A szerk.

És tessék sűrűn imádkozni is!

A szerk.

Ott áll az az ember Európa színe előtt, és kiabál kígyót-békát a többiekre. Dühös, felháborodott, üldözöttnek tünteti fel magát. Kapkod és gesztikulál. Bántják a magyart, tódítja.

A Weber meg az Ursula von der Leyen, és azért bántják, mert mi, vagyis ő sokkal jobban tudja, hogy mit kell csinálni Európában, a világban, a határokon és a háborús frontokon, s jobban is csinálja, amit csinálni kell. Azt kiabálja dúlt arccal, hogy megtámadták Magyarországot, hogy a korrupció emlegetése csak politikai bunkósbot, összehord hetet-havat. Személyeskedést emleget. S közben el akarja foglalni Brüsszelt, mert ő jobban tudja.

Mindeközben itthon a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) járványügyi és védőoltási osztályának vezetője belenyilatkozik a nyilvánosságba (a. m. Inforádió), s azt mondja, hogy a koronavírusos megbetegedések száma jóval több, mint tavaly ilyenkor, de semmi vész, mert ugyan augusztus óta nincsen elérhető védőoltás semmilyen, de tessenek ügyelni a tisztaságra, sűrűn kezet mosni, és az évszaknak megfelelően öltözködni, akkor majdcsak lesz valahogy… A járványügyi és védőoltási osztály vezetője mondja ezt! Hogy tessék jól felöltözni, mert oltás az speciel nincsen a koronavírus ellen. Majd lesz, majd biztos veszünk, a fürkészek talán már intézik, a „beszerzés folyamatban van”. Hogy mikor és milyen védőoltás lesz majd, s abból mennyi, kinek jut, kinek nem, hogyan lehet majd hozzájutni, arról semmi hír, az ezt firtató sajtó lepattan minden fórumról.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.