A szerk.

Egy mondat a zsarnokságtól

A szerk.

Szabó László volt már a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, helyettes államtitkár, az MTVA alelnöke, és mivel önéletrajza szerint még igazolt labdarúgó is, bátran kijelenthetjük, hogy a kommunikációs szakember korunk hőse.

Szabó persze nem pihen a babérjain, mostanában olyan látványos programok producereként próbálja beírni nevét a magyar színház- és zenetörténetbe, mint a Puskás – A Musical, illetve a bemutatásra váró Kőszívű – A Baradlay-legenda. Szabó e nemzeti musicaleknek nevezett produkciókkal minden bizonnyal a nagy előd, Koltay Gábor babérjaira pályázik, bár az némi visszafogottságra utal, hogy a rendezői feladatokat mással végezteti el. De produkcióiban már nyoma sincs visszafogottságnak. „Sehol a világon nem láttunk még olyan színpadi előadást, ahol tizenegy színész repül egy időben perceken keresztül. (…) Minden ki van rakva a színpadra, ami ma a világban színházi produkcióban elképzelhető” – nyilatkozta év elején az Index.hu-nak a Puskás musicalről, mintha egy zenés darab sikere a repülő színészeken és az összehordott kellékeken múlna. „Úgy gondolom, hogy van érzékem ahhoz, hogy mi fog tetszeni az embereknek, mi az, ami működik, és hol sok egy kicsit a művészkedés” – jelentette ki ugyanebben az interjúban, irigylésre méltó magabiztosságról téve tanúbizonyságot.

Mindezt azért részleteztük, mert Szabó László hétfőn váratlanul kilépett az agyontámogatott honi népnevelő-szórakoztató operettek biztos fedezékéből, és kultúrpolitikai fároszként jelentkezett be. Médiapartnere ismét az Index.hu volt, amely hosszú beharangozót közölt nemzeti kultúrával kapcsolatos téziseiről, amelyeket állítólag a jövő héten közöl a Kommentár című folyóirat. Most csak annyi derült ki, hogy Szabó 13 pontba szedte gondolatait (bizonyosan van valahol egy +1 is), bár azt nem tudhattuk meg, hogy mi van rendelve egy-egy tételhez. De azt már igen, hogy Szabó szerint a kultúra nem a nemzet megmaradásának és fejlődésének záloga, sokkal inkább identitásérvényesítő eszköze, sőt fegyvere. „Ma már nem kérdés, hogy a nemzetek közti verseny valójában kulturális versenyt jelent, és e kompetíciónak legfeljebb része a gazdasági és politikai verseny” – állapítja meg. Ezzel meg is érkeztünk az első sporthasonlathoz, mely eljárás tudvalevőleg a miniszterelnök szíve csücske.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.