A szerk.

Nektek castingolnak

A szerk.

Kik kérték fel főpolgármester-jelöltnek? - kérdi a Népszabadság Magyar György "sztárügyvédet", kampányát folytató reménybeli főpolgármester-jelöltet. Erre azt mondja az ürge, hogy "nem szeretném nevesíteni őket. Nem azért, mert szégyellném őket, hanem mert olyan sokan vannak - és napról napra nő a számuk -, hogy senkit nem szeretnék kihagyni a sorból. Hadd fogalmazzak úgy, hogy civil szervezetek, lokálpatrióták a kutyásoktól a kerékpárosokig és környezetvédők, akik szeretik Budapestet."

Tényleg? Ne bassz'! És milyen fővárost szeretne Magyar György sztárügyvéd? Most kapaszkodjanak erősen, nagyon durva jön: "élhetőbbet", "tisztábbat", "virágzóbbat", "pezsgőbb kulturális életűt". Nem gondolták volna, ugye?! És ez még csak az első két kérdés a legnagyobb példányszámú országos napilap terjedelmes interjújában. Persze, aztán majd jönnek a kedves szavazók, s ügyvédet hívnak kedves városukhoz. Van is egy szlogenajánlatunk, számlát is tudunk adni róla: "Magyar a város védője!" Milyen?

Hogy a Magyar Szocialista Párt mit tanult a Gyurcsány lemondásakor megfuttatott, s "miniszterelnöki casting" néven hírhedtté vált PR-katasztrófából, az nyilván széles stábot megmozgató kutatómunkát igényelne, mert innen a szerkesztőségi asztal mellől nagyon úgy néz ki, hogy semmit az égvilágon. Legfeljebb annyit, hogy jobb kussban maradni, aztán majd csak lesz valahogy. Még az is lehet, hogy jó lesz, hisz' végül Bajnai elég jól kormányzott, és Orbán is valami ilyesmit mondott a minap Tusnádfürdőn, bármi lehet, még jó is. Kérdés mindkét esetben ugyanaz: kinek?

De nemcsak a Magyar sztárügyvédi irodája előtt tömegesen imára kulcsolt kézzel ácsorgó biciklistáknak, kutyásoknak van ám főpolgármester-jelöltje, de már a Jobbiknak is, Staudt Gábor. Holott elég nyilvánvaló: ott még azért nem tartunk, hogy nevezett párt komoly igényt formálhasson a főváros vezetésére. Ellenben a magát demokratikusnak és baloldalinak valló ellenzék három pártja, az MSZP, a DK és az Együtt-PM szövetsége az elmúlt (európai és parlamenti) választások tükrében igenis bír/bírna legalább a fővárosban olyan esélyekkel, amelyekért érdemes lehet kiállni.

Arról az előbb nem ejtettünk szót, hogy a kétharmaddal kormányzó és Budapestet is momentán vezető Fidesznek Tarlós István személyében már emberemlékezet óta megvan a maga jelöltje. Nincs is természetesebb dolog bármilyen pártállású szavazópolgár szemében, mint a Fidesz, Tarlós, Budapest hármas. De a Fidesz rosszul, rossz felé vezeti ezt az országot, s ez Budapestről látszik a legtisztábban. Ez akkor is így van, ha a demokratikus ellenzék egyszerűen elmulasztott felépíteni mára egy megfelelő személyiséget a perdöntő pozíció megszerzéséhez. Nos, azt, ha a demokratikus pártok megfelelő szakemberei nem tudnák, úgy kell felépíteni, hogyha ég például a hármas metró, ami elég sűrűn megesik, akkor kiáll egy - adott esetben egyéb területeken elért sikerei miatt is köztiszteletben álló - faszinger, és elmondja, hogy ezért ég, meg azért, s ezt kellene csinálni, meg azt, hogy soha többet ne égjen. És így tovább, e szerencsétlen város összes nyavalyáján végigbattyogva, tételesen. Mert különben az az egy kérdés marad a fővárosi választópolgár előtt, hogy miért is ne szavazzak Tarlósra? Hisz az még néha Orbánnal is szembeszáll (nem száll, de ez mellékszál).

Tudjuk, a baloldal nem épített fel mára ilyen személyiséget. Balról harsogják leghangosabban, hogy Horváth Csaba nem ilyen. De a Fidesz (Orbán Viktor) olyan rosszul, s olyan rossz felé kormányozza ezt az országot, hogy Tarlós még ilyen fórból indulva sem lehet biztos befutó. Csakhogy az újság azt írja már hónapok óta, hogy Kulka, hogy Alföldi, hogy Balázsovits, hogy Mézga Aladár. A baloldal meg ilyeneket szól, hogy áh, nem is, csak a VII. kerületben, vagy nem szól egy kukkot sem. A sunnyogás stratégiája nem vezet semmire. A bohóckarneválnak megfelelő nyilvános castingot elvégzi a három párt helyett a kormánypárti és az ilyesmire jó okkal bukó bulvársajtó, és úgy rájuk húzzák, hogy mindenki el is hiszi. Minden Magyar György-interjú, minden kis hír Balázsovits Lajosról pedig egy fa előny Tarlós Istvánnak, s egy szeg a demokrácia fővárosi koporsójába. Mert azt ugye mondani sem kell, hogy Tarlós István Budapestje kinek a Budapestje.

Elő kéne tehát villámgyorsan állni a farbával. Már ha van.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.