A szerk.

Harcban

A szerk.

Orbán Viktor ki akarja léptetni Magyarországot az Európai Unióból, vagy nem akarja kiléptetni.

A kilépés mellett szóló érv lehet, hogy akkor tényleg senki nem piszkálhatja tovább Orbán Viktort, és Barroso kénytelen lesz újabb levelezőpartner után nézni; ellene szól, hogy vízum kéne Párkányba meg Aradra. Még arra is gondolhatnánk, hogy a kilépés az unióból avval a sajnálatos következménnyel járna, hogy elesünk az uniós támogatásoktól, az agrárpénzektől meg a strukturális és kohéziós alapoktól, és ezt az Orbán-rezsim már csak önérdeke, a hatalmon maradása miatt sem kockáztatná meg - de evvel több okból is óvatosan bánnánk. Először is Orbánék gőzerővel dolgoznak azon, hogy más pénzforrásokat találjanak az országnak, másrészt az is megeshet, hogy hazánk és az unió, a magyar kormány és a Bizottság konfliktusa végül oda fog vezetni, hogy Brüsszel egyáltalán nem akar majd pénzt adni. Harmadrészt pedig - és bár nagy a kísértés, hogy sült marhaságoknak gondoljuk, de talán jobban tennénk, legalább próbaképpen, ha elhinnénk, amit Orbán a tárgyban beszél - a kormányfő számos alkalommal kifejezésre juttatta mély egzisztenciális, hogy ne mondjuk történelmi-metafizikus, sőt, Übü királlyal szólva, patafizikus kételyeit az unió rövid, közép- és hosszú távú jövőjét, divatos szóval viabilitását illetően.

false

 

Fotó: MTI

Miniszterelnökünk fejében tehát - és hazánk jelen közjogi és politikai állapotaira figyelemmel sajnos az univerzumnak ezt a pár köbdeciméter kiterjedésű helyét kell nemcsak a jogok és az igazság, hanem az ország rövid és középtávú nemzetstratégiája egyetlen forrásának tekintenünk - a dolog a következőképpen állhat össze. Tényleg jobb lenne, ha az oroszok (kínaiak, azeriek, szaúdiak, jordánok) adnák a pénzt, mert pro primo azok nem ugatnak feszt bele, pro secundo pedig amúgy is ők a jövő, az európai egységnek, Európának, sőt a Nyugatnak befellegzett, és még ha nem fellegzett volna is be, Magyarország, illetve a magyarok amúgy sem európai nép. Addig, amíg a fenti brigád nem adja az övét, persze jó lesz az unió pénze is - addig, amíg adják, és erre mindjárt vissza is térünk.

Ez az analízis nem azért rossz, illetve nem csak azért rossz, mert az unió alternatívájaként elképzelt és felkínált univerzumnak a középpontjában Széles Gábornak a levegőből kifogyhatatlan energiát fakasztó magyar csodagépe zakatol, és egyébként is van egy nem túl enyhe apokaliptikus-millenista stichje. Ártatlan jóhiszeműségünkben akár azt is gondolhatnánk, hogy Orbán a posztuniós jövőben, az erőforrásokért egymással nem okvetlenül kesztyűs kézzel, mondjuk ki: akár háború árán is megküzdő nemzetállamok rövidesen beköszönő világában igyekszik jó előre elhelyezni hazánkat (és nem arról van szó, hogy lábon eladná Magyarországot bárkinek, például Vlagyimir Vlagyimirovicsnak, ha a kormány barátai is tudnak keresni az üzleten). De az unió nem fog megbukni, bármennyi baljós jel is utal erre; és még ha egy kicsit megbukik is, akkor is sokkal jobb lesz a körön belüli, mint a körön kívüli országoknak. Felmentő sereg pedig nincs: a negatív Batu kán, aki kiszabadít minket a globális pénzvilág meg a magyarokkal szemben alkalmazott kettős mérce rabszolgaságából, csak a nacionalista ezotéria fantomképe. Az azeri baltás gyilkos esete szolgálhat bizonyítékként e külpolitikai sávváltás kudarcára: miután a kitűnő hazafit Orbán Viktor saját kezűleg felmentette bűnei alól, a beígért, vagy be sem ígért, de remélt ellenszolgáltatás azóta sem érkezett meg - nem elég tehát, hogy evvel a világ megvetését zúdította hazánkra, még nemzetközi szintű, globális balekságáról is tanúbizonyságot tett. A kínai pénz se jön, pedig a tibetieket egy kedves, vendégszerető gesztussal egy napra a magyar kormány bezáratta; és ha Orbán netán az oroszok kedvéért fizetett volna jelentős felárat az E.ON gáztározóiért, most szólunk: ráfizetés lesz a vége.

