A szerk.

Az orosz mese

A szerk.

„Önök felfüggesztett szabadságvesztéssel, Damoklész kardjaként próbálnak fenyegetést elérni nálam. Én ott leszek, ott fogok harcolni. Ha akarnak, dugjanak érte börtönbe. Most már tényleg csak egy hajszál választ el tőle. Dugjanak börtönbe, megyek, de én ott leszek kint az emberekkel, most pedig kivonulok a magyar parlamentből, de ne féljenek, önök is ki fognak, csak önök nem önszántukból. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

Ezzel zárta hétfő délelőtti felszólalását (vagy ahogyan ő nevezte: vádbeszédét) az Országgyűlésben Fekete-Győr András, a Momentum egykori elnöke. Parlamenti képviselőként, legalábbis egyelőre, ezek voltak az utolsó szavai, mivel a mandátumát egy ún. megfosztási eljárás következtében hamarosan elveszíti.

Fekete-Győrt és párttársát, az elsőrendű vádlott Szarvas Koppány Bendegúzt a múlt csütörtökön a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokon eljáró bíróság bűnösnek találta: előbbi egy év börtönbüntetést kapott, két év próbaidőre felfüggesztve, utóbbi két év börtönbüntetést, három év felfüggesztéssel. A bíróság bizonyítottnak látta a vádat, mely szerint a 2018-as, „rabszolgatörvény” elleni tüntetésen a rendőrök felé a játékboltokban is kapható füstgyertyákat hajító két momentumos hivatalos személy elleni erőszakot követett el, és ezzel akadályozták a rendőröket feladatuk teljesítésében. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Fekete-Győr hétfői országgyűlési felszólalásában arról beszélt, hogy az ő történetük a megfélemlítés története, a lényegét tekintve ugyanolyan, amint azé a nagyon sok emberé, akik a munkahelyüket, a családjukat, a megélhetésüket féltve újra megtanulták, hogy Magyarországon mit jelent a zsarnokság; hogy mivel jár az, ha valaki a hatalomnak nem tetsző módon viselkedik.

A momentumos politikus beszédét, bár a személyes érintettség nyilvánvaló, ne tekintsük érzelmileg túlfűtöttnek; pontos leírása az annak a hangulatnak, amely elébb az állami hivatalokat, oktatási és más közintézményeket, utóbb minden, az állammal, a kormányzattal valamilyen kapcsolatban lévő, attól valamiképp függő intézményt eluralt. A mind halkabbá váló munkahelyi beszélgetések majd az elhallgatások, s ezzel párhuzamosan a túlteljesítők egyre nagyobb, magabiztosabb hangja és arroganciája tízezernyi honfitársunk napi élményévé vált az utóbbi évtizedben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk