A szerk.

A pojáca

A szerk.

Nagy napokat él át mostanság Magyarország miniszterelnöke, a minap Prága, tegnap Berlin várta ezt a kétségtelen világpolitikai főtényezőt. Holnap sajnos csak Szijjártó Péter mehet Moszkvába, hisz’ az talán még nekünk is kicsit snassz lenne, ha a főnök Berlinből rögtön Putyinhoz, pláne Lavrovhoz vagy valami osztályvezetőhöz talpalna.

Szerencsére azt nem lehet mondani, hogy világjáró kormányfőnk ne ért volna el kimagasló eredményeket. Prágában és Berlinben is füttykoncert fogadta, Prágában is, Berlinben is a hátsó bejáraton távozott – mondja valaki, hogy ez nem teljesítmény, így, pár napon belül.

A prágai esemény valójában puszta reprezentálás volt, „informális uniós csúcs” terített asztallal még akkor is, ha Orbán Viktor összes honi csatornája azt közvetítette, hogy ott dőltek el aztán csak igazán a világ dolgai, s a magyarok megint győztek, elérték, amit akartak, sőt még sokkal többet is. A „magyarok” meg tudjuk, hogy kicsoda.

Ehhez képest pénteken végigfutott a függetlenségét még valamennyire őrizni képes magyar sajtón egy 40 másodperces videofelvétel arról, ahogy Orbán Viktor bevonul a Hradzsinba. Hát, az minden volt, csak diadalmenet, az pont nem. Megérkezik a kapu elé Magyarország miniszterelnökének különbusza… A különbusz itt szó szerint értendő, hiszen Orbán Viktor volt az egyetlen európai kormányfő, akinek külön utána vitték a saját kisbuszát, hogy azzal tehesse meg az utat a szálláshelyétől vagy a reptértől vagy az öreganyja térde kalácsától a várig. Tehát megérkezik a járat, Orbán kiszáll, s következik az itthon már szokottnak tekinthető, de ilyen közegben azért mégis szerfelett sokkolónak ható szerelvényigazítás. Ing a has alatt decensen kilóg, zakó begombol, kravátli igazít, indulás. A jeles alkalomból összegyűlt közönség ekkor még azon jámbor óhajtásait skandálja, hogy az EU tartson ki Ukrajna támogatásában. Ám amikor felismerik Magyarország miniszterelnökét, kitör a füttykoncert, s végigkíséri a bevonulót hosszú, huszonpár másodperces sétáján. Orbán az arcára száradt kényszeres vigyorral halad el a fotósok előtt, egyedül van, féltávnál kínjában zsebre vágja a kezét, akarna valami vicceset mondani a fotósoknak, de nem nevet senki, vagy ha mégis, akkor rajta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.