A szerk.

Keresztkérdés

A szerk.

Oh, ez egyhetes történet már, kit érdekel, túl vagyunk rajta, nem haltunk bele. Különben is, valami kiskereszt, a legkisebb, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, polgári tagozat, nemcsak augusztus huszadikán, de minden állami és nemzeti ünnepen húszasával-harmincasával hajigálják a csókosok után, tán még apanázs sem jár vele.

Ja, túl vagyunk Takaró Mihály kitüntetésén, mégis élünk, maradtunk, akik voltunk, akiknek Kertész nagy valagrendje se tetszik, Takaró egészen kicsinyke keresztecskéje sem. Hogy ki az öreg ördög ez a Takaró Mihály, azt az elmúlt héten elég alaposan körbejárta a magyar sajtó, és mi is megtettük már többször. Tanárember, a mai magyar szélsőjobb irodalomtörténésze, Wass, Nyirő vagy éppenséggel Tormay futtatója, aki sűrű nyilvános megszólalásai alkalmával ritkán mulaszt el zsidózni egy-egy egészségeset; véleménye a Nyugatról, Adyról éppúgy közismert, mint Spiróról vagy Petriről odavetett megjegyzései.

Akkor miért kapott most a magyar államtól, Orbán Viktor kormányától kitüntetést?

Takaró húsz-harminc éve gyűri az ipart, veri hírét mondjuk a népi írók radikális jobbszárnyának, hogy azok aztán milyen nagyszerű költők voltak. Húsz-harminc év nagy idő, fel kell tennünk a kérdést, hogy ez alatt mennyivel került beljebb a magyar irodalmi kánonba, mennyire fészkelte beljebb magát a honi köztudatba, abba a magasságos kulturális örökségbe például Sinka István, Nyirő József vagy épp Erdélyi József. Körülbelül semennyivel, még csak népszerűbbek sem lettek, ott ragadtak – árulván tovább egy gyékényen petrezselymet Sértő Kálmánnal – a kuruc.info irodalmi rovatában, ha van annak ilyenje. A világ Takaró húsz-harminc munkával töltött esztendeje alatt úgy változott, hogy az irodalomnak csak legjava marad meg a köztudatban, ezek nem. A kutya nem ismeri őket, kicsiny kiadók legfeljebb olvasói szekták számára nyomják őket, talán csak Wass Albert életművéből sikerült – rendületlenül hathatós állami forszírozással – valami üzleti sikert fabrikálni, de bajba kerülne így is hamar, aki megpróbálná kikérdezni… ah, a nemzettől Wass főbb műveit.

Nevezettek kaserolásáért tehát se innen nézve, se onnan nézve nem jár kitüntetés Takarónak. Nem is ezért kapta. De nem is csak merő pornográfiából (haha, adtunk a Kertésznek, adjunk már a Takarónak is, höhö, mit szólnak majd a zsi… a balliberális értelmiségiek). Persze, ez is bejátszott egy kellemes percig, de Takaró kitüntetésének fő oka a napi szintű kísérletezés, a lankadatlan szondahasználat. Ez a kiskereszt (jó, akkor lovagi) éppenséggel a felütésben említett: „eltelt egy hét, kit érdekel már” tempóról szól, s mint ilyen helyreütni hivatott Szaniszló Ferenc plecsnijét, Szentmihályi Szabó Péter kinevezését.

Szerencsétlen Szaniszlótól még vissza kellett kuncsorogniuk a Táncsics-díját, s magyarázkodni kellett Balog miniszternek, aki nem átallotta azt mondani, hogy tévedésből tüntette ki a hülyéjét. Szentmihályi Szabó kérés nélkül is lemondott. Most eltelt egy hét, élünk, úgy-ahogy mennek is a dolgaink. Balog immár nem kényszerül magyarázkodásra, Takarónak meg esze ágában sincs visszaadni a kitüntetést. Az eztán jövők sem fogják már visszaadni. Megint beljebb vagyunk egy lépéssel, szabad a pálya, lehet zsidózni plecsniért.

Kis kereszt ez a Takarónak, de jó nagy az országnak.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.