A szerk.

A kudarc fokozatai

A szerk.

A demokrácia exportja kudarcot vallott – halljuk jobbról meg balról is, s az afganisztáni kivonulás képeit szemlélve bizonyára jóleső dolog lehet „antikolonialista” balos vagy kultúrrelativista jobbos alapról a nagyhatalmi hübriszt, no meg az (amerikai) imperialisták kapzsi képmutatását, hipokrita gőgjét emlegetni, melyek, lám, szégyenletes kudarchoz vezettek. 

(Ennél csak az szórakoztatóbb, amikor a magyar jobboldal emlegeti hazánkat a nyugati erőszakos demokráciaexport újabb célpontjaként és áldozataként, s közben nagy megértéssel beszél a tálibokról.)

Hát nem jobban járt volna mindenki, ha békén hagyják a különböző iszlamista, esetleg szekularizált (de mindenképpen muszlim kulturális-társadalmi hátterű) országokat, főjenek csak a saját levükben? Hagyományaik szinte erre kötelezik őket, nekik úgy is ez volt megírva a sors könyvében. Végül is Kadhafi és Szaddám Huszein idején legalább tudtuk, hogy mire számíthatunk tőlük. És milyen szép is lenne, ha ma a káosz és dez­integráció helyett egy fiaik-unokáik vezette, jó értelemben vett nepotista rezsimmel üzletelhetne a Nyugat – pláne most, hogy az egekbe törnek a szénhidrogénárak!

De ne tévedjünk el a történések időrendjében: az Egyesült Államok sem Irakba, sem két évvel korábban Afganisztánba nem demokráciát teremteni vonult be saját és szövetségesei haderejével, hanem biztonságpolitikai kockázatokat szerettek volna elhárítani. Mintegy mellékesen merült fel, hogy afféle jószolgálati funkciót ellátva, jó sok dollárt elégetve hozzásegítsék ezeket a vallási, etnikai, társadalmi szempontból rendkívül heterogén társadalmakat, hogy azok működő politikai, gazdasági, oktatási, médiarendszert hozzanak létre. A kísérlet, ha sikerül, élhetőbb és biztonságosabb Irakot és Afganisztánt teremtett volna, és beillesztette volna ezeket az országokat a „szabad világ” által elismertek körébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.