Ma már csak ritkán, a magánember álorcája mögül mondja el a véleményét, de szavaiból mindig kitűnik, hogy a „művére” módfelett büszke. Talán azt is megéljük, hogy miként az ötvenes évek népességpolitikáját Ratkó-korszaknak, Orbán oktatáspolitikáját majd Hoffmann-korszaknak nevezik, Hoffmann-gyerekeknek meg azokat, akik szerencsétlenségükre ugyanabból a könyvből tanultak; akiknek mindennap tartottak – a padok közt meg a folyosón – testnevelésórát; akik közül jó néhányan 16 éves korukra sem végezték el a nyolc általánost; akiknek, ha nem jártak hittanra, kötelező volt az erkölcstan.
De Hoffmann hiába egy „korszak” névadója, elvtársai ma bukott politikusként tekintenek rá, már nem osztanak lapot neki. Mostanáig úgy tűnt, hogy ő maga is belenyugodott e mellőzöttségbe, ám a minap elég volt némi sajtóérdeklődés, hogy kiderüljön, mennyire nincs ez így.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
