Az utolsó példányig

„Ha reggel nem akar felkelni, mondd azt, hogy van friss Nemzeti Sport, egyből kinyitja a szemét. Elsőnek kell olvasnia, volt rá példa, hogy kivasaltam, hogy ropogós legyen” – nyilatkozta a Story magazinnak még 2014-ben Lévai Anikó, de ebből legfeljebb a kivasalásnak mint házastársi teendőnek volt hírértéke.

Orbán Viktor ekkor már évek óta a sportnapilap legismertebb reklámarca volt, számos alkalommal maga mondta el, hogy a napja a Nemzeti Sport „áttanulmányozásával” kezdődik. Ami különös szokás, de nem mondhatnánk, hogy ne lennének hagyományai. Az érett szocializmus éveiben, amikor a futballmeccsek látogatása hellyel-közzel a valódira hasonlító sportélményt adott, a Népsport tényleg sokak életéhez hozzátartozott. (A lap fő vonzereje mindig is a labdarúgás volt.) Hányast kapott Ebedli a Dózsa ellen? Pedig bunda volt, és tudtuk is. Így lehetett ezzel serdülő- és ifjúkorában Orbán is, s ez akár magyarázhatja is a miniszterelnök rajongását a Nemzeti Sport iránt. De ugyanennyi erővel a 2010-es évek elején a Fidesz spin doctorait is elképzelhettük ennek hátterében; az efféle művelődés ugyanazt a népközeli imidzset erősítette, mint amit a számítógéptől való büszke idegenkedés, a butatelefon kizárólagos használata, a pálinkázás, kolbászozás.

Ám amikor 2014-ben a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworkshöz került a sportnapilap, már sejteni lehetett, hogy nem elsősorban a királyi öltöztetők erőltetik a Nemzeti Sportot, hanem valóban az 1. számú futballista lelkesedése. Miután pedig 2016-ban Orbán mindenkit túllihegő talpasa, Szöllősi György lett a főszerkesztő, majd két év múlva ez a lap is a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) kezébe került, az is egyértelművé vált, hogy a reggeli rutin már nem csak az ifjúkori rögzültségeknek tudható be. Az új főszerkesztő személye, a kiadó nyílt propaganda-hitvallása garantálta a „szűrt tartalmakat”, és a talpnyalás mellett azóta arra is kínosan ügyelnek, hogy az eredmények meghamisítását leszámítva (ami egyelőre észak-koreai specialitás) kizárólag Fidesz-kompatibilis tartalmakat közöljenek. És mindeközben a magyar futballvilág is megváltozott: bár a labdarúgást a Kádár-korszak politikája is saját játszóterének tekintette, ma a magyar nemzeti bajnokság egyre inkább úgy mutatja magát, mint az önmaga ellen gombfocizó kisfiú szórakozása, aki egyedül pöckölgeti a saját bajnoksága összes csapatát, és persze ő a bíró is.