A szerk.

"...egy ismeretlen ember, aki megrendült hangon kért tőlem bocsánatot, mondván, ő volt az, aki meg volt bízva az otthonom megfigyelésével" - vallja meg férfiasan a hű barátnak (Magyar Hírlap) Pozsgay Imre, akinek e nyilatkozatából megtudjuk azt is, hogy őt gyakorlatilag éjjel, nappal és máskor is megfigyelték, már 1970-től. Ettől azért kinyílik a bicska az emberi zsebekben.

"Alulírottak, az Orbán-rezsim demokratikus ellenzéke, parlamenti és parlamenten kívüli pártok, politikai és civil szerveződések mély megdöbbenésünket fejezzük ki, és erőteljes hangon tiltakozunk! A kétharmados kormánytöbbség Magyarország államelnökének megválasztását nem pusztán a Fidesz belső ügyévé, az Áder János és Áder János közti 'versenyre' szűkítette le, de esélyt sem adott arra, hogy a politikai alternatíva, Áder János vetélytársa megjelenjen az Országgyűlés falai s így a szélesebb nyilvánosság előtt.

A rendőrség - már megint - betiltotta a melegfelvonulást a fővárosban. Tavaly is ezt csinálták, mi a különbség? Csak az, hogy tavaly a bíróság végül mégis engedélyezte a parádét, s idén sincs semmi oka, hogy másképp járjon el. Minden valószínűség szerint pontosan tudta ezt a rendőrség is, amikor megfogalmazták 13 oldalas határozatukat, amiben a szokásos gumijogszabályra hivatkoznak: a közlekedés rendjének akadályozására.

Valaki igazán elárulhatná már, hogy voltaképpen mért mondott le Schmitt Pál. A kármentés egyre zavarosabb és egyre fenyegetőbb fordulatokat vesz. Schmitt lemondása Schmitt erkölcsi nagyságát bizonyítja: hibázott, ám vállalta ennek következményeit - katarzis, könnyek, függöny. Eddig értenénk. De nem azt mondják, hogy Schmitt hibázott, hanem az, hogy nem hibázott.

A március 30-i Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat értelmében a nemzeti erőforrás miniszterének április közepéig kell megvizsgálnia, hogyan valósítható meg egyes szociális juttatások - többek között a családi pótlék, a rendszeres szociális, illetve az átmeneti segély - utalványosítása, hogy a jövőben ezeket ne pénzben folyósítsák a jogosultaknak, hanem az Erzsébet utalványon.

Az igazság pillanatáról azt hinné az ember, hogy tényleg csak egy pillanat. Mint amikor az éjszaka lesújtó villámlás fényében oly tisztán és világosan látunk mindent, megértjük a világot, s el is tudjuk helyezni magunkat benne. Aztán megint ránk borul a sötét, s minden olyan lesz, mint volt.

A múltkor csak viccelődtünk evvel, pedig tényleg van valami mélyen igazságtalan abban, hogy Schmitt Pálnak végső soron a húsz évvel ezelőtt ebül szerzett kisdoktori miatt kellett elbukni. Se szeri, se száma azoknak a kormányzatközeli személyeknek, akik az elmúlt két évben nem egy kisdoktorit, hanem milliárdokat vittek haza, az egyéb módokon okozott kárról nem is beszélve, és őnekik mégsem görbül hajuk szála sem.

A Heti Hetes vasárnapi adásában a Marslakók producere megrágalmazta lapunkat és munkatársunkat.

A Velencei Bizottság (VB) listája olyan, mint a mesebeli kása Anyóka lábaskájából - nem is az, hogy sose fogyott el, de a végén annyira bugyogott már kifelé, hogy elárasztott mindent, a konyhát, a házat, az utcát, a falut; az egész országban moccanni se lehetett a nagy kásahegytől.

Schmitt Pál lopott. Immár papírja is van róla. Schmitt Pál e sorok írásakor még hivatalában van, Magyarország köztársasági elnöke. Schmitt Pál feltehetően - ha szorult Orbán Viktorba még némi jóérzés - lemond hivataláról íziben.

Európa, találkozunk Filippinél! - mondotta Orbán Viktor a magyar szabadság ünnepén, s tán még kis mutatóujját is megrázta fenyegetőleg arrafelé, amerre az öltönyös elnyomókat sejtette. Az egybegyűltek vele éreztek.

A Fidesz szóvivője, Selmeczi Gabriella hirtelen, de korántsem váratlanul belesikkantott a közéterbe, hogy "tovább folytatódik a nemzetközi baloldal támadása Magyarország ellen. Már március 15-i nemzeti ünnepünk sem szent az MSZP-s, SZDSZ-es külföldi elvbarátok számára. A 'francia értelmiségiek' azon kívül, hogy butaságokat beszélnek, kettős mércével is mérnek."

Szemfüles riportereink a múlt héten, Orbán Viktornak az Iparkamarában tartott gazdasági évnyitója apropóján az ország számos pontjára látogattak el és kerestek fel kócerájokat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a vidéki kóceráj-vezetők vajon mennyire képesek és készek a management science legújabb eredményeit felhasználni munkájuk során, illetve hogy továbbra is olyan szarul kívánják-e vezetni kócerájukat, mint José Manuel Barroso az Európai Bizottságot, illetve, ezzel szoros összefüggésben, az Európai Bizottság Európát.

Mitől féltek? Hogy megindul az a pár szál fa, mint a birnami erdő? És akkor jaj lesz nekik?