A szerk.

Érted

A szerk.

Mára nyilván egyre kevesebben emlékeznek a létező szocializmus egy szerfelett jellemző, utazási hirdetésnek álcázott aranyköpésére: Látogasson el a Szovjetunióba, mielőtt a Szovjetunió látogat el önhöz! Ahogy a dolgok manapság Magyarországon állnak, hiába az óhatatlan elöregedés, ezt a viccet hamarosan újra vágja majd öreg s fiatal.

Hétfői hír, hogy a közpénzek tömegén felhizlalt Orbán-televízió, a PestiTV „riportot készített” a Színház- és Filmművészeti Egyetem kollégiumában, természetesen a kiebrudalt tanulók távollétében (nekik így természetes). A „riport” a megszokott árokbetemető tónusban tárta fel a természetesen infernális kollégiumi állapotokat, a „riporter” tüncikéző libsikről hordott össze hetet-havat. (Mielőtt továbblépnénk, rögzítsük, s a továbbiakban egy pillanatra se tévesszük szem elől: a libsi szó közvetlen közbeszédbéli eredője a bibsi, s mert ők nem antiszemiták, ezért mondanak libsit.) Majd arra a következtetésre jutott, hogy ezek a libsik lerombolnak mindent, aztán a szegény jobboldal alig győzi helyreütni a nagy pusztítást. Ezen önmagában sok ugrálni való nem lenne, mint az előbb mondtuk, nekik ez természetes: a hazugság, a rendszer elvtelen kiszolgálása, a sunyin mocskos beszéd. Ezer és egy ilyen „riportot” láttunk már, s bizonyára az is megérne egy szakorvosi értekezést, hogy Orbán miért gyűjti a „televíziós csatornákat”, s miért favorizálja egyik tévéjét a másikkal szemben – kezdetben volt a Hír Tv, aztán a „közszolgálati”, most épp ez az Izé tévé a menő, vö. NB I.-es „futballcsapatok”. Mégis épp e televíziós szál a legkevésbé igaz ebben az eredendően moslékszagú történetben. „Riport” meg „riporter” meg „tévé” meg anyámkínja – hát, egy frászt!

Nemrégiben ment az HBO-n egy kiváló cseh filmsorozat, az Eszmélet, amely elég kíméletlenül nézett szembe a kommunista rendszerben általánosan használatos üzemmenettel. Van benne egy jelenet, már az első részben, amikor az Stb (Státní bezpečnost), azaz a hírhedt csehszlovák titkosrendőrség látogatást tesz egy ellenzékinek vélt polgár lakásában – természetesen az illető távollétében. Úgy tűnik, mintha keresnének valamit, fel is dúlják rendesen a lakást, szétszórnak mindent, ám amikor távoznának, a rangidős titkosrendőr még visszamegy a szolid polgári lakás romjai közé, felugrik az ágyra, és lehugyozza a komódról lekapott és az ágyra dobott családi fotót. Csak azért, hogy biztosan tudják az érintettek: míg ők távol voltak, ki járt itt, és mit akart.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.