Vakvágányon

A szerk.

Most, hogy a magyar gazdaság romlásával, az állam diszfunkcionális működésének szaporodó jeleivel, az életszínvonal immár elhazudhatatlan süllyedésével, a nemzetközi térvesztés nyilvánvalóvá válásával a valóság mind többször betüremkedik abba a párhuzamos univerzumba, amelyet másfél-két évtizede építget az orbáni propaganda – és amely világban minden, de tényleg minden Orbán Viktor körül forog, és minden, de tényleg minden jó Orbán Viktor politikusi zsenialitásának és tévedhetetlenségének az eredménye –, a miniszterelnök és a környezete mind többször hivatkozik a valóságra.

„A mi legnagyobb szövetségesünk a valóság és a nyilvánosság”, mondta például múlt pénteki rádiós szózatában, amelyben többek között strasbourgi vesszőfutását igyekezett tágabb kontextusba helyezni, és ellene szőtt nemzetközi összeesküvésként eladni a hívőknek. A valóság talaján álló békepárti és nyílt Orbán Viktor (nyílt, mert büszke egyenességgel vásárol energiahordozót az oroszoktól, nem pedig alattomban, mint ahogyan az őt ezen ügyletek miatt támadó nyugatiak) az Európai Parlament vitanapján természetesen ismét kiosztott sallereket, leesett néhány lángos is – érzékeltette a feszült helyzetet a maga „utcai harcos” stíljében –, és beszámolóját kimondatlanul azzal az axiómával zárta, mely szerint neki igaza lesz.

Az ambícióiban, uralmi vágyaiban és önképében megsértett Orbán mostani gyermeki reakcióiban (vagy a korábbiakban: lásd „akkor meghosszabbítjuk Bicskéig!”) ne csupán a megsebzett lélek azonnali revánsvágyát lássuk. Hanem a tragédiát is, amelyet a saját korlátait elképzelni sem bíró Én e bosszúvágytól hajtva előidéz az országban. Az egykori oroszfaló Orbán közeledése az oroszokhoz, a „Kelethez” és egy sor diktátorhoz minden egyes európai és atlanti kudarcával eltökéltebb és erősebb lett. (Emlékezzünk vissza az ún. „garbós” interjújára legelső miniszterelnöki éveiből, amelyben az Egyesült Államok nagyszerűségéről osztotta az észt kéretlenül is – aminek, gyanítjuk, a legfőbb oka az volt, hogy parádés külsőségek közepette fogadták, s ezért igen fontos politikai tényezőnek gondolhatta magát.) A távolodás az uniótól mind sebességében, mind az unióról szóló orbáni beszéd egyre alpáribb stílusában józan ésszel aligha felfogható és megmagyarázható. Nem véletlen, hogy aki minderre racionális indokot igyekszik találni, az előbb-utóbb „a vajon mivel foghatja Putyin a magyar miniszterelnököt” rejtélyéig jut el. Bár nem zárható ki e lehetőség sem, számos érv szól ellene is; például kötve hisszük, hogy az oroszok olyat tudnának Orbánról vagy valamely családtagjáról, amit az amerikaiak vagy akár a németek nem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.