Aki úgy volt vele, hogy a Szlovákiában szombaton megtartott önkormányzati választásoknak csupán annyi a tétje, hogy mekkora pofont ken le a társadalom Robert Ficónak, nem tévedett nagyot, még akkor sem, hogyha a tanulságok ennél szerteágazóbbak. Ez volt a februári Kuciak-gyilkosság óta az első olyan politikai esemény, ahol nem hozzávetőlegesen, hanem a lehetséges legnagyobb pontossággal (szavazatszámlálással) mérték meg a lakosság reakcióját az elmúlt időszak történéseire. Persze, szépek voltak a tavaszi tüntetések is, sorozatosan több tízezer ember vonult a fővárosban a kormány távozását követelvén – ráadásul több-kevesebb sikerrel. Ez a több-kevesebb nézőpont kérdése, a kormány maradt, de a kormányfő, a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány mentek, bár utóbbi nem túl messzire, s augusztusra már onnan is visszaszüremkedett. Mondhatni erre, hogy a Pellegrini-kormány nem a Fico-kormány, s nem is az, de az ilyesmit még Szlovákiában is úgy nevezik: same shit, different assholes. Hát most adott volt a lehetőség, hogy felgyülemlett érzéseinek hangot adjon az ország népe.
És semmi kétség: éltek is e lehetőséggel.
A részvétel alulról közelítette az 50 százalékot, ami tisztességes számnak mondható, és ténykérdés a pofon is: a választás első számú vesztese Robert Fico és pártja. A Smer 847 polgármesteri széke 592-re apadt, ráadásul elbukták gyakorlatilag az összes nagyobb várost – egyetlen megyeszékhelyet sem sikerült megkaparintaniuk, a fővárosban pedig ki sem tudtak (mertek) állni. Mondhatja erre Robert Fico, s mondta is még a választás napján, hogy a Smer maradt a legnagyobb párt, de ennek alig van jelentősége, ha csupán az aprófalvakban őrzik pozícióikat. (Másnapra már Fico is váltott, s azt mondta: Soros. Egyszer már hívei leszállították erről a vonatról, most is le fogják.)
S hogy hova lettek a Smer szavazói? Először is a függetlenekhez pártoltak. A legtöbb megválasztott polgármester független jelölt volt, s az összes független helyi képviselő száma is szépen gyarapodott. De nemcsak a függetlenekhez csapódtak a Smer renegátjai, hanem – legalább akkora számban! – az SNS-hez, Szlovákia Ján Slota kiebrudalása óta valamelyest tagadhatatlanul kinácult nemzeti pártjához (melynek megjavulását azért minden józanabb szemlélő fenntartásokkal kezeli). Ezzel együtt az SNS előretört, a helyükre nácult Kotleba-párt pedig labdába sem rúgott. A magyarok a maguk módján jól teljesítettek, bár egy-két nagyobb buktát mindkét magyar formáció elkönyvelhet magának: a Híd 127 polgármesteri helyet nyert, az MKP meg 115-öt, együtt meg 31-et. A szavazási hajlandóság a magyarlakta területeken bántóan alacsony volt, hogy mást ne mondjunk, Füleken például 23 százalékos volt a részvétel. Komáromban meg mindkét párt akkora fülest kapott, hogy csak úgy zúgott.
Mert mégis ebben a független dologban villantotta ki a foga fehérjét Szlovákia úgy igazán. Nem is csak azért, mert az ország népe hagyományosan utálja pártjait (itt a legmagasabb a pártok elutasítottsága Európában), hanem azért is, mert ez alkalommal már markánsan megmutatta magát az új irány; mely már nem is irány, hanem valóságos hullám. Megjöttek ugyanis a helyi elemzők által hipszternek nevezett új arcok, és pár nagyvárosban le is tették a névjegyüket. Az eset úgy néz ki, hogy jön egy hagyományos politikusra alig is emlékeztető, tényleg hipszter küllemű helyi csávó a Kiskerttulajdonosok Kerskóért nevű kultúrházi egyletből, s nem azt mondja, hogy szavazz rám, hanem azt, hoztam magammal vagy tíz hasonszőrű fiatal szakembert képviselőjelöltnek, mert ezt és ezt és emezt szeretnénk megvalósítani szeretett lakóhelyünkön, ily módon és oly módon, úgy, hogy mindenkinek a legjobb legyen. E módszer legszembeötlőbb példája a főváros, ahol konkrétan egy építész, Matúš Vallo futott be saját csapata élén, nem mellesleg alakzatukban alig különbözvén bármelyik párttól, bejegyzésükben annál inkább. Ugyanez történt Nyitrán, Nagyszombatban és bizony Komáromban is. Nagyszombatban a négy évvel ezelőtti első fecske közülük immár az első ciklusismétlő. Komáromban pedig nem elég, hogy Keszegh Béla jól megverte a Híd és az MKP jelöltjét is, de a 4KN Függetlenekért Csoport nevű csapata a többséget is megszerezte nevezettek előtt a képviselőtestületben.
S hogy e metódus, s ezek a figurák – ha nagyon akarunk hízelegni magunknak, felvidéki Márki-Zayok, de legyünk ezzel óvatosak – mit virítanak majd a későbbiekben? A nagyszombati példa mindenesetre ígéretes. Szlovákiát egy populista, minduntalan korrupciós ügyekbe keveredő párt által dirigált, nagy többségében opportunistákból összeállt kormánykoalíció vezeti. Az ország még nem tért napirendre történetének egyik legszégyenletesebb gyilkossága fölött, a tettesek megvannak, a felbujtót még keresik, az emberek hánynak a politikától, satöbbi. De a demokrácia ez idő alatt is zavartalanul működik, a sajtó szabad és figyel, s ha választani kell, a polgárok megfelelő hányadának is helyén van a szíve. Jövőre ott is uniós választások lesznek és elnökválasztás. A most tapasztalt folyamatok akkor is érvényesülnek majd: Robert Ficóra további megérdemelt pofonok várnak.
