A szerk.

Öngólkirályok

A szerk.

Az emberek megállították a villamost a Nagykörúton, hogy harsányan hangot adjanak labdarúgással kapcsolatos érzelmeiknek – 1954-ben történt, s azt kiabálták: „Vesszen Sebes!”, „Vesszen Puskás!”.

Mindenki szentül meg volt győződve arról, hogy nevezettek, a tréner és az éljátékos eladták a meccset, a világbajnoki döntőt a nyugatnémeteknek. Hiszen azért, csak azért történhetett meg az a felfoghatatlan szörnyűség, hogy a nyugatnémet csapat egy góllal legyőzte a magyar válogatottat. Csak azért, meg minden másért, ami az eszünkbe jutott akkor épp: csalás volt, doppingoltak, elárultak minket. Nagyon fájt akkor valami. Estére az egybegyűltek sportlapokból gyújtottak fáklyát, betörték a totózók ablakait, a demokratikus rendőrség teherautókon szállította Pestre a felvezényelt vidéki állományt, a Nemzeti Színháznál megerősített kordont vontak, a Szabad Nép székháza megközelíthetetlenné vált, s úgy is maradt legalább egy hétig. Mert valami nagyon fájt. Az fájt, hogy „még ez is?”, hogy még ezt is elvették tőlünk? Lehet ilyet? Mindenünk után az utolsó örömünket is? A verhetetlen focicsapatot. Hogy ezt éppenséggel Puskáson és Sebesen kérték számon, az pusztán csak egy mindenkinek kényelmes érzéki csalódás volt, meg máson úgyis hiába kérték volna. Puskás elment Madridba, Sebes 1956-ig maradt a válogatott kispadján, de az már csak vergődés volt, magas nemzetközi hivatala ellenére is direkt mellőzték, gyakorlatilag megszűnt létezni a magyar labdarúgás számára, és hát Rákosi, Gerő és a többiek jó része sem húzta tovább a helyén ’56-nál. Takarodtak Moszkvába, haza sem jöttek, sem élve, sem holtan.

A múlt héten megint megállították a Nagykörúton a villamost az emberek, hogy harsányan hangot adjanak a labdarúgással kapcsolatos érzelmeiknek – ezúttal féktelen örömüknek. A negyedik kalapból mellénk sorsolt, szabadidős bálnavadászokkal és bukott hobbibankárokkal kiálló izlandi csapat ugyanis az utolsó percek egyikében öngólt vétett ellenünk, s így döntetlenre hozta a mérkőzés végeredményét. „Kikényszerítettük” – még szép.

Labdarúgó Európa-bajnokság van Franciaországban 24 nemzeti válogatott részvételével, a magyar csapat már túl is van az első körön, továbbjutottunk. Lehet, hogy szerdán is megállították a villamosokat a Nagykörúton. Tán ronggyá vertük a CR7-tel kiálló csórókat (már a nevükben is benne van, a luzitán az tök olyan, mint a lúzer).

Nagy az öröm, s a fene akarja elrontani bárkinek is az örömét. De nincsen még egy ország a világon, ahol egy talált öngóllal kivívott Izland elleni döntetlen miatt megállítanák a villamost, s azt kiabálnák, hogy mi vagyunk a legnagyobb királyok, és fusson, akinek nincsen szürke mackónadrágja. Olyan feltűnő ez, hogy hangosan ordibál: itt valami nagyon el van mérve.

Ki mérte el?

Tényleg ennyire nincsen semmi öröm ebben a rongyos magyar életben, hogy ettől kell magunkat a földhöz verni? Hogy legyőztük a labancot emberelőnyben? És akkor mi van? Bejutunk Európa legjobb 16 futballcsapata közé, szép eredmény, gratulálunk. Őszintén gratulálunk. Nyerjék meg. És? Mi lesz akkor? Mármint azon túl, hogy a Kiskörúton is megállítjuk a villamost. Vannak dolgok, amiket nem lehet vagy egész egyszerűen nem érdemes megtenni, elsőül ilyen az istenadta nép döntését kétségbe vonni, ha örülni vágyik, lelje örömét. Adott esetben a maga eszközeivel. Egy bizonyos határig, s e határon tényleg jóval belül van egy pár megállított villamos.

A fene emlékszik, hogy volt ez ötvennégyben, amikor a fájdalomról szólt, de az most elég tisztán látszik, hogy ez a mai öröm legalább annyira jön kívülről, mint belülről. S bizonyosan e külső hatások okozzák az aránytévesztéseket. Ezzel van tele a sajtó, erről szólnak a hírek: sípszóra száll fel a repülő a Liszt Ferenc repülőtéren. Külön teher minden érintett számára (s ki nem az), hogy mindez az új stadionok országában történik, ahol a miniszterelnök külön kommentálja minden mozzanatát a küzdelemnek, velünk örvend, s szerénységre int, ha elbíznánk épp magunkat. Itt minden fociról szóló megszólalásnál mérlegelni kell a történelmi, politikai előzményeket – ilyen sincs a világtörténelemben sem sehol, beleértve Honduras és El Salvador emlékezetes futballháborúját is, hisz azt is lefújták nem sokkal a 90-edik óra után. De itt most Magyarországon komolyan felmerülhet az is, hogy Orbánnal van-e, aki szurkol vagy ellene-e, aki villamossal menne haza.

Szevasztok, ötvenes évek, nem vagytok a fasorban sem, mi kikényszerítettük a gejzírlakók öngólját. Nektek szar volt, nekünk havaj. Örülünk. Nos, ezzel a nagy örömünkkel kellene kezdenünk valamit, nem sietős, ráér az Eb végeztével is, de elkerülhetetlen. Mert ha csak tényleg ennyi maradt, akkor még rosszabb is a helyzet, mint anno.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?