A szerk.

Az utolsók

A szerk.

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.

De a svédeket akkor sem engedjük! Azok továbbra is sértegették a magyarokat, nem értettek a szép szóból, még a csupa fideszesből álló „parlamenti” delegáció útmutatásából sem, amely még oda is repült, pénzt és energiát nem kímélve, hogy felokosítsa az ottani politikusokat. A finnek meg is javultak, a svédek viszont ezek után is csak azt hajtogatták, hogy Magyarországon épül lefele a jogállam.

Volt tehát vita emiatt nemcsak a svédekkel, hanem még a magyar kormány és a tőle teljességgel független, büszke és dacos Fidesz-frakció között is. És amíg vita volt, nem lehetett erről szavazni az Országgyűlésben sem. A Fidesz-világ egyeduralkodója, Orbán Viktor tehetetlenül tárta szét a karjait: ő ugyan megszavazná a svédek tagságát, de hát a frakció… Lám, Magyarországon igenis működik a többpárti, képviseleti demokrácia, a népfelség, a felelős kormány!

Már ez is nagyon mélyen volt, és hol volt még az alja.

Amikor tavaly nyáron híre kelt, hogy a törökök mégis gyorsan lezavarnák a svéd NATO-tagság ratifikálását, Szijjártó külügyminiszter sietve „technikai kérdésnek” minősítette a magyar Országgyűlés hasonló lépését. Kocsis, a frakcióvezető kötelességből dohogott kissé e csúnya kifejezésen – még hogy a szuverén Országgyűlés és a még szuverénebb Fidesz-frakció puszta „technikai kérdés” lenne!? –, de az is lehet, hogy csak elfelejtettek szólni neki. A „technikai kérdés” aztán azzal párhuzamosan lett ismét „komoly nézeteltérés”, hogy a törökök, akiknek tényleg voltak értelmezhető politikai céljaik a halogatással (F–16-osok vásárlása, a svédországi kurdok ügye), bizonytalan időre ismét jegelték a témát. Észszerű magyarázat erre azon kívül, hogy Orbán immár nem a török elnöknek igyekszik – egyébként szükségtelen és nagy valószínűséggel kéretlen – szívességet tenni, hanem az orosznak, ekkor már senkinek nem nagyon jutott eszébe. És miért is jutott volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.