A szerk.

Orbánabbak lennének

A szerk.

Hazudnak, lebuknak, terelnek, amit elterelésképpen mondanak, arról megint csak kiderül, hogy hazugság. A Fidesz kormányzására jellemző képletet a maga pőreségében szemlélhetjük immár két és fél hete, Altusz Kristóf helyettes államtitkár „titokban befogadott” 1300 menekültről tett nyilatkozatának válságmenedzselésében. A valóság hirtelen beszüremkedése a Patyomkin-világba megzavarta ugyan, de kizökkenteni nem tudta Orbán Viktor műsorát, amely jó három éve uralja a magyar közéletet. És amelyhez – sajnos – az ellenzék is asszisztál.

Itt lett volna az alkalom, hogy valaki végre elmagyarázza a választópolgároknak, miért aljas csúsztatás a menekültek és a gazdasági bevándorlók összemosása, majd mindkét csoport kollektív azonosítása a terroristákkal. Hogy miért értelmetlen és káros a közös uniós menekültpolitika folyamatos gáncsolása. És legfőképp azt, hogy a tízmilliárdokat felemésztő idegen-, Brüsszel- és Soros-ellenes propaganda hazugságokra épül.

Ehhez képest a két legerősebb ellenzéki párt, a Jobbik és az MSZP – az LMP csendesebb támogatásával – gondolkodás nélkül nekiállt kontrázni ezekhez a veszélyes hülyeségekhez. (A többiek leginkább hallgatnak, Gyurcsány meg nem bír leakadni a nyugdíjakkal seftelő ukránokról.) Titkos akciót sejtetnek ott, ahol normális, jogszerű hatósági és bírósági eljárásokról, nyilvános adatokról van szó. A kvóta és a Soros-terv végrehajtásával vádolják Orbánt, miközben a napnál világosabb, hogy az oltalomra szoruló emberek a déli határon felállított konténereken keresztül nyertek gyötrelmes bebocsátást az országba. Vona Gábor régi önmagát idézve bűnöző menekültekkel riogat, az MSZP tudatosan keveri az 1300-ak befogadását olyan messziről bűzlő ügyletek közé, mint a letelepedési kötvények vagy a moszkvai vízumgyár. Az ellenzék a parlament rendkívüli ülését, a nemzetbiztonsági bizottság összehívását, sőt vizsgálóbizottság (!) felállítását követeli. A szocik EP-képviselője Jean-Claude Junckernél érdeklődik a menekültekről. Tényleg, mi a picsáról beszélünk?

Az 1300 menedékkérő védelemben részesítése mindössze annyit bizonyít, hogy Orbán államában is megmaradt a jogállamiság és a független bírósági eljárás kétségkívül rendszeridegen minimuma. A Fidesz máris e minimum további legyalulásán kezdett dolgozni. Rövid úton visszavonták a menekültek integrációját segítő uniós pályázatokat (ezek között olyan veszedelmes projekteket találni, mint a kísérő nélküli kiskorúak gyermekvédelmi elhelyezésének támogatása vagy az óvodai, iskolai beilleszkedés segítése), és napi 5-5 helyett elkezdtek csak 1-1 főt beengedni a két tranzitzónába. Ehhez senkinek nincs egy szava sem. Vagy ha van, az inkább azt sugallja, hogy eddig minek kellett ennyi menedékkérőt beereszteni, minek kellett ezeknek támogatást adni.

Ha kicsit megerőltetnénk magunkat, biztosan meg tudnánk indokolni, taktikailag miért kifizetődő ez a magatartás az ellenzéknek. Azt is tudjuk, hogy a Fidesz akkor is a népbutítás és a gonoszság felpörgetésével reagált volna az Altusz-afférra, ha történetesen nem próbálják jobbról előzni. De akkor a másik oldal legalább hitelesen bírálhatná ezért.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.