A szerk.

Csak keményen

A szerk.

„A rendőrminisztérium alá kényszerített közoktatás dolgozóinak módszeres megfé­lemlítése a tanév kezdete óta tart”, írtuk a múlt héten azokról a figyelmeztető levelekről, amelyeket a sztrájkoló, engedetlen pedagógusoknak küldtek ki a tankerületi vezetők, és amelyek a címzettek legnagyobb bűnének a tanulói tankötelezettség teljesítésének akadályozását nevezik.

A fenyegető levelek kézbesítése azóta is folyik, ámbár a tanintézmények nyakára ültetett sóhivatalok illetékesei – a különösen agresszív és buta viselkedésével rövid idő alatt országos ismertségre szert tett belső-pesti tankerületi „szakmai vezető”, Marosi Beatrix kivételével – kissé elbizonytalanodtak. Amikor ugyanis a kipécézett pedagógusok bejelentették, hogy a tankerület központjában személyesen akarják átvenni levelüket, illetve amikor diákok és a szüleik kezdtek szervezkedni annak érdekében, hogy az iskolájukba látogató illetékesnek sorfalat álljanak, a NER-végrehajtók összeszarták magukat, és többnyire a hagyományos és az elektronikus postázást választották.

Ezzel együtt a rezsim továbbra is keménykedik, és ez nem csak a pesti főnéni arcoskodásában érhető tetten. (Marosi a helyzet normalizálását célzó találkozót ajánló terézvárosi polgármestert pökhendi válasszal hajtotta el, a Leövey Klára Gimnázium egyik vezető beosztású munkatársával pedig emelt hangon közölte, hogy „szétszedi” az iskolát, ha akadályozzák a munkát.) Hanem abban a csak informálisan létező, de több helyről is megerősített felsőbb ukázban, miszerint az intézményenkénti 3–5 renitens pedagógus elbocsátása „még belefér”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.