A szerk.

Érted

A szerk.

Mára nyilván egyre kevesebben emlékeznek a létező szocializmus egy szerfelett jellemző, utazási hirdetésnek álcázott aranyköpésére: Látogasson el a Szovjetunióba, mielőtt a Szovjetunió látogat el önhöz! Ahogy a dolgok manapság Magyarországon állnak, hiába az óhatatlan elöregedés, ezt a viccet hamarosan újra vágja majd öreg s fiatal.

Hétfői hír, hogy a közpénzek tömegén felhizlalt Orbán-televízió, a PestiTV „riportot készített” a Színház- és Filmművészeti Egyetem kollégiumában, természetesen a kiebrudalt tanulók távollétében (nekik így természetes). A „riport” a megszokott árokbetemető tónusban tárta fel a természetesen infernális kollégiumi állapotokat, a „riporter” tüncikéző libsikről hordott össze hetet-havat. (Mielőtt továbblépnénk, rögzítsük, s a továbbiakban egy pillanatra se tévesszük szem elől: a libsi szó közvetlen közbeszédbéli eredője a bibsi, s mert ők nem antiszemiták, ezért mondanak libsit.) Majd arra a következtetésre jutott, hogy ezek a libsik lerombolnak mindent, aztán a szegény jobboldal alig győzi helyreütni a nagy pusztítást. Ezen önmagában sok ugrálni való nem lenne, mint az előbb mondtuk, nekik ez természetes: a hazugság, a rendszer elvtelen kiszolgálása, a sunyin mocskos beszéd. Ezer és egy ilyen „riportot” láttunk már, s bizonyára az is megérne egy szakorvosi értekezést, hogy Orbán miért gyűjti a „televíziós csatornákat”, s miért favorizálja egyik tévéjét a másikkal szemben – kezdetben volt a Hír Tv, aztán a „közszolgálati”, most épp ez az Izé tévé a menő, vö. NB I.-es „futballcsapatok”. Mégis épp e televíziós szál a legkevésbé igaz ebben az eredendően moslékszagú történetben. „Riport” meg „riporter” meg „tévé” meg anyámkínja – hát, egy frászt!

Nemrégiben ment az HBO-n egy kiváló cseh filmsorozat, az Eszmélet, amely elég kíméletlenül nézett szembe a kommunista rendszerben általánosan használatos üzemmenettel. Van benne egy jelenet, már az első részben, amikor az Stb (Státní bezpečnost), azaz a hírhedt csehszlovák titkosrendőrség látogatást tesz egy ellenzékinek vélt polgár lakásában – természetesen az illető távollétében. Úgy tűnik, mintha keresnének valamit, fel is dúlják rendesen a lakást, szétszórnak mindent, ám amikor távoznának, a rangidős titkosrendőr még visszamegy a szolid polgári lakás romjai közé, felugrik az ágyra, és lehugyozza a komódról lekapott és az ágyra dobott családi fotót. Csak azért, hogy biztosan tudják az érintettek: míg ők távol voltak, ki járt itt, és mit akart.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.