A szerk.

Az akasztott ember égő háza

A szerk.

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Magyarországon közel félmillió gyerek nő fel alkoholista családban, értsd jól: úgy, hogy vagy az egyik, vagy mindkét szülője alkoholbeteg. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal és a közmegegyezés egymillió (!) alkoholistát tart számon. Alkoholista családban felnőni a tudomány jelenlegi állása szerint egyenes út a legszörnyűbb személyiségzavarok felé: a családon belüli erőszakhoz, egyenes út az alkoholizmushoz. Az alkoholizmus maga a pusztulat, amivel a magyar állam nem tud, de nem is nagyon akar mit kezdeni. Nézi, tűri, s ha kedve szottyan rá – s nem is ritkán szottyan –, buzdít is az alkoholizálásra. Bizonyára jó oka van erre, de az sem bírna semmiféle felmentő erővel, ha egyszerűen csak tehetetlen lenne ellene.

S akkor ezen közállapotok kellős közepébe csörtet bele Magyarország kormányának miniszterelnökséget vezető minisztere, s egy komikusan hosszúra nyúlt, s jobbára komikus tartalmú nemzetközi gazdasági vitát egy olyan nyilatkozattal igyekszik lezárni (alkalmasint felszínen tartani), hogy vitapartnerét lealkoholistázza. Lealkoholistázza, s nem is csak annyival, hogy nevezett (Michael O’Leary, a Ryanair nevű fapados légitársaság vezetője) már gyerekkorában is alkesz volt, mi a frászt is várhatunk tőle, mint azt, hogy csúnyákat mondjon Magyarország kormányára. De hogy ne legyen félreértés, Gulyás Gergely azt mondta a magyar közszolgálati híradónak adott interjújában, hogy „ha valaki [ti. O’Leary] egy ír kocsmában töltötte a gyermekkorát, ahol fiatalon túl sok alkoholhoz jutott, akkor ennek – úgy látszik – felnőttkorban is nyoma marad”. A kijelentés nincsen közvetlen és közvetett előzmények híján, s nyilvánvalóan azok tükrében is érdemes keresni az értelmét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.