A szerk.

A világ sportfőországa

A szerk.

Kedd reggel kinyitottuk a cseh sajtót (komolyan: a magyart hiába), és azt láttuk, hogy rólunk van szó megint. „Putyin odacsapott?” – teszi fel például a kérdést már főcímében Csehország legolvasottabb fóruma, az idnes.cz.

Az történt ugyanis, hogy hétfőn este a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) kapott egy levelet a Magyar Jégkorongszövetségtől, hogy sajna nem kapták meg a magyar kormánytól a Szlovéniával közös rendezésű, 2023-as világbajnokságra vonatkozó fizetési garanciát, ezért visszavonják a pályázatukat, lévén e fedezetvállalás az IIHF támasztotta feltételrendszer része.

Mielőtt eljutnánk a nemzetközi (immár nem csak cseh) sajtó azonnali következtetéséhez, mely szerint mindez azért van, mert  Oroszország és Fehéroroszország az ukrajnai háború miatt nem vehetnek részt a világbajnokságon, így Magyarország kihátrál a rendezésből mint afféle utolsó csatlós, satöbbi, satöbbi, nézzük csak a szikár tényeket.

Jégkorong-világbajnokságot rendezni – szemben mondjuk, az atlétikai világbajnoksággal – biztosan nyereséges vállalkozás, igazolják ezt az elmúlt évek adatai bőséges példatárral. A honi szövetségnek 3 milliárd forintnyi fedezetvállalásra lett volna szüksége, amelyet előlegként használt volna fel, s amelyből vagy hívnak le valamennyi pénzt a végén, vagy nem hívnak le semennyit sem. Inkább az utóbbi. A kormány tehát arra ígért, illetőleg adott volna pénzt, hogy ne adjon, hanem kapjon. Itt kell megemlékeznünk olyan már-már legendává nemesedett ügymenetekről, mint az ún. vizes vébé sok tízmillárdos buktája (nyugi, már be vagyunk fizetve a következőre is), vagy a nyolcmilliárdot három nap alatt simán elnyaldosó Giro d’Italia pár nappal ezelőtti tündöklése (Grande Partenza!). Nem beszélve arról a tényről, hogy vajon a NER Magyarországán elképzelhető-e az, hogy valamely világversenyre kandidáló sportszövetség ne egyeztetne jó előre a törekvéseiről a világ sportfőországának urával? (Jó, akkor valamelyik sameszával.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.