A szerk.

A világ sportfőországa

A szerk.

Kedd reggel kinyitottuk a cseh sajtót (komolyan: a magyart hiába), és azt láttuk, hogy rólunk van szó megint. „Putyin odacsapott?” – teszi fel például a kérdést már főcímében Csehország legolvasottabb fóruma, az idnes.cz.

Az történt ugyanis, hogy hétfőn este a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) kapott egy levelet a Magyar Jégkorongszövetségtől, hogy sajna nem kapták meg a magyar kormánytól a Szlovéniával közös rendezésű, 2023-as világbajnokságra vonatkozó fizetési garanciát, ezért visszavonják a pályázatukat, lévén e fedezetvállalás az IIHF támasztotta feltételrendszer része.

Mielőtt eljutnánk a nemzetközi (immár nem csak cseh) sajtó azonnali következtetéséhez, mely szerint mindez azért van, mert  Oroszország és Fehéroroszország az ukrajnai háború miatt nem vehetnek részt a világbajnokságon, így Magyarország kihátrál a rendezésből mint afféle utolsó csatlós, satöbbi, satöbbi, nézzük csak a szikár tényeket.

Jégkorong-világbajnokságot rendezni – szemben mondjuk, az atlétikai világbajnoksággal – biztosan nyereséges vállalkozás, igazolják ezt az elmúlt évek adatai bőséges példatárral. A honi szövetségnek 3 milliárd forintnyi fedezetvállalásra lett volna szüksége, amelyet előlegként használt volna fel, s amelyből vagy hívnak le valamennyi pénzt a végén, vagy nem hívnak le semennyit sem. Inkább az utóbbi. A kormány tehát arra ígért, illetőleg adott volna pénzt, hogy ne adjon, hanem kapjon. Itt kell megemlékeznünk olyan már-már legendává nemesedett ügymenetekről, mint az ún. vizes vébé sok tízmillárdos buktája (nyugi, már be vagyunk fizetve a következőre is), vagy a nyolcmilliárdot három nap alatt simán elnyaldosó Giro d’Italia pár nappal ezelőtti tündöklése (Grande Partenza!). Nem beszélve arról a tényről, hogy vajon a NER Magyarországán elképzelhető-e az, hogy valamely világversenyre kandidáló sportszövetség ne egyeztetne jó előre a törekvéseiről a világ sportfőországának urával? (Jó, akkor valamelyik sameszával.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.