A szerk.

Donnerwetter nochmal!

A szerk.

Jó pár nappal ezelőtt, de már az Olaf Scholz német kancellárnál tett látogatása után monumentális interjút adott Orbán Viktor a Budapester Zeitung nevű magyarországi német nyelvű kétheti lapnak. De olyat, amilyet azelőtt, az ún. enyhülés kezdete vagy mondjuk Willy Brandt óta sose, egy magyar kormányfő se. 

Csak pislogunk mi is – és hogy a németeknél mennyire tele lehet a nadrágocska (die Höschen), abba jobb bele se gondolni. Nagyon be lett nekik olvasva.

Ott kezdődött, hogy a kormányfő útban Scholz feltételezett tartózkodási helye felé áttanulmányozta a szövetségi kormány programját, és… ne tudják meg. Hogy elképedt, az enyhe kifejezés. „Azt egy világ választja el a miénktől!” És bár a különbség mibenlétét nem boncolgatta tovább az interjúalany, ez csak a kezdet volt. A hivatalos német politika ugyanis egyfajta magyarellenes frenézisben tobzódik mostanában. A főkolompos természetesen a kormányzó Szociáldemokrata Párt („a kancellárt is adó SPD ma a legmagyarellenesebb párt Európában”), de nehogy azt higgyék, hogy a többi sokkal különb lenne. „A CDU a saját útját járja, ami nem a mi utunk. Magyar szempontból a CDU ma már baloldali párt.” Az Európai Néppárt, az EPP pedig „baloldali pártcsalád”. Már „nem táplálunk reményeket” egyikkel kapcsolatban sem. És azzal se áltassa magát senki, hogy a bajor CSU egy fikarcnyival is különb lenne a fent soroltaknál. „Amit nagyon nehéz megértenünk.”

E szomorú tények méltóságteljes, férfiasan rezignált rögzítése mellett, azok mintegy kontrasztjaként, a kormányfő leszögezte azt is, hogy a régi barátság e semmivel ki nem érdemelt, egyoldalú felrúgása kizárólag a német politikusok műve (meg persze a német sajtóé), és a legkevésbé sincs szinkronban a két nép közti harmonikus viszonnyal. A magyarországi németek jól vannak, az óvodától az egyetemig tanulhatnak anyanyelvükön, a német gazdasági szereplők valóságos mennyországban érzik magukat. „Magyarországon nincs ellenérzés a németekkel szemben.” Pedig „Közép-Európában ritka az olyan ország, ahol a németek iránt több a pozitív, mint a negatív érzelem”. Ne is menjünk bele abba, hogy hány helyen utálják őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.