A szerk.

Az Egyesült Királyság balkanizálódása

A szerk.

Lapzártánk napján, kedden délután nagyon úgy fest, hogy decemberben előrehozott választást tartanak az Egyesült Királyságban, és ez, ha megvalósul, minden reális számítás szerint azt jelenti, hogy bevégeztetett: lesz Brexit, és nem lesz Egyesült Királyság.

A Brexit-sztori jelen szakasza – még egyszer: minden reális számítás szerint a végjátéka – akkor kezdődött, amikor Boris Johnson kormányfő október közepén mégiscsak megállapodott az Európai Unióval a rendezett kilépésről. A Johnson-féle Brexit valódi Brexit lett volna – vagy lesz: erre még visszatérünk –, szemben a Theresa May által kötött, és a parlament által háromszor is leszavazott alkuval. Ez utóbbi lényegében határidő nélkül megőrizte volna az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását az Egyesült Királyság és az unió között, és érvényben tartotta volna az Egyesült Királyság területén az uniós szabályozásokat is – May csak így tudta elérni azt, hogy Észak-Írország (az Egyesült Királyság része) és Írország (az Európai Unió tagállama) között ne állítsák vissza a határt. Az Egyesült Királyság csak az európai intézményekből vonult volna ki. Johnson Brexitje ezzel szemben valódi szakítást hoz majd: felmondja a kereskedelmet, az ipart, a mindennapi élet ezer apró részletét rendbe szervező ezerféle uniós szabályozást, és valódi vám- és egyéb határt von majd – ha nem is az Egyesült Királyság, de Nagy-Britannia és az unió közé. Johnson ugyanis a megállapodás érdekében elfogadta az unió egy korábbi javaslatát, mely szerint a vámhatár Észak-Írország és Nagy-Britannia között húzódjon: azaz Észak-Írország – Angliával, Skóciával és Walesszel szemben – az uniós gazdasági és szabályozási tér része maradna.

Johnson október 22-én az egyezményről szóló törvényt be is terjesztette a parlament elé, és ezt a többség meg is szavazta. De csak azért, hogy nyomban utána a parlament elutasítsa az egyezmény részleteinek gyorsított tárgyalását, rapid ratifikációját – és ez utóbbi volt a fontosabb voksolás, amely végül is határozatlan időre megtagadta a törvényhozási jóváhagyást Johnsontól és Brexit-alkujától. Jegyezzük meg azt is, hogy az első indítványt – azt tehát, amely tulajdonképpen elfogadta Johnson ajánlatát a Brexitre – a tory képviselőkön kívül 19 munkáspárti honatya is megszavazta: így lett 30 fős többsége. Ugyancsak fontos részlet, hogy a második szavazás többsége – amely nyomban meg is lőtte Johnsont – az északír DUP párton múlott: a hardline unionista, protestáns, brit tudatú északír közösség 10 képviselője, akik mindeddig a konzervatívok partnerei voltak, és nem mellesleg a kilépés elkötelezett támogatói, egyöntetűen az ellen foglaltak állást, hogy Nagy-Britannia a rendezett Brexit érdekében lemondjon Észak-Írországról. Elvégre egész életükben az ír egyesítés ellen harcoltak.

Johnson minderre válaszul ismét az előrehozott választás ötletével állt elő, amihez először most sem kapott többséget, azt pedig már csak a zöldfülű Brexit-figyelők találhatják furcsának, hogy ebbéli szándékát rendre a Munkáspárt húzza keresztül: a legnagyobb ellenzéki párt nem akarja megbuktatni a kormányt. Ám e hét hétfőn a Skót Nemzeti Párt (SNP) és a Liberális Demokraták – a Brexit, bármilyen Brexit elszánt ellenzői – úgy határoztak: csatlakoznak a torykhoz, és a parlament mihamarabb döntsön az új választásról. Lapzártánkkor épp az időponton huzakodnak.

Mindebből a következő kép látszik körvonalazódni.

