Ja, túl vagyunk Takaró Mihály kitüntetésén, mégis élünk, maradtunk, akik voltunk, akiknek Kertész nagy valagrendje se tetszik, Takaró egészen kicsinyke keresztecskéje sem. Hogy ki az öreg ördög ez a Takaró Mihály, azt az elmúlt héten elég alaposan körbejárta a magyar sajtó, és mi is megtettük már többször. Tanárember, a mai magyar szélsőjobb irodalomtörténésze, Wass, Nyirő vagy éppenséggel Tormay futtatója, aki sűrű nyilvános megszólalásai alkalmával ritkán mulaszt el zsidózni egy-egy egészségeset; véleménye a Nyugatról, Adyról éppúgy közismert, mint Spiróról vagy Petriről odavetett megjegyzései.
Akkor miért kapott most a magyar államtól, Orbán Viktor kormányától kitüntetést?
Takaró húsz-harminc éve gyűri az ipart, veri hírét mondjuk a népi írók radikális jobbszárnyának, hogy azok aztán milyen nagyszerű költők voltak. Húsz-harminc év nagy idő, fel kell tennünk a kérdést, hogy ez alatt mennyivel került beljebb a magyar irodalmi kánonba, mennyire fészkelte beljebb magát a honi köztudatba, abba a magasságos kulturális örökségbe például Sinka István, Nyirő József vagy épp Erdélyi József. Körülbelül semennyivel, még csak népszerűbbek sem lettek, ott ragadtak – árulván tovább egy gyékényen petrezselymet Sértő Kálmánnal – a kuruc.info irodalmi rovatában, ha van annak ilyenje. A világ Takaró húsz-harminc munkával töltött esztendeje alatt úgy változott, hogy az irodalomnak csak legjava marad meg a köztudatban, ezek nem. A kutya nem ismeri őket, kicsiny kiadók legfeljebb olvasói szekták számára nyomják őket, talán csak Wass Albert életművéből sikerült – rendületlenül hathatós állami forszírozással – valami üzleti sikert fabrikálni, de bajba kerülne így is hamar, aki megpróbálná kikérdezni… ah, a nemzettől Wass főbb műveit.
Nevezettek kaserolásáért tehát se innen nézve, se onnan nézve nem jár kitüntetés Takarónak. Nem is ezért kapta. De nem is csak merő pornográfiából (haha, adtunk a Kertésznek, adjunk már a Takarónak is, höhö, mit szólnak majd a zsi… a balliberális értelmiségiek). Persze, ez is bejátszott egy kellemes percig, de Takaró kitüntetésének fő oka a napi szintű kísérletezés, a lankadatlan szondahasználat. Ez a kiskereszt (jó, akkor lovagi) éppenséggel a felütésben említett: „eltelt egy hét, kit érdekel már” tempóról szól, s mint ilyen helyreütni hivatott Szaniszló Ferenc plecsnijét, Szentmihályi Szabó Péter kinevezését.
Szerencsétlen Szaniszlótól még vissza kellett kuncsorogniuk a Táncsics-díját, s magyarázkodni kellett Balog miniszternek, aki nem átallotta azt mondani, hogy tévedésből tüntette ki a hülyéjét. Szentmihályi Szabó kérés nélkül is lemondott. Most eltelt egy hét, élünk, úgy-ahogy mennek is a dolgaink. Balog immár nem kényszerül magyarázkodásra, Takarónak meg esze ágában sincs visszaadni a kitüntetést. Az eztán jövők sem fogják már visszaadni. Megint beljebb vagyunk egy lépéssel, szabad a pálya, lehet zsidózni plecsniért.
Kis kereszt ez a Takarónak, de jó nagy az országnak.
