A szerk.

Csapásirány

szerző
A szerk.
publikálva
2018/5. (02. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tekintsük át, hogy durván két hónappal a nagy nap előtt hogyan melegítenek ellenzéki pártjaink.

Tavaly december 20-án az MSZP, a DK és Karácsony Gergely a következő bejelentésekkel éltek. Egy: az MSZP és a DK felosztották egymás között a 106 egyéni körzetet, azaz megállapodtak abban, hogy nem indítanak egymás ellen jelölteket, sőt az egyik párt a másik párt jelöltjét fogja segíteni a kampány során azokban a körzetekben, ahol az egyik párt nem indít jelöltet, és vice versa. Kettő: nem lesz közös lista. Valamint és három: az MSZP miniszterelnök-jelöltje Karácsony Gergely, a Párbeszéd elnöke, zuglói polgármester lesz (bár ezt már pár nappal korábban is tudtuk). A három pártelnök azt is leszögezte, hogy az egyéni jelöltek csapata még változhat, azaz nyitottak a koordinált indulást célzó megállapodásra az LMP-vel, az Együtt-tel és a Momentummal. Tegyük hozzá azt is, hogy véglegesnek tűnő vagy annak mondott országos listája az MSZP-nek nincs, a DK-nak és az LMP-nek van, de még ezek is módosulhatnak.

Nagy, ellenzéki közös lista tehát nem lesz. Az a korábban népszerűnek tűnő megoldás (melyet lapunk is többször megpendített), hogy Orbánékkal az MSZP-től a Jobbikig terjedő alkalmi ernyőszervezet szálljon szembe, amelynek uralma – győzelem esetén – rövid alkotmányozás és választásitörvény-írás után csak az új, immár méltányos választásokig tartana, végleg elbukott. Épp ezért ezzel ne is foglalkozzunk többet. A jelen állás szerint négy nagyobbacska és két kisebbecske támogatottságúnak tűnő listácska lesz (MSZP–Párbeszéd, DK, LMP, Jobbik, illetve Momentum és Együtt). A közös lista hiányának abban az előnyében reménykedhetünk, hogy az egyik párt így legalább nem riasztja el a másik szavazóit a közös listától (hisz’ ilyen nem lesz), azaz mindenki úgy voksolhat kedvenc pártjára, hogy közben nem kell az utált formációra is ikszelni. Az is kiderülhet ily módon, hogy melyik ellenzéki párt valójában mennyit ér, miként érdekes lesz a listavezetők megmérettetése is. Ha az ellenzék netán a kormányalakítás közelébe tornázza magát, legalább lesz egy jó kis sublerünk a kormányfőjelöltek összemérésére: hogy ti. melyik kapta közülük a legtöbb szavazatot.

De a kormányváltó jó hangulat felcsiholását a Karácsony-tényező komolyra fordulása is segítheti. A népszerű zuglói polgi átigazolása az esélyesebb gárdához – hisz’ míg az MSZP–Párbeszéd kormányfőjelöltje nem lett, addig az Együtt–Párbeszéd kombinációé volt –, sokat segíthet az MSZP-nek (miközben megoldotta Karácsony problémáját is: így biztosan bekerül a parlamentbe). Őróla legalább el lehet hinni, hogy nyerni akar, és nincs senkinek a zsebében; sőt, fellépése galvanizálhatja a saját bénaságaiba erősen beszorult szocpártot. Sajnos vagy sem, az MSZP, illetve az MSZP törzsszavazói nélkül nem képzelhető el kormányváltás, legalábbis egyelőre, ezért a szocpárt kimúlására, gyors elenyészésére spekulálni veszélyes játék – egyet jelent Orbán segítésével. Talán ezt ismerte fel Karácsony: az MSZP nem tud olyan kicsi lenni, hogy ne legyen túl nagy ahhoz, hogy magával rántsa a teljes baloldalt. Akkor inkább jöjjön fel pár százalékkal.

Az ellenzéki oldalon uralkodó összevisszaság tehát valamelyest formát kezdett ölteni; azzal együtt, hogy az egyéni körzetek továbbra is a levegőben lógnak. Most ott tartunk, hogy mindenkinek van 106 jelöltje: az MSZP–DK–Párbeszédnek is, meg az LMP-nek is, az Együttnek is, a Momentumnak is. Meg persze a Jobbiknak is. De azt is tudjuk, hogy ez így nem maradhat – hacsak nem Orbán négy­ötöde a cél. Az például jó okkal feltételezhető, hogy ha a szorosabb, tehát az ellenzék által nyerhető választókerületekben egymás ellen indul az MSZP–DK közös jelöltje és az LMP-s versenyző, ott a fideszes fog kacagva nyerni. Valaminő módon, akár az utolsó pillanatban is az egyéni körzetek leosztásába nekik, az LMP-nek, de még a két kisebb ellenzéki brigádnak is be kell szállnia – de mondhatjuk úgy is, hogy őket is be kell vonni. Ezzel maguk a játékosok is tisztában lehetnek: talán ezért esett úgy, hogy Szél Bernadett MSZP–DK-s ellenfele Budakeszin a jelen állás szerint Tóth Zoltán lesz. Gyanítjuk, hogy a tiszteletre méltó, ám nyugalmazott választási szakember szívfájdalom nélkül mondana le az indulásról, ha úgy hozza a sors – azaz ha az őt jelölő pártszövetség megfelelő ellentételezést kap egy másik körzetben. (Például Pécsen, ahol a most Mellár Tamás független, ám közös jelölt ellenében felkészülő Keresztes Lóránt az LMP országos listájának 6., azaz nagy valószínűséggel befutó helyén szerepel.)

Miközben az is nyilvánvaló, hogy mindhárom nagyobb formáción belül épp elegen vannak azok az erők, akiknek még ez a kooperáció is sok lenne – és ehhez még csak nem is kell a Fidesz vagy Rogán Antal kezéből táplálkozni (bár nem árt). A személyes ambíciók, a sértettség, sőt a jogos sértettség épp elég motiváció lehet az elzárkózásra, vagy csak az, hogy másképp gondolkodnak Orbán legyőzhetőségéről, vagy saját pártjuk legközelebbi perspektíváiról. (E pillanatban arra sincs garancia, hogy Karácsony listavezetőként éli túl a szocialisták jövő héten esedékes kongresszusát.) Odáig már eljutottunk, hogy sem az LMP, sem a többiek nem utasítják el a koordinált, azaz az MSZP–DK–Párbeszéddel egyeztetett indulást az egyéni kerületekben: múlt heti lapszámunkban ezt épp az LMP társelnöke, Hadházy Ákos tette világossá. És még lenne idejük is a helyek méltányos és okos leosztására. Ha nem is sok.

szerző
A szerk.
publikálva
2018/5. (02. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk