A szerk.

A Fidesz fejfájára

A szerk.

Mikor kezdődött az 1990 utáni magyarországi demokrácia romlása? Amikor 2010-ben alkotmányozó többséget szerezve Orbán fokozatosan felszámolta vagy kiüresítette a köztársasági berendezkedés garanciáit és intézményeit? A választásokról rendelkező szabályok átírásakor, ami gyakorlatilag ellehetetlenítette a többpárti versengésen alapuló parlamentáris váltógazdálkodást? Vagy a rezsim alaptörvényének negyedik módosításakor, amikor az országgyűlési többség lényegében fölszámolta a hatalommegosztást?

A folyamat, amely Magyarországot mára a gazdasági, társadalmi és politikai összeomlás szélére sodorta, talán ezeknél is korábban, a Fidesz mint párt megfojtásával indult.

De hát a Fidesz nagyon is jelenvaló, mondhatjuk erre. Kádereinek akár középszintig is képes a hazai átlagnál jóval kellemesebb, biztos megélhetést nyújtani, messze a legtöbb helyi szervezettel rendelkezik, vannak kongresszusai meg mindenféle rendezvényei, indul és rendre nyer is a választásokon – már  miért ne létezne?

Ez mind igaz, csakhogy a Fidesz mint párt semmiben nem hasonlít eleven, élő szerveződésre, működő politikai pártra. Az utolsó, igen halvány életjeleket 2006-ban produkálta, amikor a választási vereség után bizonytalan és gyorsan hamvába holt kísérlet történt Orbán leváltására. Az utódnak kiszemelt Áder János azonban pontosan látta, hogy ez már csak a kimúlt organizmus utórángása, és inkább a távoli, nyugodt EP-képviselőséget (majd a közeli köztársasági elnökséget) választotta a kíméletlen belharc és a biztos kudarc helyett. A Fidesz akkorra már a korlátlan hatalmú egyszemélyi vezető birtoka lett, amelyben semmiféle ellenállításnak helye nem volt – aki ilyenre vetemedett, az pillanatok alatt a pártsajtó (Hír Tv, Magyar Nemzet) célkeresztjébe került –, erről nem csak Áder, Pokorni, de egy sor nem politikus is mesélhetne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.