Jól tesszük viszont, ha a magyar kormány és Brüsszel, illetve a magyar kormány és mindenki más egyre szerteágazóbb és bonyolultabb konfliktusait e vízió kontextusában próbáljuk értelmezni. És meg kell hagyni, az agyament, elfogadhatatlan, ostoba és a nemzet számára súlyos következményekkel járó átpozicionálás napi küzdelmeit Orbán nagy ravaszsággal vívja. Az Orbán-rezsim törvényein, az alaptörvényt és a módosításait is beleértve, Brüsszel hiába keres jogi kifogásokat - az uniós jogot ugyanis nem arra találták ki, hogy a segítségével korrigálni lehessen a tagállami törvényhozások antidemokratikus kisiklásait; Orbán ezeket lerázza magáról. A híres 7. cikk, azaz Magyarország szavazati jogának a felfüggesztése nem játszik, ezért fenyegetésnek sem hihető. A támogatások korlátozása vagy befagyasztása még befigyelhet, de ez legalábbis kétélű fegyver: a kormánypárt a gazdasági szankciókból minden további nélkül lenne képes politikai előnyt kovácsolni magának. (Ahogy a Milosevic-rezsimet sem ingatta meg egy pillanatra sem az 1992-ben Jugoszlávia, illetve Szerbia ellen bevezetett gazdasági blokád.)

Hisz a sztori, hogy miért történik ez velünk, készen van, sőt benne élünk - a szabadságharcban, három éve. A mind leplezetlenebb, immár a saját pártcsaládjában is kitapintható megvetést, ami Orbánt és politikáját külföldön övezi, a magyar kormányra mért megalázó csapásokat a miniszterelnök itthon rutinszerűen fordítja a maga hasznára - és ez számít, hisz itt fogják vagy nem fogják jövőre újraválasztani. Az önsorsrontó magyar nacionalizmus nyelve, a sérelem és a frusztráció toposzai, a pőre haszonlesés érvkészlete, és persze a nettó hazudozás szinte ellenállítások nélkül töltik ki az uniós tagságunkról, hovatovább országunk európaiságáról vagy a gazdasági válság lehetséges megoldásairól szóló racionális beszéd helyét; és az ellenállítások hatékonyságát amúgy is erőteljesen tompítja a közszolgálati média feletti teljes és a magánsajtó feletti majdnem teljes kormányzati kontroll.

S bár a Századvég minap publikált felmérése, mely szerint a tagság ellenzői felzárkóztak a pártolók tömegeihez, inkább tűnik e propaganda részének, mintsem az eredményének, nem lehet nem észrevenni azt, hogy az uniós tagságunkat támogató, hosszú évek óta stabil választói többség megingott. A cél éppen ez lenne: az arányok tartós megfordítása; és ha ez bekövetkezik, Orbán élére is fogja állítani a dolgot. Magyarország uniós tagsága Orbán Viktor hatalmi ambícióinak a függvényévé vált. A kérdés nem úgy merül fel, hogy Orbán akarja-e Magyarország uniós tagságát, vagy nem, hogy ki akarja-e léptetni hazánkat az Európai unióból, vagy sem: hanem hogy eljön-e az a pillanat, amikor megteheti ezt, vagy sem. Dolgozik rajta.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.