A decemberi választást a toryk meg fogják nyerni: a közvélemény-kutatások szerint most 37 százalékon állnak, és 11 százalékot mutat a Brexit Párt, Farage pártja. A Munkáspárt támogatottsága 24, a Liberális Demokratáké 18 pontos. Ha Johnsonnak sikerül a Farage-párt híveit is maga mellé állítani a kampányban, és ha a Liberális Demokraták és a Munkáspárt egymás ellen indulnak, a Konzervatív Pártnak a felesnél jóval komolyabb parlamenti többsége is lehet.

Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy ez a Konzervatív Párt már teljes egészében Boris Johnson pártja lesz: azok a centrista, maradáspárti, Európa-barát tory képviselők – és volt belőlük majd’ kéttucatnyi –, akik az elmúlt három évben mindig a mérséklet hangján szólaltak meg, és sokat tettek például a no-deal Brexit megakadályozásért, el sem fognak indulni. Sőt: hogy a Farage-párt szavazóit elcsábítsa, Johnson és az új toryk még radikálisabb pozíciókat foglalnak majd el. A Munkáspárt minden valószínűség szerint összeomlik. A vezetése negyedik éve nem foglal állást arról, hogy az Egyesült Királyság kilépjen-e az unióból vagy sem, miközben eredeti szavazóinak durván a kétharmada maradáspárti: ők, vagy legalább egy jó részük, más alternatíva után fognak nézni. A LibDemek éppenséggel azért egyeztek bele az előrehozott választásba, mert a Munkáspárt helyére lépnének. De ennek a vetélkedésnek, most úgy tűnik, legfeljebb az a tétje, hogy ki legyen a következő években Nagy-Britannia legerősebb ellenzéki pártja: az unióba visszalépni kívánó Liberális Demokraták, vagy a kilépést ex post facto nyíltan helyeslő, nacionalista-trockista élcsapat.

Skóciában elsöprő többséget szerez a maradáspárti SNP.

Boris Johnson ily módon abszolút többséget és korlátlan felhatalmazást fog kapni a Brexit kivitelezésére: de az ország, melyet nem kevés ravaszság, töménytelen hazugság, megszámlálhatatlan árulás és legfőképpen ellenfelei gyengesége révén megszerzett, nem fogja ezt túlélni. Láttuk: ha a fent leírt Brexit-megállapodást ratifikálja az új londoni parlament, Észak-Írország egyre gyorsuló mozgást vesz Írország felé. Az SNP új függetlenségi népszavazást helyezett kilátásba a Brexit esetére: ők, ha lehet, maradnának az EU-ban. Walesben, bár szeparatizmusról nem beszél (még) senki, szintén erős többségben vannak a maradáspárti szavazók.

E széttartás pedig borús jövőt vetít előre. Ahogy a kilépésnek Angliában, úgy az EU-tagságnak Walesben és Skóciában, illetve Észak-Írország és Írország összeolvadásának Észak-Írországban legfeljebb szűk többsége van – bármilyen politikai megoldás is születik, az súlyos, elhúzódó konfliktusokat ígér. Elvégre a 2016-os népszavazás óta az Egyesült Királyság lakói a legalapvetőbb kérdésben nem tudnak megegyezni, sőt, sodródnak egymástól egyre távolabb: abban tudniillik, hogy hol húzódjanak, s milyenek legyenek az országuk határai. Ez a kérdés túlmutat a hétköznapi, békés politikán, és az egyén életének alapvető gyakorlati és absztrakt dimenziót érinti; a személyes identitás legbelső zugaiig hatol, s azt zaklatja fel. És ez nem csak az ő problémájuk. Az Egyesült Királyság kilépése praktikus, gazdasági-adminisztratív szempontból is valóságos katasztrófa lesz az unió számára, s ezt az Egyesült Királyság belső konfliktusai csak súlyosbítani fogják. De ezen túl a Brexit példa és bátorítás is lesz Európa minden európai ellenségének, minden sovinisztának és újfasisztának, és fájó szimbolikus vereség a békés Európa és az integráció híveinek.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.