Ezzel zárta hétfő délelőtti felszólalását (vagy ahogyan ő nevezte: vádbeszédét) az Országgyűlésben Fekete-Győr András, a Momentum egykori elnöke. Parlamenti képviselőként, legalábbis egyelőre, ezek voltak az utolsó szavai, mivel a mandátumát egy ún. megfosztási eljárás következtében hamarosan elveszíti.
Fekete-Győrt és párttársát, az elsőrendű vádlott Szarvas Koppány Bendegúzt a múlt csütörtökön a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokon eljáró bíróság bűnösnek találta: előbbi egy év börtönbüntetést kapott, két év próbaidőre felfüggesztve, utóbbi két év börtönbüntetést, három év felfüggesztéssel. A bíróság bizonyítottnak látta a vádat, mely szerint a 2018-as, „rabszolgatörvény” elleni tüntetésen a rendőrök felé a játékboltokban is kapható füstgyertyákat hajító két momentumos hivatalos személy elleni erőszakot követett el, és ezzel akadályozták a rendőröket feladatuk teljesítésében. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
Fekete-Győr hétfői országgyűlési felszólalásában arról beszélt, hogy az ő történetük a megfélemlítés története, a lényegét tekintve ugyanolyan, amint azé a nagyon sok emberé, akik a munkahelyüket, a családjukat, a megélhetésüket féltve újra megtanulták, hogy Magyarországon mit jelent a zsarnokság; hogy mivel jár az, ha valaki a hatalomnak nem tetsző módon viselkedik.
A momentumos politikus beszédét, bár a személyes érintettség nyilvánvaló, ne tekintsük érzelmileg túlfűtöttnek; pontos leírása az annak a hangulatnak, amely elébb az állami hivatalokat, oktatási és más közintézményeket, utóbb minden, az állammal, a kormányzattal valamilyen kapcsolatban lévő, attól valamiképp függő intézményt eluralt. A mind halkabbá váló munkahelyi beszélgetések majd az elhallgatások, s ezzel párhuzamosan a túlteljesítők egyre nagyobb, magabiztosabb hangja és arroganciája tízezernyi honfitársunk napi élményévé vált az utóbbi évtizedben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
