Legsúlyosabb állítása szerint Habonyék megbízásából egyszer 10 millió forintnak megfelelő eurót adott át Rogánnak egy zacskóban az V. kerületi Fidesz-irodában. A szembesítésen, noha annak előkészítése Portik szabadságvesztése miatt hetekig tartott, Rogán nem jelent meg. Portik kijelentéseit a Miniszterelnöki Kabinetiroda közleményben cáfolta, s a politikus most már maga is szembesülne Portikkal, sőt két rendőr tanút is beidéztetne állításának (miszerint soha nem találkoztak) igazolására. Megjegyeznénk, Rogán hirtelen támadt elszántságát némileg árnyalja, hogy a bíróság a jelek szerint nemigen kíván eltekinteni a Rogán–Portik páros föllépésétől. (A minap Rogán párttársa, Révész Máriusz úgy nyilatkozott, hogy a Portik-állítások tisztázása szükséges, hiszen enélkül Rogán hiába mondana bármit is, „az emberek úgysem hinnének neki”.)
Az elmúlt húsz évben nem először vádol meg alvilági személy vezető állami vagy kormányzati tisztségviselőt. Az egyik leggyakoribb célpont Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter volt, aki e történetekben rendőri vezetőként (sőt országos főkapitányként) tévedt volna tilosba. A maga idejében nagy port kavart „olajtanú” vallomása pedig gyakorlatilag a teljes politikai mezőnyt összefüggésbe hozta a 90-es évek legkiterjedtebb bűncselekmény-sorozatával (amelynek az elhíresült „olajszőkítés” csak az egyik szála volt). A hatóságok – leginkább a hivatalból illetékes Legfőbb Ügyészség – annak idején sok mindent kivizsgáltak e kijelentések alapján, de a megvádolt közszereplőkkel szembeni eljárás megindítását soha nem tartották indokoltnak. És nem feltétlenül azért, mert a legfőbb ügyészt akkor is Polt Péternek hívták, és az alvilági vallomások jó néhány fideszes politikust vagy Fidesz-közeli vállalkozót hoztak hírbe. E bűnbánó kitárulkozások önellentmondásai, elsőre is hihetetlen részletei (Pintér országos rendőrfőkapitányként egyedül mászkál 50 millióval föl-alá a kiskunsági éjszakában) ugyanis simán fölfértek a polcra a legvadabb összeesküvés-elméletek mellé.
E sztorik aztán természetes úton haltak el – újabb tények feltárása híján egy idő után senkit nem érdekeltek már. Ám a közvélemény egy pillanatra sem fogadta el a politika hatóságilag is igazolt érintetlenségét. Ellenkezőleg: a politika és az alvilág összefonódásáról szóló kijelentések vizsgálatának hivatalos lezárása éppen hogy a politika érintettségének lett a bizonyítéka. Az első Orbán-kormány beiktatása napján az Aranykéz utcában levegőbe röpített Boros Tamás közel nyolcórás, videóra rögzített vallomásának, az alvilág bombagyárosa, Dietmar Clodo elbeszélésének, Nógrádi Zsolt olajozástörténeti összefoglalójának éppen a politika zavaros reagálása kölcsönzött hitelességet. A gyilkossági kísérlet bizonyítékainak eltüntetésével hírbe hozott Pintér Sándor önmagát is meghazudtolva igyekezett cáfolni a vádat, ahogyan szerfölött zavarosra sikeredett a Clodo-kapcsolat kimagyarázása is. Az olajozásnak pedig több tízezer honfitársunk volt a tanúja: a szemük láttára működtek az olajszőkítő házi lerakatok, és gazdagodtak meg emberek egyik pillanatról a másikra. Azt is látták, hogy az esetek nagy részében ez következmények nélkül, olykor a hatóság tudtával űzhető. Mindehhez vegyük hozzá a bűncselekményeket leleplező vagy azokat vizsgáló rendőrök, ügyészek félreállítását, máig nem tisztázott halálát, a politika és a szervezett bűnözés közti szürke zónára a figyelmet felhívó rendőri vezetők meghurcolását, olykor tönkretételét, nemegyszer mentális összeomlását – és rögtön megértjük az össznépi szkepszis okait. Felidézhetjük a békési rendőrök esetét és Kuzma Mihály halálát, a kiskunhalasi Kastyják János és a szeghalmi Karancsi Tibor félreállítását, vagy az olajbizottság kisgazda elnökének, a vitán felül tisztességes, de a vállalt feladatára intellektuálisan alkalmatlan Pallag Lászlónak a vesszőfutását.
Portik Tamás vádjainak valóságtartalmáról természetesen nem tudunk semmit. Azok a bűnözők, akiknek már minden mindegy, gond nélkül állnak bosszút bárkin oly módon, hogy lerántják maguk mellé a sárba – annak idején Pintér Sándor és a többi hírbe hozott főrendőr is ezzel magyarázták a rájuk tett terhelő vallomásokat. Portik kijelentéseinek mérlegelésekor viszont – éppen a fenti tanulságok alapján – nem tekinthetünk el a tágabb kontextustól sem. A szembesítésre annak a személyiségi jogi pernek a keretében került sor, amelyet Rogán Antal indított Juhász Péter ellen, amiért az Együtt politikusa nyilvánosan bűnözőnek nevezte őt. Lapunk is több cikkben foglalkozott az V. kerület korrupciógyanús ingatlanértékesítési gyakorlatával, amely az önkormányzatnak rendre veszteséget hozott, egy jól körülírható kedvezményezetti körnek viszont mesés profitot. (Megjegyzendő, hogy Juhász ez ügyben tett följelentései eddig rendre zátonyra futottak.) Jelen perben Juhász ügyvédje kezdeményezte Portik és Rogán szembesítését annak igazolására, hogy Juhász alappal bűnözőzte le a Fidesz frakcióvezetőjét. A Juhász által vélelmezett magánosítási mechanizmus számos ponton egybecseng azzal, ahogyan a múlt héten Portik Tamás vázolta az értékes önkormányzati ingatlanok áron aluli átjátszásának a módját.
Portik, aki hajdanán a fent emlegetett „olajozás” egyik fő figurája volt, három éve azzal került a hírekbe, hogy 2010 előtt fölajánlotta szolgálatait Laborc Sándornak – aki a Nemzetbiztonsági Hivatalt (NBH) vezette a Gyurcsány-kormány idején – korrupt fideszes politikusok, ügyészek, rendőrök lebuktatására. A kormánypárti sajtó ezt úgy tálalta, hogy Gyurcsányék még az alvilággal sem voltak restek szövetkezni, hogy a Fideszt kompromittálják. Noha a Laborc-ellenes akció igen hamar kifulladt (például azért, mert a találkozóról Laborc utasítására felvételt készített az NBH – ezt hozta a fideszes sajtó nyilvánosságra 2013-ban), és azóta hivatalosan megállapították, hogy az ügyben nem történt hivatali törvénysértés, az esetet a múlt heti Portik-előadás új megvilágításba helyezi. Időben egybeesik ugyanis Portik fölajánlkozása azzal, amikor – állítása szerint – megismerkedett az akkori belvárosi vezetőkkel és néhány Fidesz-közeli befolyásos személlyel. Éppenséggel lenne tehát mit vizsgálni, hogy kiderüljön, Rogán áldozat-e, vagy épp ellenkezőleg, arra jutnánk, hogy a börtönben lévő rossz fiúnál mászkálnak rosszabbak is a szabad levegőn.
