A szerk.

A nemzeti mosolyalbum kis büszkesége

A szerk.

Van az úgy, hogy az ember házhoz megy a pofonért – figyelmetlenségből, ostobaságból, a körülmények szerencsétlen összjátéka következtében belesétál egy helyzetbe, amelyből csak rosszul jöhet ki. De mindez még menthető, megmagyarázható valahogy. Sokkal cifrább az az eset, amikor az ember egyenest befizet a pofonra, s menten a legnagyobbat kéri, mert futja rá. 

Ez történt most szegény Orbán Balázzsal, Magyarország kormányának az eszével, a kormánypolitika legfőbb koordinátorával, a miniszterelnök „politikai igazgatójával”. Hogy az ő hübrisze ludas-e a dologban, vagy sokkal inkább Orbán Viktoré (vö. fotózkodás Schwarzeneggerrel, Robert De Niróval, Ronaldinhóval, Tökivel a Rohadt Hagymákból stb.), az teljesen mellékes, még ha adott a válasz, akkor is.

Történt ugyanis, hogy Magyarország kormányának illetékes tisztviselői pénzt és fáradságot nem kímélve – feltételezhetően Tucker Carlson szíves segítségével – bevajazták a honi politika e géniuszát egy nashville-i house tourra Kid Rockhoz, a detroiti fehér rapperből countryénekessé, déli redneck megmondó emberré aszalódott bulvárhéroszhoz. S Kid (vagy Rock) fogadta is Orbánt annak rendje-módja szerint, megmutatta, hogy milyen szépen lakik, tán még ebédet is adott volna neki, s közben beszélhetett is hozzá (mármint Orbán Kidhez vagy Rockhoz, esetleg mindkettőhöz). A végén beálltak szépen egy közös fotóhoz, oszt’ szevasz. A fotón Kid (maradjunk ennél) alapjáraton is rendesen szétütött fején az látszik, hogy menjél már a pokolba, öreg, míg a politikai igazgató vigyorog, mint akit valami nagy öröm ér hamarosan. És hamarosan tényleg ráköszöntött a nagy öröm: kiposztolhatta, hogy Kidnél járt, és Kid teljesen odáig volt a magyar kormány politikájától. Tizenöt perc hírnévre ugyan nem tett szert a poszt által, alkalmasint a kutya sem vette észre, hogy mit posztolt épp, de az öröm akkor is öröm, ha egyedül éli meg az ember.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.