A színtiszta zsigaság

A szerk.

Egy napon, ami el sem jön talán, majd én is kérek tőled egy szívességet, Bonasera - mondta Don Corleone. Szerencsére a gengszterkorszaknak rég vége, semmi okunk az aggodalomra.

Hétfői ülésén, már ez is milyen jó, hogy a hétfői ülésén, hiszen a parlament mentelmi bizottságának az ülése amúgy kedden lett volna, csak Rubovszky György elnök előrébb hozta. Oh, távolról sem azért, mert hétfőn - az LMP szakadása miatt - még hiányos volt ellenzéki oldalon a bizottság összetétele, míg kedden már teljes lett volna, dehogy ezért, másért. Csak. Azért, mert olyan nemzetbiztonságilag sürgős ügyben kellett dönteni, mint Zsiga Marcell kétes pedigréjű házvásárlása. Lett, ami lett: a bizottság kormánypárti (az említett okból: nagyobbik) fele úgy látta, hogy a Zsiga által benyújtott papiros egy perfekt kontraktus, ami napnál is világosabban igazolja a képviselőt (süllyedjenek el szégyenükben a rágalmazói!), míg viszont az ellenzéki (kisebbik) fele úgy, hogy az valami koszos sajtcédula, amire valaki kábé annyit írt, hogy hozzál ötér' túrót. Hogy ma Magyarországon egy okirat hitelessége azon múlik, hogy aki vizsgálja, milyen pártállású, az már önmagában is felér egy kisebb Moháccsal.

De az igazi nagy lóhágó Mohács ebbe a bajtársiasságba van beletemetve. Hogy tudniillik a kormányerők megvédik a bajba jutott társukat. Védik egy frászt, épp ellenkezőleg, még mélyebbre taszajtják, le a mocsár fenekére.

Hiszen miről is szól Rubovszky bizottsági kutyakomédiája? Csupán arról, hogy na, idefigyelj, kisgyerek, most még kihúzunk a szarból, megfúrjuk a vagyonosodási eljárást ellened, de jössz eggyel. És ne csodálkozzál, ha egyszer hajnali háromkor beállít tehozzád a frakcióvezető-helyettes, s azt mondja, hopsz, te Zsiga, eridjél csak és rúgd jól seggbe választókörzeted összes tisztelt polgárát, mert a főnök így kívánja. S akkor Zsiga indul, s teszi, amit tennie kell, még fényképeket is készít róla, hogy elhiggyék a főnökei, hisz' neki mindenki főnöke, aki takargatja obskúrus házügyét. Szegény, hát nem elég, hogy olyan házasságban él, amiben az asszonyka nem köti az orrára, hogy honnan akaszt le olykor-olykor húszmillát. ' fele ennyit sem tudna megspórolni országházi fizetéséből, noha váltig állítja, hogy sikerült (ennek fényében már értjük is a Heti Válasz címlapját, melyen a nettó=bruttó).

Egy negyvenmilliós ház, takaros, nem mondjuk, de azért mégsem a Topkapi szeráj... Ennyivel lehet fogni ma egy országgyűlési képviselőt; ráadásul még az sem zárható ki teljesen, hogy valamennyi tiszta pénz belőle. De tiszta, nem tiszta, a lényeg az, hogy Zsiga esete pompásan modellezi azt, ahogy Orbán Viktor rendszere felépül. Az ordítóan kamu vagyonnyilatkozatokért, ilyen-olyan gaunerkedésekért, kínos rokonokért, elsikálni próbált vagy csupán elhallgatott garázdálkodásokért zsarolható kliensek fundamentumára épített, az ülésnapokat kényük-kedvük, piszlicsáré napi érdekeik szerint mozgató bizottsági, civilköri, békemeneti elnökök által karban tartott kétes konzisztenciájú falazatra jön egy cifra tető, amin egy őrült hegedűs húzza mindig ugyanazt a nótát. Zsiga meg közben dekkol a házában, nézi a lapos tévét meg a húszmilliós asszonyt, s gyűjti az elszánást, hogy holnap eltalálja a megfelelő gombot, amit meg kell nyomnia. Megtalálja, megnyomja. Közben még tán boldog is, mert azt látja, hogy ez így helyes. Így mindez csak részben az ő bűne, hisz ő nem tesz egyebet, mint táplálja a romlottságot - a puszta létével.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.