A szerk.

Az akasztott ember égő háza

A szerk.

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Magyarországon közel félmillió gyerek nő fel alkoholista családban, értsd jól: úgy, hogy vagy az egyik, vagy mindkét szülője alkoholbeteg. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal és a közmegegyezés egymillió (!) alkoholistát tart számon. Alkoholista családban felnőni a tudomány jelenlegi állása szerint egyenes út a legszörnyűbb személyiségzavarok felé: a családon belüli erőszakhoz, egyenes út az alkoholizmushoz. Az alkoholizmus maga a pusztulat, amivel a magyar állam nem tud, de nem is nagyon akar mit kezdeni. Nézi, tűri, s ha kedve szottyan rá – s nem is ritkán szottyan –, buzdít is az alkoholizálásra. Bizonyára jó oka van erre, de az sem bírna semmiféle felmentő erővel, ha egyszerűen csak tehetetlen lenne ellene.

S akkor ezen közállapotok kellős közepébe csörtet bele Magyarország kormányának miniszterelnökséget vezető minisztere, s egy komikusan hosszúra nyúlt, s jobbára komikus tartalmú nemzetközi gazdasági vitát egy olyan nyilatkozattal igyekszik lezárni (alkalmasint felszínen tartani), hogy vitapartnerét lealkoholistázza. Lealkoholistázza, s nem is csak annyival, hogy nevezett (Michael O’Leary, a Ryanair nevű fapados légitársaság vezetője) már gyerekkorában is alkesz volt, mi a frászt is várhatunk tőle, mint azt, hogy csúnyákat mondjon Magyarország kormányára. De hogy ne legyen félreértés, Gulyás Gergely azt mondta a magyar közszolgálati híradónak adott interjújában, hogy „ha valaki [ti. O’Leary] egy ír kocsmában töltötte a gyermekkorát, ahol fiatalon túl sok alkoholhoz jutott, akkor ennek – úgy látszik – felnőttkorban is nyoma marad”. A kijelentés nincsen közvetlen és közvetett előzmények híján, s nyilvánvalóan azok tükrében is érdemes keresni az értelmét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.