hagymákból stb.), az teljesen mellékes, még ha adott a válasz, akkor is.

Történt ugyanis, hogy Magyarország kormányának illetékes tisztviselői pénzt és fáradságot nem kímélve – feltételezhetően Tucker Carlson szíves segítségével – bevajazták a honi politika e géniuszát egy nashville-i house tourra Kid Rockhoz, a detroiti fehér rapperből countryénekessé, déli redneck megmondó emberré aszalódott bulvárhéroszhoz. S Kid (vagy Rock) fogadta is Orbánt annak rendje-módja szerint, megmutatta, hogy milyen szépen lakik, tán még ebédet is adott volna neki, s közben beszélhetett is hozzá (mármint Orbán Kidhez vagy Rockhoz, esetleg mindkettőhöz). A végén beálltak szépen egy közös fotóhoz, oszt’ szevasz. A fotón Kid (maradjunk ennél) alapjáraton is rendesen szétütött fején az látszik, hogy menjél már a pokolba, öreg, míg a politikai igazgató vigyorog, mint akit valami nagy öröm ér hamarosan. És hamarosan tényleg ráköszöntött a nagy öröm: kiposztolhatta, hogy Kidnél járt, és Kid teljesen odáig volt a magyar kormány politikájától. Tizenöt perc hírnévre ugyan nem tett szert a poszt által, alkalmasint a kutya sem vette észre, hogy mit posztolt épp, de az öröm akkor is öröm, ha egyedül éli meg az ember.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.