Magyarországon közel félmillió gyerek nő fel alkoholista családban, értsd jól: úgy, hogy vagy az egyik, vagy mindkét szülője alkoholbeteg. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal és a közmegegyezés egymillió (!) alkoholistát tart számon. Alkoholista családban felnőni a tudomány jelenlegi állása szerint egyenes út a legszörnyűbb személyiségzavarok felé: a családon belüli erőszakhoz, egyenes út az alkoholizmushoz. Az alkoholizmus maga a pusztulat, amivel a magyar állam nem tud, de nem is nagyon akar mit kezdeni. Nézi, tűri, s ha kedve szottyan rá – s nem is ritkán szottyan –, buzdít is az alkoholizálásra. Bizonyára jó oka van erre, de az sem bírna semmiféle felmentő erővel, ha egyszerűen csak tehetetlen lenne ellene.
S akkor ezen közállapotok kellős közepébe csörtet bele Magyarország kormányának miniszterelnökséget vezető minisztere, s egy komikusan hosszúra nyúlt, s jobbára komikus tartalmú nemzetközi gazdasági vitát egy olyan nyilatkozattal igyekszik lezárni (alkalmasint felszínen tartani), hogy vitapartnerét lealkoholistázza. Lealkoholistázza, s nem is csak annyival, hogy nevezett (Michael O’Leary, a Ryanair nevű fapados légitársaság vezetője) már gyerekkorában is alkesz volt, mi a frászt is várhatunk tőle, mint azt, hogy csúnyákat mondjon Magyarország kormányára. De hogy ne legyen félreértés, Gulyás Gergely azt mondta a magyar közszolgálati híradónak adott interjújában, hogy „ha valaki [ti. O’Leary] egy ír kocsmában töltötte a gyermekkorát, ahol fiatalon túl sok alkoholhoz jutott, akkor ennek – úgy látszik – felnőttkorban is nyoma marad”. A kijelentés nincsen közvetlen és közvetett előzmények híján, s nyilvánvalóan azok tükrében is érdemes keresni az értelmét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
