A szerk.

Valóra vált álom

A szerk.

Kilenc évvel ezelőtt egy álom uralta Tarlós István sajtótájékoztatóját. Az akkori főpolgármester szerint a csepeli HÉV helyett villamosokat kellett volna forgalomba állítani. Tarlós azt mondta, hogy ezek a villamosok majd a Nagykörútra kanyarodnak reá, hogy a 6-os nyomába eredjenek, ám sem a költségekről, sem a határidőről nem ejtett szót.

Ekkor még a főváros tulajdonában volt az összes HÉV-vonal, de úgy tűnt, Tarlós nemcsak a csepelitől szabadulna. „A HÉV-ek és HÉV-pályák rettenetesen öregek és a szó szoros értelmében néhány éven belül parancsoló szükségszerűség lesz ezeket lecserélni vagy felújítani. Ez közel 100 milliárdos nagyságrend forrást igényel” – mondta a főpolgármester, egy évvel később a HÉV-közlekedés állami kézbe került, s 2016 őszén kebelezte be a MÁV-csoport. A vasút akkori vezérigazgatójának, Dávid Ilonának az arca sem rezdült, amikor kijelentette: a HÉV-esek számára „olyan műszaki, technológiai és gazdasági szolgáltatások válnak elérhetővé, amelyek kiváló lehetőségeket teremtenek a társaság korszerűsítésére, fejlesztésére, és versenyképességének növelésére”.

A HÉV-ekkel kapcsolatos lelkesedés pár évig tartott, bár akkor is csak szavakban: a legtöbbet egy 2018-as kormányhatározat ígért, mely szerint a csepeli és a ráckevei HÉV-eket a Kálvin térig hosszabbítanák meg, a gödöllőit összekötnék a metróval és teljesen új járműparkot vásárolnának. A következő években viszont már a verbális bőségszaru is kifogyott, a rettenetesen öreg HÉV-ek meg még öregebbek lettek. A többségüket a hetvenes években gyártották Kelet-Németországban, és a leg­újabb szerelvény is 1983-as évjáratú, úgyhogy már a 2020-as évek elejére biztosra vehettük, hogy az amúgy sem túl magas, inkább béka alatti színvonal sem tartható sokáig. Amikor idén januárban négy szerelvényt kivontak a forgalomból, és ritkították a járatokat a szent­endrei és a ráckevei vonalakon, a menetrend aljára ráírhatták volna azt is: folyt. köv.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tánc az ördöggel

  • SzSz

„Hé, van egy vicced?” – cukkolják naponta tucatszor az őrök Arthur Flecket, aki azután került elmegyógyintézetbe, hogy Jokerként öt emberrel is végzett. Arról, hogyan ég Nesszosz-ingként az emberre az antihős figurája, a rendező, Todd Phillips is tudna mesélni – gyakorlatilag erről szól a Kétszemélyes téboly.

 

Festett malaszt

Alá vagy fölé becsüljük-e a művészet erejét? Képes-e megváltoztatni minket? Woody Allen legújabb színdarabja meglehetősen szélsőséges körülmények között keresi a valódi értékeket, Raffaello Szűz Máriát ábrázoló festményét vetve az 1930-as évek Brooklynjának tenyeres-talpas gengszterei elé.

Ha tízig számolok

  • Pálos György

A szerző az Egyesült Államokban született dél-olaszországi kivándorlók unokájaként, siket szülőktől. S bár úgy tűnt, hogy a második emigrációs generáció is talajt fog Brooklyn környékén, a Durastanti szülők válása után a 6 éves Claudiát visszaviszik az óhazába, Basilicatába, ahol olaszul kezdi meg a tanulmányait.

A városarcheológus ravatalánál

A kiállítás Lugosi Lugo László személyes Budapest-fotográfiái köré épül, és egyik nagy érdeme az, hogy azt is megérinti, aki keveset tud a szamizdatról, vagy akinek a rendszerváltás előtti avantgárd végtelen távolságból ködlik csupán.

„Iránban ma mély korrupciós és legitimációs válság van”

  • Orosz Ildikó

A Károli Gáspár Református Egyetem docensével, Irán-szakértővel beszélgettünk a pattanásig feszült közel-keleti konfliktusról, a reformista kormány és a vallási vezetés belviszályáról, a nagyhatalmakkal való viszonyról, elnyomott nemzeti érzésről, és persze a magyar szálról.

A világ legeslegjobb dolga

Békés Márton, aki a szélsőjobbról felszippantott lázadóból időközben a magát szélsőjobb­oldalivá formáló egykori „cent­rális” erőtér kultúrkampfjának zászló-, pontosabban Molotov-koktél-vivője lett (vö. Békés Márton: Gerillaháború, KKETTK Alapítvány, 2017), szeptember elején újabb kultúrpolitikai esszét bocsátott közre.

„Néhány ágyat visszavittek”

Tejgyárban dolgozott, hogy el tudja végezni az egyetemet, közben a szegvári roma önkormányzatot vezette. Voltak kételyei annak idején, amikor romaként a Jobbik-lista befutó helyén képviselőjelölt lett. Úgy véli, a Fidesznek jó a cigányok nyomorban tartása, mert így kevés ígérettel is megszerezheti a szavazatukat.

„Szerettük”

Akik kedvelték Bese Gergő plébánost Dunavecsén, undorítónak tartják, ahogyan a politikusok kihátráltak mögüle. Templomba járó emberek tűnődnek most azon, hogy talán tényleg senkire nem tartozik egy ember nemi élete. A kétszínűségen nem gondolkodnak el.

 

Áramvonalasítanák

Az utóbbi öt évben háromszor átnevezett egykori akadémiai kutatóhálózatban dolgozók továbbra sem nyugodhatnak meg: a hálózat NER-közeli vezetése és Hankó Balázs kultuszminiszter hol vállvetve, hol egymással is vitatkozva próbálná átalakítani a struktúrát a még Palkovics László kijelölte irányba.

Terepszemle

Budapesten több ezer százévesnél régebbi ház, s bennük vagy százezer lakás van. Mit lehet kezdeni ezekkel az épületekkel? Milyen felelősségük van a társas­házaknak, tulajdonosoknak és a jogalkotásnak?

Callas szíve

Modellként kezdte a pályáját, ám Giuseppe Tornatore Maléna című filmje óta az amerikai és a francia filmipart is meghódította. A hatvanadik születésnapját ünneplő Belluccival a San Sebastián-i filmfesztiválon beszélgettünk Maria Callasról, és az újdonságnak számító produceri és színpadi munkáiról.