Az történt ugyanis, hogy hétfőn este a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) kapott egy levelet a Magyar Jégkorongszövetségtől, hogy sajna nem kapták meg a magyar kormánytól a Szlovéniával közös rendezésű, 2023-as világbajnokságra vonatkozó fizetési garanciát, ezért visszavonják a pályázatukat, lévén e fedezetvállalás az IIHF támasztotta feltételrendszer része.
Mielőtt eljutnánk a nemzetközi (immár nem csak cseh) sajtó azonnali következtetéséhez, mely szerint mindez azért van, mert Oroszország és Fehéroroszország az ukrajnai háború miatt nem vehetnek részt a világbajnokságon, így Magyarország kihátrál a rendezésből mint afféle utolsó csatlós, satöbbi, satöbbi, nézzük csak a szikár tényeket.
Jégkorong-világbajnokságot rendezni – szemben mondjuk, az atlétikai világbajnoksággal – biztosan nyereséges vállalkozás, igazolják ezt az elmúlt évek adatai bőséges példatárral. A honi szövetségnek 3 milliárd forintnyi fedezetvállalásra lett volna szüksége, amelyet előlegként használt volna fel, s amelyből vagy hívnak le valamennyi pénzt a végén, vagy nem hívnak le semennyit sem. Inkább az utóbbi. A kormány tehát arra ígért, illetőleg adott volna pénzt, hogy ne adjon, hanem kapjon. Itt kell megemlékeznünk olyan már-már legendává nemesedett ügymenetekről, mint az ún. vizes vébé sok tízmillárdos buktája (nyugi, már be vagyunk fizetve a következőre is), vagy a nyolcmilliárdot három nap alatt simán elnyaldosó Giro d’Italia pár nappal ezelőtti tündöklése (Grande Partenza!). Nem beszélve arról a tényről, hogy vajon a NER Magyarországán elképzelhető-e az, hogy valamely világversenyre kandidáló sportszövetség ne egyeztetne jó előre a törekvéseiről a világ sportfőországának urával? (Jó, akkor valamelyik sameszával.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
