A szerk.

Felkészülnek

A szerk.

Napok óta Semjén Zsolt elképesztő kiszólásán rágódik a magyar sajtó jó része, de sokra eddig nem jutott vele senki. A KDNP politikusa ugyanis azt mondta a Hír Tv-nek a határon túli magyarok szavazati joga kapcsán, „hogy PC módon fogalmazzak, tudnék olyan népcsoportot mondani, vagy olyan, pontosabban olyan csoportokat Magyarországon, akik életükben egy fillér adót nem fizettek, mégis abszurd lenne azt mondani, hogy ne legyen szavazati joguk”.

S leginkább azért nem jutott semmire a magyar nyilvánosság e példátlan arrogancia feldolgozásában, mert senki nem volt hajlandó kimondani, hogy Magyarország miniszterelnök-helyettese kikről is beszélt, amikor „PC módon fogalmazott”.

Hogy véletlenül se essünk abba a hibába, hogy megpróbáljunk belenézni egy gazember fejébe, maradjunk a tényeknél, illetve az édes jó anyanyelvünknél, erős nemzetünk e fő összetartó abroncsánál. Miszerint a népcsoport kifejezés egy adott helyen kisebbségben élő néphez és annak kultúrájához tartozókat jelöl.

Semjén Zsolt a cigányokról beszélt.

S úgy van vele, hogy az ő kultúrájuk része, hogy en bloc szarnak adót fizetni. Így beszél ma Magyarország egyik legfőbb vezető politikusa. Szavait jól átgondolta, nem kicsúsztak a száján, saját megítélése szerint „PC módon fogalmazott”. Az elmúlt napok pedig fényesen igazolták, hogy következmények nélkül tehette ezt.

Persze ezt a következmények nélküliséget ne hamarkodjuk el. Mert nyilván nem Semjén pozíciójára, politikai helyzetére lesznek következményei ennek a kijelentésnek, hiszen hová is lehetne még előléptetni ezt a marhát, hanem a cigányságra nézve lehetnek igen súlyos következményei a kijelentésnek. Végtére is mit mer csak úgy, magától mondani Semjén? Semmit, ő az épp aktuális politikát böfögi fel mindig.

Nincs egy hónapja, hogy Bogdán László, Cserdi roma polgármestere azt találta mondani, hogy „most Magyarországon nem engem kell a legjobban utálni. Most van Soros, vannak a migránsok és a cigányok”. A sorosozás nyilvánvalóan nem hozta meg a várt eredményt Orbán számára, a migránsozás még egy darabig nyilván kitart, de nagyon sokáig már aligha. Mi jön utána?

Ha mindehhez hozzácsapjuk a Semjén szavaiban nem túlságosan megbújó fenyegetéseket is (Nem adóztok, barátocskáim? Tényleg annyira abszurd az, ha valakinek nincsen szavazati joga?), akkor hamar előfordulhat, hogy Bogdánnak revideálnia kell a véleményét.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.