A szerk.

Az utolsó példányig

A szerk.

„Ha reggel nem akar felkelni, mondd azt, hogy van friss Nemzeti Sport, egyből kinyitja a szemét. Elsőnek kell olvasnia, volt rá példa, hogy kivasaltam, hogy ropogós legyen” – nyilatkozta a Story magazinnak még 2014-ben Lévai Anikó, de ebből legfeljebb a kivasalásnak mint házastársi teendőnek volt hírértéke.

Orbán Viktor ekkor már évek óta a sportnapilap legismertebb reklámarca volt, számos alkalommal maga mondta el, hogy a napja a Nemzeti Sport „áttanulmányozásával” kezdődik. Ami különös szokás, de nem mondhatnánk, hogy ne lennének hagyományai. Az érett szocializmus éveiben, amikor a futballmeccsek látogatása hellyel-közzel a valódira hasonlító sportélményt adott, a Népsport tényleg sokak életéhez hozzátartozott. (A lap fő vonzereje mindig is a labdarúgás volt.) Hányast kapott Ebedli a Dózsa ellen? Pedig bunda volt, és tudtuk is. Így lehetett ezzel serdülő- és ifjúkorában Orbán is, s ez akár magyarázhatja is a miniszterelnök rajongását a Nemzeti Sport iránt. De ugyanennyi erővel a 2010-es évek elején a Fidesz spin doctorait is elképzelhettük ennek hátterében; az efféle művelődés ugyanazt a népközeli imidzset erősítette, mint amit a számítógéptől való büszke idegenkedés, a butatelefon kizárólagos használata, a pálinkázás, kolbászozás.

Ám amikor 2014-ben a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworkshöz került a sportnapilap, már sejteni lehetett, hogy nem elsősorban a királyi öltöztetők erőltetik a Nemzeti Sportot, hanem valóban az 1. számú futballista lelkesedése. Miután pedig 2016-ban Orbán mindenkit túllihegő talpasa, Szöllősi György lett a főszerkesztő, majd két év múlva ez a lap is a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) kezébe került, az is egyértelművé vált, hogy a reggeli rutin már nem csak az ifjúkori rögzültségeknek tudható be. Az új főszerkesztő személye, a kiadó nyílt propaganda-hitvallása garantálta a „szűrt tartalmakat”, és a talpnyalás mellett azóta arra is kínosan ügyelnek, hogy az eredmények meghamisítását leszámítva (ami egyelőre észak-koreai specialitás) kizárólag Fidesz-kompatibilis tartalmakat közöljenek. És mindeközben a magyar futballvilág is megváltozott: bár a labdarúgást a Kádár-korszak politikája is saját játszóterének tekintette, ma a magyar nemzeti bajnokság egyre inkább úgy mutatja magát, mint az önmaga ellen gombfocizó kisfiú szórakozása, aki egyedül pöckölgeti a saját bajnoksága összes csapatát, és persze ő a bíró is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.