A fenyegető levelek kézbesítése azóta is folyik, ámbár a tanintézmények nyakára ültetett sóhivatalok illetékesei – a különösen agresszív és buta viselkedésével rövid idő alatt országos ismertségre szert tett belső-pesti tankerületi „szakmai vezető”, Marosi Beatrix kivételével – kissé elbizonytalanodtak. Amikor ugyanis a kipécézett pedagógusok bejelentették, hogy a tankerület központjában személyesen akarják átvenni levelüket, illetve amikor diákok és a szüleik kezdtek szervezkedni annak érdekében, hogy az iskolájukba látogató illetékesnek sorfalat álljanak, a NER-végrehajtók összeszarták magukat, és többnyire a hagyományos és az elektronikus postázást választották.
Ezzel együtt a rezsim továbbra is keménykedik, és ez nem csak a pesti főnéni arcoskodásában érhető tetten. (Marosi a helyzet normalizálását célzó találkozót ajánló terézvárosi polgármestert pökhendi válasszal hajtotta el, a Leövey Klára Gimnázium egyik vezető beosztású munkatársával pedig emelt hangon közölte, hogy „szétszedi” az iskolát, ha akadályozzák a munkát.) Hanem abban a csak informálisan létező, de több helyről is megerősített felsőbb ukázban, miszerint az intézményenkénti 3–5 renitens pedagógus elbocsátása „még belefér”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
