A szerk.

A pojáca

A szerk.

Nagy napokat él át mostanság Magyarország miniszterelnöke, a minap Prága, tegnap Berlin várta ezt a kétségtelen világpolitikai főtényezőt. Holnap sajnos csak Szijjártó Péter mehet Moszkvába, hisz’ az talán még nekünk is kicsit snassz lenne, ha a főnök Berlinből rögtön Putyinhoz, pláne Lavrovhoz vagy valami osztályvezetőhöz talpalna.

Szerencsére azt nem lehet mondani, hogy világjáró kormányfőnk ne ért volna el kimagasló eredményeket. Prágában és Berlinben is füttykoncert fogadta, Prágában is, Berlinben is a hátsó bejáraton távozott – mondja valaki, hogy ez nem teljesítmény, így, pár napon belül.

A prágai esemény valójában puszta reprezentálás volt, „informális uniós csúcs” terített asztallal még akkor is, ha Orbán Viktor összes honi csatornája azt közvetítette, hogy ott dőltek el aztán csak igazán a világ dolgai, s a magyarok megint győztek, elérték, amit akartak, sőt még sokkal többet is. A „magyarok” meg tudjuk, hogy kicsoda.

Ehhez képest pénteken végigfutott a függetlenségét még valamennyire őrizni képes magyar sajtón egy 40 másodperces videofelvétel arról, ahogy Orbán Viktor bevonul a Hradzsinba. Hát, az minden volt, csak diadalmenet, az pont nem. Megérkezik a kapu elé Magyarország miniszterelnökének különbusza… A különbusz itt szó szerint értendő, hiszen Orbán Viktor volt az egyetlen európai kormányfő, akinek külön utána vitték a saját kisbuszát, hogy azzal tehesse meg az utat a szálláshelyétől vagy a reptértől vagy az öreganyja térde kalácsától a várig. Tehát megérkezik a járat, Orbán kiszáll, s következik az itthon már szokottnak tekinthető, de ilyen közegben azért mégis szerfelett sokkolónak ható szerelvényigazítás. Ing a has alatt decensen kilóg, zakó begombol, kravátli igazít, indulás. A jeles alkalomból összegyűlt közönség ekkor még azon jámbor óhajtásait skandálja, hogy az EU tartson ki Ukrajna támogatásában. Ám amikor felismerik Magyarország miniszterelnökét, kitör a füttykoncert, s végigkíséri a bevonulót hosszú, huszonpár másodperces sétáján. Orbán az arcára száradt kényszeres vigyorral halad el a fotósok előtt, egyedül van, féltávnál kínjában zsebre vágja a kezét, akarna valami vicceset mondani a fotósoknak, de nem nevet senki, vagy ha mégis, akkor rajta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.