A szerk.

A reményekről

A szerk.

„Ha Magyarország miniszterelnöke vagy, be kell tartanod a törvényeinket!” – e szöveg áll majd a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr blog Felcsútra kihelyezett óriásplakátján.

Az előzmények ismertek: a kormánypárt nemzeti konzultáció néven durván idegenellenes kampányt visz immár hónapok óta, mely kampány leglátványosabb gesztusa az a plakátáradat, amivel az erősen akadozó konzultációt óhajtotta megsegíteni a Fidesz. A plakátok üzenete és ezen üzenetek megfogalmazási módja azonban olyan szintű társadalmi elutasításra talált, amire nagy valószínűséggel kifundálói sem számítottak. Az ellenzők (köztük döntő többségben ellenzéki pártok aktivistái) először tömegesen festették le e plakátokat – tegyük gyorsan hozzá, bátran dacolva a tragikomikus léptéket öltő rendőri védelemmel –, majd az internetet is belepték különböző ellenjavaslataikkal, hogy tudniillik, mit kéne kiírni ezekre a plakátokra. E kezdeményezéseket igyekezett kanalizálni az MKKP és a Vastagbőr akciója, amikor gyűjtést hirdettek 50 darab, ténylegesen kihelyezendő ellenplakát 3 millió forintra taksált költségeire. Innentől beszélhetünk a reményekről, ugyanis gyakorlatilag semmi perc alatt a becélzott összeg tízszerese gyűlt össze. 30 millió forint nem kis pénz, de úgy látszik, ennyit megér, hogy Orbán Viktor orrát beleverjék – a lehető legképletesebb módon – saját kinn hagyott mocskába.

Hátha tanul belőle… (Bár, ha arra kellene fogadni, hogy valóban tanul-e belőle, aligha halmozódna fel ekkora nyereményalap.)

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt egy viccpárt, meglehetősen és sokfelől vitathatóan antipolitikus, de olykor kétségkívül szellemes üzenetekkel. A Vastagbőr egy internetes sajtóorgánum. Nem kimondottan azok a szervezetek, amelyektől ép realitásérzékkel azt várná bárki is, hogy holnapra megbuktatják Orbán Viktor rezsimjét. Mégis tízszer annyi pénzt kaptak, mint amennyit kértek. Jelen tervük rendszere pedig úgy működött, hogy a sosem látott méretűre nőtt közönségre bízta, lájkolással döntse el, hogy az országos ellenkampányban melyik üzenetet kézbesítsék közvetlenül Orbán címére, Felcsútra. Felajánlottak pár lehetőséget, volt köztük keményebb („Tudjuk, hogy loptok!”), volt szellemesebb („Itt hamarosan űrállomás épül!” – ti. Felcsúton, a stadion, a kisvasút és a csónakázótó tőszomszédságában), volt drámaibb („Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”), s volt még ilyenebb is, olyanabb is. Ne hallgassuk el, még egy ősrégi Narancs-címlap vicce (ún. doxi) is, ami azóta bőven átment a folklórba, bekerült a jelöltek közé („Fel is csút, le is csút”). Ám e szélesnek mondható választékból toronymagasan emelkedett ki a cikk tetején olvasható szöveg támogatottsága; amikor e sorokat írjuk, még pár óráig (kedd este nyolcig) lehetne szavazni, de nem érdemes, mert behozni úgysem lehet azt, hogy „Ha Magyarország miniszterelnöke vagy, be kell tartanod a törvényeinket!”.

Mit mutat ez az eredmény a napnál is világosabban? Csupáncsak azt, hogy még egy ennyire ironikus, viccesnek szánt kampány üzenetében is a komoly mondanivalót keresik azok, akiket az akció megérint. Lássuk be, az, hogy Orbán Viktornak be kell/kellene tartania Magyarország törvényeit, igen jámbor, mondhatni naiv kívánság, hisz momentán az a helyzet, hogy éppenséggel Orbán Viktor hozza Magyarország törvényeit. Meglehet ugyan, hogy a saját törvényeit sem mindig tartja be, de ha be is tartaná őket, csak valamivel lennénk beljebb. De az ehhez fűzött remények komolyak, legyen végre törvényesség, szakad fel a polgárból, s ál­doz is rá pár forintot, hátha lesz foganatja. S azért ezt választja, és nem az űrállomást, mert még bízik, hogy az efféle tartózkodó kérelmek valahol meghallgatásra találnak. Egy kis plusztörvényesség vélhetően tényleges jótétemény lenne az országnak. Annak az országnak, amelyik már ott tart, hogy az ilyen dolgokra tesz fel egy kis pénzt. Kis cédulákra írja a halk kívánságait, s lesi, mi valósul meg belőlük. Mert tényleg a remény hal meg még itt is utoljára.

Neked ajánljuk