A szerk.

Az akasztott ember égő háza

A szerk.

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Magyarországon közel félmillió gyerek nő fel alkoholista családban, értsd jól: úgy, hogy vagy az egyik, vagy mindkét szülője alkoholbeteg. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal és a közmegegyezés egymillió (!) alkoholistát tart számon. Alkoholista családban felnőni a tudomány jelenlegi állása szerint egyenes út a legszörnyűbb személyiségzavarok felé: a családon belüli erőszakhoz, egyenes út az alkoholizmushoz. Az alkoholizmus maga a pusztulat, amivel a magyar állam nem tud, de nem is nagyon akar mit kezdeni. Nézi, tűri, s ha kedve szottyan rá – s nem is ritkán szottyan –, buzdít is az alkoholizálásra. Bizonyára jó oka van erre, de az sem bírna semmiféle felmentő erővel, ha egyszerűen csak tehetetlen lenne ellene.

S akkor ezen közállapotok kellős közepébe csörtet bele Magyarország kormányának miniszterelnökséget vezető minisztere, s egy komikusan hosszúra nyúlt, s jobbára komikus tartalmú nemzetközi gazdasági vitát egy olyan nyilatkozattal igyekszik lezárni (alkalmasint felszínen tartani), hogy vitapartnerét lealkoholistázza. Lealkoholistázza, s nem is csak annyival, hogy nevezett (Michael O’Leary, a Ryanair nevű fapados légitársaság vezetője) már gyerekkorában is alkesz volt, mi a frászt is várhatunk tőle, mint azt, hogy csúnyákat mondjon Magyarország kormányára. De hogy ne legyen félreértés, Gulyás Gergely azt mondta a magyar közszolgálati híradónak adott interjújában, hogy „ha valaki [ti. O’Leary] egy ír kocsmában töltötte a gyermekkorát, ahol fiatalon túl sok alkoholhoz jutott, akkor ennek – úgy látszik – felnőttkorban is nyoma marad”. A kijelentés nincsen közvetlen és közvetett előzmények híján, s nyilvánvalóan azok tükrében is érdemes keresni az értelmét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.