A szerk.

A zsák meg a foltja

A szerk.

A bukaresti magyar nagykövettel, Zákányi Botonddal készített interjút hétfőn közölte a Romania libera című konzervatív napilap. (A szöveg a neten magyarul is elolvasható a foter.ro oldalon.)

Nincs új a nap alatt, a tárgyilagos újságírói kérdésekre adott válaszok pontosan olyanok, amilyenek egy történelmileg frusztrált kis ká-európai nemzet tisztségviselőjétől elvárhatók akkor, amikor az egy másik történelmileg frusztrált kis ká-európai nemzet tisztségviselőinek üzenni akar. A cikkből természetesen „ügy” lett nagyköveti berendelésekkel, román kormányfői ellennyilatkozattal, meg magyar ellen-ellennyilatkozatokkal. Vagy­is a meccset pontosan azon a nívón játsszák le, ahogyan azt a történelmileg frusztrált kis nemzetek tisztségviselői egymás között mindig is lejátsszák.

Nagyon persze ezen sincs okunk csodálkozni, a kormányzó erők mindkét országban rossz passzban vannak. Romániában úgyszólván minden napszakban letartóztatnak vagy megvádolnak, vagy meggyanúsítanak politikusokat (főleg szocdemeket, inkluzíve Victor Ponta miniszterelnököt). Magyarországon úgyszólván minden napszakra jut egy olyasfajta hír, hogy valamelyik kormánypárti politikus (vagy a családja, vagy a holdudvarból valaki) már megint, hát, nagyon jól járt – és ilyen helyzetekben a kis ká-európai országok vezetőiben az átlagosnál is nagyobb az igény a nacionalista fölhorgadásra. Úgy mint a sérelmek fölsorolására, az őszinte kiborulásra, hogy egyik hogyan alázza a másikat nemzeti önérzetében (és vice versa). Megjegyeznénk, hogy e lajstromozásból magyar részről Orbán személyes jellegű nyavalygása is kihallik; és gyanítjuk, voltaképpen ez is az interjú „üzenete”, hogy amikor Orbánt a fél vagy inkább az egész EU kutyapicsázta, akkor vele, a „rossz Viktorral” szemben Ponta miniszterelnök afféle „jó Victorként” az európai értékek képviselőjeként igyekezett javítani a maga uniós renoméját. Borzalom, tényleg.

Elhangoznak ugyan jogos kifogások is (például a kisebbségek nyelvhasználati jogáról szóló törvény nem maradéktalan érvényesítése), ám az áporodottség mindezzel együtt is belengi ezt a történetet: a magyar fél szerint például a románoknak nem kellene „álvitákat” gerjeszteni olyan dolgok miatt, mint hogy Orbán Viktor nagy-magyarországos kitűzőket és térképet ábrázoló fotót posztol a Facebook-oldalán, hiszen „természetesen történelemről és néhány, valószínűleg régi kitűzőről van szó”. Aztán kisvártatva Zákányi azt teszi szóvá méltatlankodva, hogy román közéleti írások 19–20. századi kliséket melegítenek föl, mint például a Hunyadiak román származása – és így tovább, és így tovább.

A román kormányfő, Victor Ponta reagálása, ha lehet, még lejjebb megy. Persze nem azzal, hogy látható élvezettel olvassa a magyar kormány fejére Magyarország uniós térvesztésének okait (ebben lényegében igaza van), vagy azzal, hogy szerinte Magyarország provokálja Romániát, miközben azt csak a kizárólag a saját itthoni népszerűségére figyelő Orbán teszi, hanem azzal, ahogyan az interjúban említett, a két országot összekötő 10 útszakasz megnyitásának román halogatására reagál. Hogy ez az egész útdolog a magyaroknak csak azért fáj, mert Romániába járnak át az olcsóbb élelmiszerért; és Romániában azért olcsóbb a kaja, mert levitték az áfát, szemben a magyarokkal, akik meg fölvitték.

Választási időszakokban és – mint utaltunk rá – népszerűségvesztés idején ká-európában bevett dolog a történelmi sérelmek fölhánytorgatása, a szomszédokra mutogatás. A mostani – jelen formájában egyelőre tizedleges jelentőségű – agy- és szájmenés magyar kontextusa azonban nem megnyugtató. Orbán a maga és pártja mélyrepülését egy létező probléma (menekültkérdés) eltorzított, a negatív emóciókat felkorbácsoló tálalásával és „kezelésével” igyekezett megállítani. E törekvése a jelek szerint sikerrel járt. De mi van, ha mindez átmenetinek bizonyul, és közben esetleg a menekültkérdés is lecseng? Ki lesz az új ellenség?

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.