A szerk.

Egy mondat a zsarnokságtól

A szerk.

Szabó László volt már a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, helyettes államtitkár, az MTVA alelnöke, és mivel önéletrajza szerint még igazolt labdarúgó is, bátran kijelenthetjük, hogy a kommunikációs szakember korunk hőse.

Szabó persze nem pihen a babérjain, mostanában olyan látványos programok producereként próbálja beírni nevét a magyar színház- és zenetörténetbe, mint a Puskás – A Musical, illetve a bemutatásra váró Kőszívű – A Baradlay-legenda. Szabó e nemzeti musicaleknek nevezett produkciókkal minden bizonnyal a nagy előd, Koltay Gábor babérjaira pályázik, bár az némi visszafogottságra utal, hogy a rendezői feladatokat mással végezteti el. De produkcióiban már nyoma sincs visszafogottságnak. „Sehol a világon nem láttunk még olyan színpadi előadást, ahol tizenegy színész repül egy időben perceken keresztül. (…) Minden ki van rakva a színpadra, ami ma a világban színházi produkcióban elképzelhető” – nyilatkozta év elején az Index.hu-nak a Puskás musicalről, mintha egy zenés darab sikere a repülő színészeken és az összehordott kellékeken múlna. „Úgy gondolom, hogy van érzékem ahhoz, hogy mi fog tetszeni az embereknek, mi az, ami működik, és hol sok egy kicsit a művészkedés” – jelentette ki ugyanebben az interjúban, irigylésre méltó magabiztosságról téve tanúbizonyságot.

Mindezt azért részleteztük, mert Szabó László hétfőn váratlanul kilépett az agyontámogatott honi népnevelő-szórakoztató operettek biztos fedezékéből, és kultúrpolitikai fároszként jelentkezett be. Médiapartnere ismét az Index.hu volt, amely hosszú beharangozót közölt nemzeti kultúrával kapcsolatos téziseiről, amelyeket állítólag a jövő héten közöl a Kommentár című folyóirat. Most csak annyi derült ki, hogy Szabó 13 pontba szedte gondolatait (bizonyosan van valahol egy +1 is), bár azt nem tudhattuk meg, hogy mi van rendelve egy-egy tételhez. De azt már igen, hogy Szabó szerint a kultúra nem a nemzet megmaradásának és fejlődésének záloga, sokkal inkább identitásérvényesítő eszköze, sőt fegyvere. „Ma már nem kérdés, hogy a nemzetek közti verseny valójában kulturális versenyt jelent, és e kompetíciónak legfeljebb része a gazdasági és politikai verseny” – állapítja meg. Ezzel meg is érkeztünk az első sporthasonlathoz, mely eljárás tudvalevőleg a miniszterelnök szíve csücske.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.