A szerk.

A paraván

A szerk.

A Parlament őszi ülésszakát megnyitó beszédében Orbán Viktor súlyosbodó gazdasági bajaink, mindenekelőtt az infláció okaként az Oroszország ellen bevezetett globális gazdasági büntetőintézkedéseket nevezte meg.

Érvelése szerint a pénzromlásban (az itthoniban és az európaiban) az energiaárak emelkedése a ludas, és ez (lesz) az oka a gazdasági recessziónak is. „A mai három-négyszeresére növekedő energiaár rögtön 15–20 százalékos áremelkedést jelent. Ebben élünk ma” – foglalta össze levezetését a kormányfő. Ez nem csak önmagában kárhozatos, folytatta érvelését, hanem azért is, mert az Oroszország elleni szankciók a háborúnak sem vetettek véget. „Brüsszelben, júniusban az európai bürokraták azt ígérték, hogy a szankciók elhozzák a háború végét.” És nem hozták.

Ha szigorú szemmel vizsgáljuk e két, axiomatikusnak beállított tézist, nagy a kísértés, hogy kapásból hazugságnak nyilvánítsuk őket. Az elsőt azért, mert jelen pillanatban – az oroszországi kőszén behozatalának tilalmán kívül, amelynek csekély a jelentősége – nincsen érvényben lévő uniós energetikai szankció Oroszország ellen. Az unió országai – mínusz Szlovákia, Csehország és Magyarország, amelyek egyelőre mentességet kaptak az össz­európai blokádban való részvétel alól – januártól valóban nem fognak kőolajat vásárolni Oroszországtól, de az orosz gáz vásárlását semmilyen európai intézkedés nem tiltja. (Az uniós tagállamoknak még abban sem sikerült megegyezniük, hogy egységesen lépjenek fel az orosz eladókkal szemben; ez lett volna a közös uniós ársapka.) Ha valaki e körben mostanában szankciózgat, az leginkább Putyin, aki nem szállít elég gázt európai vevőkörének. (Az egyébként, ahogyan Orbán a beszédében elfedi azt a tényt, hogy nem az unió tiltotta ki Putyin gázát, hanem fordítva, igazi retorikai mestermunka.) Annyiban viszont igaza lehet Orbán Viktornak, hogy a Kreml azért nem küld elég gázt, azért próbálja büntetni ezzel Európát, hogy kicsikarja az őt büntető nyugati szankciók feloldását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.