A szerk.

Aludjatok jól!

A szerk.

Napok óta abban vagyunk, hogy csendesedik a járvány, nem is járvány ez igazából, csak valami intézményi nyavalya, bár kedd délután, amikor jelen vezércikkünk íródik, épp harmadik napja emelkedik újra az aktív koronavírusos fertőzöttek száma.

Mindegy, legyünk optimisták: belátható időn belül elmúlik a veszély, beteljesedik az újranyitás, felszabadulnak az országhatárok, s jöhetnek-mehetnek újra a turisták.

De aki majd Magyarországra látogat, jobban teszi, ha vigyáz. Annál is inkább résen kell lennie, mert ha például éjszaka érkezik, akkora csend fogadja majd, hogy azt hiszi, nincs itt senki, ezek elmentek valahová, és nyitva felejtették az országot. Mert egy pissz nem sok, annyi nem fog hallatszani, ha az összes kínai gyártmányú horkolásgátlót beröffentik itt egyszerre! Mindenki úgy alszik majd, mint egy kisbaba. Mert addigra minden háztartásban lesz horkolásgátló, akár minden szobába is jut, ha valakit például a televízió előtt nyom el a buzgóság, a kedves és gyorstalpalón kiképzett hozzátartozója ott helyben rákapcsolja a ResMed Lumis 150 turbó típusú noninvazív antihorkilászt, s egyből elsimulnak a ráncok. Alszunk és aludni hagyunk, mint akiknek a legjobb rendjén megy a dolga.

A horkolásgátlók meg érkeznek szakadatlan, Szijjártó miniszter, a fürkészek és portyázók kisfőnöke nap mint nap beszámol az Országgyűlésben, hogy milyen jól működik a Peking–Budapest légihíd, 130 repülőgéppel érkeztek már felszerelések. Egyebek mellett olyan gyógyszerek is, amelyek „jó eredményeket mutatnak a koronavírusos betegek kezelésében” – jelentsen ez bármit is, nem ez a lényeg, hanem az, hogy a testvéri Kína 850 ezer ilyen orvossággal kedveskedett nekünk, ami nagy szó, mert csak három másik országnak küldenek még belőle. Horkistopot meg valószínűleg csak nekünk, mert máshonnan ilyen panaszt még nem hallottunk. Valahol a kínai tesztek tökéletesen alkalmatlan voltáról hallani (Magyarországon is előfordult ilyesmi), mások a silány kesztyűk és más hibás védőfelszerelések miatt kárhoztatják a kínai kiszállítókat. A dolog lényege az, hogy Kínából érkeznek használható és kevésbé használható, illetve használhatatlan holmik, nyilván nem mindegy, hogy milyen arányban. Eleve az is nehezen tolerálható, hogy vannak köztük alkalmatlanok, de mindezzel mára nagyjából megtanult együtt élni a világ. Egyszer véget ér a járvány, egyszer elkészülnek majd a vonatkozó elszámolások is.

Csak Magyarországra nem küld silány termékeket Kína, vagy ha küld, hát azért küldi, mert a magyar egészségügy kifejezetten olyat kért tőle. Ahogy Szijjártó fürkész hadnagy fogalmazott a parlamentben, „olyat rendelünk, amit az egészségügyi terület kér”. Márpedig a magyar egészségügy aligha kér használhatatlan vackokat, így nem is rendelünk vackokat. Kína meg hogyan is küldene ennek dacára is vackokat? Hiszen Kína a tenyerén hordozza Magyarországot, személyesen Orbán Viktort, és még a komplett keleti nyitás meg a titkosított Budapest–Belgrád vasútvonal is elfér az erős markában. Látjátok, pupákok, még a csodagyógyszerből is adott nekünk! Ne folytassuk, elértük a lényeget: az Európa-bajnok magyar járványkezelés csodafegyverét, kulcsmozzanatát: a kényszeres nagyotmondást, és rajtakapás esetén a zsigerből előtörő, átgondolatlan hazudozást.

Mi a fene történt volna, ha azt mondják a horkolásgátlóra, hogy ezt benéztük, legközelebb már nem fogjuk? Mi a fene lenne akkor, ha nem azt harsognák úton-útfélen, hogy Magyarország (személyesen Orbán Viktor) produkálta Európa legsikeresebb védekezését a vírus ellen? Attól, hogy harsogják, talán kevesebben halnak meg? Vagy megijed a járvány és elpucol? Elvesztik a következő, ugyancsak saját szabályaik szerint esedékes választásokat? Megannyi költői kérdés, melyekre nem kell válaszolni. Hiszen a magyarázat nem ezekből vagy nem pont ezekből a részletekből derül ki, mert az itt volt már közöttünk jóval a járvány vagy nemjárvány előtt is. Egyszerűen nem tehetnek másként: ez fakad Orbán Viktor csalárd hatalomgyakorlásának a természetéből. Abból, ahogy röpke tíz év alatt Mészáros Lőrinc nevére íratta az országot. Abból, ahogy röpke tíz év alatt felszámolta a demokratikus intézményrendszert. Abból, ahogy röpke pár év alatt elérte, hogy ha Európában bárhol szóba jön Magyarország neve, menten elfelhősödjenek az arcok, s ahová ő belép, ott lesüsse mindenki a tekintetét. Mindezt tényleg csak egyetlen őszinte pillanat nélkül lehet fenntartani. Miért lenne kivétel egy járvány, amelybe emberek halnak bele, embereket tesz munkanélkülivé, s beleremeg az egész világ? Itt akkor is szemrebbenés nélkül hazudnak tovább.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.