A szerk.

A sírásó szava

A szerk.

Hoffmann Rózsa eltűnése a közéletből nem volt sem botrányos, sem dicsőséges. Már a 2014-es választások előtt közölte, hogy nem kívánja megtartani a pozícióját, de azt nyilván nem tudjuk meg soha, hogy magától döntött-e így. Annyi biztos, hogy emblematikus figurájává vált a magyar köznevelés „NER-esítésének”, mint a progresszív hazai oktatás első sírásója.

Ma már csak ritkán, a magánember álorcája mögül mondja el a véleményét, de szavaiból mindig kitűnik, hogy a „művére” módfelett büszke. Talán azt is megéljük, hogy miként az ötvenes évek népességpolitikáját Ratkó-korszaknak, Orbán oktatáspolitikáját majd Hoffmann-korszaknak nevezik, Hoffmann-gyerekeknek meg azokat, akik szerencsétlenségükre ugyanabból a könyvből tanultak; akiknek mindennap tartottak – a padok közt meg a folyosón – testnevelésórát; akik közül jó néhányan 16 éves korukra sem végezték el a nyolc általánost; akiknek, ha nem jártak hittanra, kötelező volt az erkölcstan.

De Hoffmann hiába egy „korszak” névadója, elvtársai ma bukott politikusként tekintenek rá, már nem osztanak lapot neki. Mostanáig úgy tűnt, hogy ő maga is belenyugodott e mellőzöttségbe, ám a minap elég volt némi sajtóérdeklődés, hogy kiderüljön, mennyire nincs ez így.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.