A szerk.

Egy mondat a zsarnokságtól

A szerk.

Szabó László volt már a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, helyettes államtitkár, az MTVA alelnöke, és mivel önéletrajza szerint még igazolt labdarúgó is, bátran kijelenthetjük, hogy a kommunikációs szakember korunk hőse.

Szabó persze nem pihen a babérjain, mostanában olyan látványos programok producereként próbálja beírni nevét a magyar színház- és zenetörténetbe, mint a Puskás – A Musical, illetve a bemutatásra váró Kőszívű – A Baradlay-legenda. Szabó e nemzeti musicaleknek nevezett produkciókkal minden bizonnyal a nagy előd, Koltay Gábor babérjaira pályázik, bár az némi visszafogottságra utal, hogy a rendezői feladatokat mással végezteti el. De produkcióiban már nyoma sincs visszafogottságnak. „Sehol a világon nem láttunk még olyan színpadi előadást, ahol tizenegy színész repül egy időben perceken keresztül. (…) Minden ki van rakva a színpadra, ami ma a világban színházi produkcióban elképzelhető” – nyilatkozta év elején az Index.hu-nak a Puskás musicalről, mintha egy zenés darab sikere a repülő színészeken és az összehordott kellékeken múlna. „Úgy gondolom, hogy van érzékem ahhoz, hogy mi fog tetszeni az embereknek, mi az, ami működik, és hol sok egy kicsit a művészkedés” – jelentette ki ugyanebben az interjúban, irigylésre méltó magabiztosságról téve tanúbizonyságot.

Mindezt azért részleteztük, mert Szabó László hétfőn váratlanul kilépett az agyontámogatott honi népnevelő-szórakoztató operettek biztos fedezékéből, és kultúrpolitikai fároszként jelentkezett be. Médiapartnere ismét az Index.hu volt, amely hosszú beharangozót közölt nemzeti kultúrával kapcsolatos téziseiről, amelyeket állítólag a jövő héten közöl a Kommentár című folyóirat. Most csak annyi derült ki, hogy Szabó 13 pontba szedte gondolatait (bizonyosan van valahol egy +1 is), bár azt nem tudhattuk meg, hogy mi van rendelve egy-egy tételhez. De azt már igen, hogy Szabó szerint a kultúra nem a nemzet megmaradásának és fejlődésének záloga, sokkal inkább identitásérvényesítő eszköze, sőt fegyvere. „Ma már nem kérdés, hogy a nemzetek közti verseny valójában kulturális versenyt jelent, és e kompetíciónak legfeljebb része a gazdasági és politikai verseny” – állapítja meg. Ezzel meg is érkeztünk az első sporthasonlathoz, mely eljárás tudvalevőleg a miniszterelnök szíve csücske.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.