A szerk.

Donnerwetter nochmal!

A szerk.

Jó pár nappal ezelőtt, de már az Olaf Scholz német kancellárnál tett látogatása után monumentális interjút adott Orbán Viktor a Budapester Zeitung nevű magyarországi német nyelvű kétheti lapnak. De olyat, amilyet azelőtt, az ún. enyhülés kezdete vagy mondjuk Willy Brandt óta sose, egy magyar kormányfő se. 

Csak pislogunk mi is – és hogy a németeknél mennyire tele lehet a nadrágocska (die Höschen), abba jobb bele se gondolni. Nagyon be lett nekik olvasva.

Ott kezdődött, hogy a kormányfő útban Scholz feltételezett tartózkodási helye felé áttanulmányozta a szövetségi kormány programját, és… ne tudják meg. Hogy elképedt, az enyhe kifejezés. „Azt egy világ választja el a miénktől!” És bár a különbség mibenlétét nem boncolgatta tovább az interjúalany, ez csak a kezdet volt. A hivatalos német politika ugyanis egyfajta magyarellenes frenézisben tobzódik mostanában. A főkolompos természetesen a kormányzó Szociáldemokrata Párt („a kancellárt is adó SPD ma a legmagyarellenesebb párt Európában”), de nehogy azt higgyék, hogy a többi sokkal különb lenne. „A CDU a saját útját járja, ami nem a mi utunk. Magyar szempontból a CDU ma már baloldali párt.” Az Európai Néppárt, az EPP pedig „baloldali pártcsalád”. Már „nem táplálunk reményeket” egyikkel kapcsolatban sem. És azzal se áltassa magát senki, hogy a bajor CSU egy fikarcnyival is különb lenne a fent soroltaknál. „Amit nagyon nehéz megértenünk.”

E szomorú tények méltóságteljes, férfiasan rezignált rögzítése mellett, azok mintegy kontrasztjaként, a kormányfő leszögezte azt is, hogy a régi barátság e semmivel ki nem érdemelt, egyoldalú felrúgása kizárólag a német politikusok műve (meg persze a német sajtóé), és a legkevésbé sincs szinkronban a két nép közti harmonikus viszonnyal. A magyarországi németek jól vannak, az óvodától az egyetemig tanulhatnak anyanyelvükön, a német gazdasági szereplők valóságos mennyországban érzik magukat. „Magyarországon nincs ellenérzés a németekkel szemben.” Pedig „Közép-Európában ritka az olyan ország, ahol a németek iránt több a pozitív, mint a negatív érzelem”. Ne is menjünk bele abba, hogy hány helyen utálják őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.