A szerk.

Betyársereg Rolls-Royce-szal

A szerk.

A civilember bátor. Ha összefog, akkor meg egyenest olyan, mint az oroszlán.

Azért is ment a Civil Összefogás Fórumának köztéri fakultációja, a Békemenet hétfőn Sümegre kampányolni. Mert a civilember nem vak, hanem bátor. Hisz azt a vak is látja, hogy az időközi választásra készülő tapolcai körzetből maga Tapolca inkább jobbikosnak számít, Ajka derűs komcsifészek (vö. Ajkáról ki se fogy a nóta), míg Sümeg bizony fideszes. Ezért bátran odamentek a fővárosi civilek az ország minden részéből, ki kabrióval, ki Rolls-Royce-szal, ki ahogy tudott, csak kisbuszos szervezés volt. Széles Gábor legendás Ikarusai ezúttal garázsban maradtak, miként maga Széles is – nyilván egyik hiány sem véletlen.

Persze, tudjuk ám, hogy nem azért vonult fel a Békemenet mind a kétszáz fős tömege Sümegen, mert féltek volna Ajkán a komancsok, Tapolcán pedig a CÖF–CÖKA pénzügyeit épp most oly nagy hévvel feltárni igyekvő Jobbik szemébe nézni, dehogy gyávaságból mentek Sümegre! Hanem azért, amit Bayer Zsolt mondott a tiszteletére helyszínre sofírozott közel kétszáz nyugdíjasnak, hogy tudni­illik egy házzal arrébb, Veszprémben azért nyertek a büdösbogarak, mert ugyan növelni nem tudták a szavazóik számát, de az a pár viszont mind elment voksolni, szemben a fideszes tömegekkel, akik nem mentek el. Nos, ilyen még egyszer nem fordulhat elő, ezért jött a Békemenet, mert úgy hallották, Sümegen még van néhány fideszes, jó lesz odahatni, nehogy ők is otthon merészeljenek maradni. Szép, egyenes eljárás: jöttünk, hogy menjetek. Jöttek, hogy megfegyelmezzék, ha jobban tetszik, választói fegyelemre ösztökéljék maradék híveiket. Ez a tempó mennyiben különbözik attól, amikor a Betyársereg vagy a Magyar Gárda tiszteletét teszi – ugyancsak vonulást eszközölvén – egy faluban, üzenvén például a cigányoknak, hogy „jöttünk, menjetek”? Nos, leginkább a külsőségekben, jelszavakban és az öltözködési preferenciák terén. Ám ami a legfontosabb: életkorban. Ettől persze még lehet úgy kihömbölyödni a pesti kocsiból, mint egy rocksztár, s rágózva belenyilatkozni egy mikrofonba, a másik mikrofonost meg elhajtani, csak hát nagyon röhejes, bár minket nem zavar (s szerintünk Bayert sem, tehát a világ megint kerek).

És itt a vége, nem, nem ennek a cikknek, a Békemenetnek. A Békemenet összes eddigi hazugságának, az összes álszent marhaságnak, amit eddig a mérsékelt jobboldal esze (Bayer, Kerényi, Széles, Pataky Attila meg a még náluknál is kisebb kaliberek, Fricz, Csizmadia és a kis Lomnici) összehordott. Apropó, álszent: misével nyitottak Sümegen, tán azért, mert a helybeli papság úgy gondolja, hogy az Isten is fideszes. De basszus, akkor ki a főnök? Orbán vagy a magasságos? Ezt eldönteni! Nem lennénk sümegi pap.

Vége mindennek, vége a tömeg erejéről szőtt vágyálmoknak, rohadtul nincs mit megmutatni a világnak. Megmutatni az erőnket a Nyugatnak? Kétszáz ember már a szomszéd faluból sem látszik, a sümegi főutca egy szüreti bál előtti felvonuláson is több embert hord a hátán, mint a legyőzhetetlen Békemenet kiérkezésekor. Hétfőn Sümegen nem erődemonstráció volt, hanem halk, nyüszögésig tompult könyörgés, hogy menjetek el szavazni. De sajna ezt sem sikerült stílusosan megcsinálni, Rolls-Royce-szal jöttek és kabrióval, illetve karóval, gazembereztek, pöcegödröztek, gyurcsányoztak, simicskáztak – szólt a szokott gyalázat, ahogy Bayer és a másik két szerencsétlen száján kifért. Csizmadia és a kis Lomnici léptek még fel, bár ők a kutyát nem érdekelték, nénémasszonyék Bayerért jöttek.

Kuncsorgás: gyertek szavazni, lécci, lécci. Fenyegetés: ha nem a fideszes csóka nyer, a képviselő aligha tud kijárni bármit is a körzetének. És az örökös hülye nagyzolás, ezúttal a karikatúráig elvive – nagy vonalakban ennyit tud ma a mérsékelt jobboldal tömegbázisa, a Békemenet. Az egész móka semmi másról nem szólt, csak néhány simlis egzisztenciális félelmeiről: mi lesz velünk, ha bukik a Fidesz? Ki ad majd pénzt? Ezért kell menetelni is, hogy páran igazoltan szerepeljenek a fizetési listán.

De a Békemenet kész, úgy halt, ahogy született – szégyenben. Persze, tudjuk, nehéz leállni az ilyesmivel, de száz alatti tömegnél csak abbahagyják, ahhoz meg már elég egy kisebb influenzajárvány.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.