A szerk.

Az a misztikus vonal

A szerk.

A magyarországi baloldalnak úgy kellene már egy kis siker, mint egy falat kenyér - nyilvánvaló: az életben maradáshoz. Ahhoz, hogy nagyra hivatott, tehetséges fiatalok lássák meg benne a társadalmi szerepvállalás kitüntetett terepét, s igen, az eredményes politikai karrier lehetőségét. Magyarországnak úgy kellene egy kis baloldali siker, mint egy falat kenyér, mielőtt hosszú-hosszú időre belesüppedne a dolgai változtathatatlanságának depressziójába, beletörődne az "egész elfogadhatóba", s mielőtt kezdené elhinni a mindenkori szabadságharcai indoklási szakaszának hazugságait.

Miskolc az egyik legnagyobb városunk, egy végzetesen fővároscentrikus ország afféle távoli mini fővárosa, egy bástya, régen a nehéziparé, ma jobbára csak az emlékeké, a tudaté, hogy tisztes városi lét nem csak Budapesten (vagy ott sem) képzelhető el. Miskolc az utóbbi 25 évben sok mindent elveszített, éppenséggel a rangjából fogyott a legkevesebb: megtörve, megtépve Miskolc még mindig valamennyire Miskolc. Elnyerni a miskolci polgármesterséget, az még mindig valami. Olyan, mint Kassa a szomszédban; akié Miskolc, még játékban érezheti magát. Ha a baloldal éppen itt érné el ezt a feltétlenül szükséges sikert, az úgy rendben lenne.

Pláne olyan körülmények között, hogy eddigi egyetlen jelöltjénél, Pásztor Albertnél a város csak rosszabbat kaphat, ha mondjuk a Fidesz jelöltjét választják meg (hisz' látjuk, mi megy Kriza alatt), pláne, ha a Jobbikét. Pásztor momentán az MSZP és a DK támogatását élvezi, a harmadik valamelyest komolyan vehető baloldali erő, az Együtt-PM kiállt mögüle (vagy be sem állt mögé). Ám tegyük fel, hogy ezek hárman találnak valaki mást, akit támogathatnak immár együtt, akkor mi lesz? Ne legyen senkinek illúziója, nem nyer a bal. Csak Pásztor nyerhet. Mert Miskolc szarban van: szegénység van és bűnözés, rossz élet. És erre Pásztornak, még helyi rendőrkapitány korából, van néhány mondata. Mely 2009-ben ejtett mondatokat öt év múltán sem sikerült elfelejtenie senkinek.

Mit jelent a "cigánybűnözés"? "Semmiképp sem azt, hogy minden cigány bűnöző lenne. A cigánybűnözés kriminológiai fogalom, amely azt jelenti, hogy vannak olyan speciálisan a cigány kisebbséghez köthető bűnelkövetési formák - például tömegverekedés, színesfémlopás, késelés, falopás, uzsorázás stb. -, amelyeket csak speciális módon lehet kezelni annak etnikai jellege miatt. Ki kell jelenteni, hogy a cigánybűnözés létezik, terjed." Félreértés ne essék, ezek nem Pásztor Albert mondatai, ezek a Jobbik miskolci szervezetének mondatai. Pásztor ezeket mondta: "Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások - amik ilyen erőszakos jellegű rablások - elkövetői cigány emberek, igazából Miskolcon azt kell mondjam, hogy legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük." Meg azt, hogy "kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés".

A DK alelnöke, Debreczeni József azzal érvel, hogy ismeri Pásztort, derék ember az. Higgyünk Debreczeninek, legyen Pásztor derék ember. Csakhogy e derék ember neve - nem azért, mert ennyire gonosz a közéletünk, romlott a kollektív memóriánk, hanem azért, mert mindennek van határa - összenőtt hírhedt mondataival. Ha Pásztor nyer Miskolcon, ezek a mondatok nyernek. S akkor ezek a mondatok, amivel a baloldali jelölt nyerni tudott, még a mainál is közhasznúbbak lesznek, magáévá teszi őket az is, aki eddig nem a Jobbik vonatkozó (fent ismertetett) mondatait érezte magáénak, s mondogatni fogják mindazok, akik problematikus helyeken nyerni akarnak. Ja, ha itt ezzel lehet nyerni? Magyarországon csak problémás helyek vannak.

Persze még az sem elképzelhetetlen, hogy ezeket a szégyenbélyegként rákozmált mondatokat ki lehetett volna védeni azzal, ha Pásztor egy olyan kidolgozott programmal érkezik ebbe a kampányba, ami arról szól, hogy bizonyos rendészeti megoldásokon túl mit tesz majd a szegények fölemeléséért. Egyáltalán, a rendészeti aspektuson kívül milyen nézőpontok szerint értelmezi majdani teendőit. Ilyesmiről még nem hallottunk, sem tőle, sem jelölő szervezeteitől.

Mint az LMP a korai sikerei idején, úgy most az MSZP és a DK indít egy mondatot Miskolcon - országunk egyik súlyos tragédiája, hogy reális győzelmi esélyekkel. Mert Miskolcon szegénység van, és bűnözés van, aminek orvoslására még nem nagyon mondtak semmit Miskolc korábbi vezetői - tekintet nélkül pártállásukra. A szegénység és a bűnözés áldozatai pedig nemhogy hallani szeretnének, de ki is próbálnának már valamit. Nos, ha a Pásztor vonatkozó közléseiből kirajzolható utat próbálják ki először, abban nem lesz sok köszönet. Nem kell ahhoz ugyanis újabb romagyilkosságokat vizionálni, hogy belássuk, Magyarország etnikai alapon már túl van pár nagyobb szakadáson: közös létünk szövetét immár nyilvánvalóan fércelgetnünk kéne, nem pedig tovább hasogatni.

S tegye szívére a kezét Pásztor polgármesterségének minden baloldali támogatója; akkor is arra biztatnák a miskolciakat, hogy szavazzanak rá, ha a Fidesz-KDNP jelölné? Ne adj' isten, ha a közel azonos tételmondatokat megfogalmazó Jobbik? Végtére is megtehetnék, hiszen amikor híres mondatai miatt a szocialista Draskovics belügyminiszter elmozdította, éppenséggel ezek a pártok gründoltak - sikeres - tüntetést a visszahelyezéséért.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.