A szerk.

A vizsgálat tart, felejtse el!

A szerk.

Iratokat foglalt le a nyomozó hatóság Orbán Viktor veje, Tiborcz István volt cégénél, az Elios Innovatív Zrt.-nél. Mindez abból az írásos válaszból derült ki, amelyet Pintér Sándor belügyminiszter Harangozó Tamás (MSZP) vonatkozó kérdésére adott. Mellbevágónak tűnhet az információ, ám az első ijedtség elmúltával megnyugodhatunk: az Orbán családból egyelőre senkit nem fenyeget a rabosítás veszélye.

A nyomozást januárban rendelte el az ügyészség, és a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda e célra létrehozott csoportja végzi „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva elkövetett költségvetési csalás bűntett és más bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt”, mégpedig az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) ajánlása nyomán. Az uniós szervezet ugyanis 35 közbeszerzést megvizsgálva egyenesen szervezett bűnözést orrontott abban, ahogyan számos önkormányzat az akkor Tiborcz Istvánhoz köthető Elios Zrt.-vel szerződött a közvilágítás felújítására (lásd: Az elsötétített ország, Magyar Narancs, 2018. február 22.). Aligha haszontalan fölidézni, hogy az államapparátus több szintjén is szemérmesen félre kellett nézni ahhoz, hogy a miniszterelnöki vej hajdani cége tarolhasson e tendereken: a közbeszerzéseket kiíró és elbíráló önkormányzatoktól kezdve az ellenőrző minisztériumokon át a Miniszterelnökségig. E hivatalokban senki előtt egyetlen percig sem lehetett titok, hogy a pályázatokat előkészítő cég tulajdonosa nemcsak Tiborcz jó barátja és egykori üzlettársa, hanem egy időben az Elios közvetett résztulajdonosa is volt. Mindezek után nem csoda az ügymenet roppant gördülékenysége: a megrendelő önkormányzatoknak írt háttértanulmányok és az Elios ajánlatai között például igen sok volt az átfedés, s meg is nyerte sorra a kiírásokat a Tiborcz-cég. Úgy, ahogyan annak a NER-ben lennie kell.

Az OLAF mindezt névvel, címmel dokumentálta is vizsgálati anyagában. Ehhez képest a magyar nyomozó hatóság az iratok begyűjtése után – Pintér Sándor mostani tájékoztatása szerint – egyelőre azok feldolgozásánál tart, s ezt követi majd az értékelési szakasz. A jó munka eszközlése és megnyugtató eredménnyel történő lezárása kellő időráfordítást igényel! Gyors eredményre ne számítson senki. A tényszerűség kedvéért (és a legkevésbé sem a magyar bűnüldöző szervekbe vetett közbizalom megingatásáért) azt is megjegyeznénk, hogy nem ez az első vizsgálat Elios-ügyben, ám a Nemzeti Nyomozó Iroda 2016-ban arra jutott, hogy nem történt bűncselekmény a közvilágításos tendereknél.

(Van az Elios-történetnek egy másik, némileg elfeledett, ám hamisítatlanul NER-es szála is. A cég felfutását a maga szerény eszközeivel Simicska Lajos cége, a Közgép is segítette, amikor egy leányvállalata beszállt az Eliosba. Simicska érdekeltsége aztán – néhány héttel azelőtt, hogy Tiborcz nejéül vette Orbán Ráhelt – kiszállt az Eliosból, mégpedig igen gáláns módon, teli kasszát, mintegy 120 millió forintot hagyva maga után. A G-nap előtti, lovagias Simicska ezzel minimum másodjára segített a saját lábára állni olyan vállalkozásnak, amelynek haszonélvezője az Orbán család egy tagja – az első az atya bányacége volt még a 90-es években.)

Az OLAF, biztos, ami biztos, azt javasolta az Európai Bizottságnak, hogy kérje vissza a magyar államtól a LED-es korszerűsítésekre költött körülbelül 13 milliárd forint támogatást. A teljes összeg visszafizettetését a szervezet akkor veti föl, ha vizsgálódása alapján arra jut, hogy a projekt megvalósítása gigantikus, szervezett csalás volt. A kormány egyelőre tárgyal a visszautalandó pénz nagyságáról. Ami biztos, hogy fizetni kell; és biztos az is, hogy nem Tiborcznak – hiszen ő ártatlan! Hanem a magyar államnak, mindannyiunk pénzéből.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.

Régen is rossz volt

A Kádár-korszak túlérett periódusában, a diktatórikus rendszer először alig észrevehető, majd egyre gyorsuló bomlása közben már teret kaphattak olyan kutatások is, amelyek a rendszer működésére reflektáltak, néha egyenesen magára a rendszert működtető ipari-gazdasági-pénzügyi elitre koncentrálva.

„Sötétséget inni”

  • Domsa Zsófia

A regény egyszerre felkavaró, fájdalmas és mélyen elgondolkodtató. Nem elsősorban azért, mert újabb részleteket tudhatunk meg annak a házassági válságnak a történetéről, amelybe Karl Ove Knausgård önéletrajzi sorozatai révén több százezer, önmagát olykor kukkolónak érző olvasó kaphatott betekintést szerte a világon.