A szerk.

A szökevény

A szerk.

Azt, hogy a hazájában korrupciós bűncselekmény miatt két év börtönbüntetésre ítélt, volt macedón kormányfő, Nikola Gruevszki politikai menedékjogot kapott a hivatalos magyar szervektől, először az érintett Facebook-bejegyzése kürtölte világgá lapzártánkkor, vagyis kedd délután. (Lapunk 51–52. oldalán lebilincselő írást olvashatnak arról, hogy ki ő, és mi elől menekült el a hazájából.)

Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának kedd délelőtti ülésén a bevándorlási hivatal és a Belügyminisztérium illetékesei még arról tájékoztatták a képviselőket, hogy szó nincs semmiféle döntésről, hiszen egy menekültügyi kérelem elbírálása időigényes processzus. Nagyjából azzal egy időben, hogy a testület jobbikos elnöke ezt elmesélte a sajtónak, már a Magyar Idők is kész tényként írt a menedékjog megadásáról, részletesen ismertetve a pozitív döntés indokait is. Az ellenzék kiakadt a nyilvánvaló hazugság miatt – a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, Mirkóczki Ádám szerint 1990 óta nem fordult elő, hogy állami tisztviselők így átverjék az Országgyűlés egyik legfontosabb testületét. Ez – és persze az, hogy Gruevszkit minden vonatkozó magyar szabályozást és törvényt áthágva kormányhivatalnokok hozták Magyarországra – már önmagában hallatlan botrány. De mit keres valójában Budapesten Gruevszki? Miért ajánlhatott fel neki menedéket Orbán?

A Balkán tartós békéjének és stabilitásának legfőbb biztosítéka az, ha minél több ottani államot bevonnak az Európai Unió és a NATO rendszerébe – az amerikai és az európai politika is komoly erőforrásokat mozgat meg ennek érdekében, és Moszkva balkáni ambíciói­nak ellenében. Gruevszki, akinek a támogatását az oroszok nem is nagyon akarják leplezni, ez elé gördített folyamatosan akadályt. Orbán Viktor – a hvg.hu értesülése szerint az ő személyes utasítására kapott politikai menedékjogot Gruevszki – közvetve ezt is segíti mostani lépésével. Első ránézésre akár úgy is tűnhetett, hogy Gruevszki Budapestről kevesebbet tud ártani a NATO-csatlakozás iránt százszázalékosan elkötelezett macedón kormánynak, mint Szkopjéban, ahol a börtönben nagy hatásfokkal játszhatta volna tovább a nemzeti ügy mártírját. Ám e képet némiképp árnyalja a volt miniszterelnök keddi Facebook-posztja, amelyben éppenséggel harcának folytatása mellett tesz hitet. Márpedig a börtönben aligha fészbukozhatott volna; és afelől sincsenek kétségeink, hogy magyar részvétellel és magyar pénzen kiépített macedóniai sajtóbirodalma is bőséges teret ad majd az emigráns vezér bajkeverésének. A szkopjei karcerból ez is bajosan menne. Hogy hány eddigi hívét tudja így megtartani, az persze kétséges (és ne feledjük, hogy pártja, a VMRO még mindig a legnagyobb parlamenti párt, épp csak kormányozni nem bír) – de, még egyszer: az oroszok balkáni emberének ez az egyetlen esélye a játékban maradásra. A cél nem a kellemes, szabad élet, hanem a görög–macedón egyezség megtorpedózása és Macedónia távol tartása a NATO-tól. Gruevszki ehhez kap segítséget a magyar kormánytól. A kérdés mostantól az, hogy mi következik akkor, ha így se sikerül. Készen áll-e a magyar miniszterelnök arra is, hogy – az oroszok nyilvánvaló hasznára – megvétózza a szociáldemokrata kormány vezette Macedónia NATO-csatlakozását?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.

Elvárt igazodás

Tavaly novemberben derült ki, hogy a 2019 óta amúgy is mostoha sorsú, az MTA-ról korábban leválasztott kutatóhálózatot ismételten átalakítaná a kormány. A változások az MTA ingatlanvagyonát is érintenék, egy váratlan per azonban megakasztotta az ügymenetet.

Két-három mondat után megnyíltak

Jövő áprilisig még 3-4 országjárást is lebonyolíthat a Tisza Párt, a jelöltállítási folyamat pedig az idén le­zárulhat. Rengeteg támadásra és botránykeltésre számítanak, nyilván követnek el majd ők is hibákat, ezért is fontos a kapcsolat a független médiával.