A szerk.

Felkészülnek

A szerk.

Napok óta Semjén Zsolt elképesztő kiszólásán rágódik a magyar sajtó jó része, de sokra eddig nem jutott vele senki. A KDNP politikusa ugyanis azt mondta a Hír Tv-nek a határon túli magyarok szavazati joga kapcsán, „hogy PC módon fogalmazzak, tudnék olyan népcsoportot mondani, vagy olyan, pontosabban olyan csoportokat Magyarországon, akik életükben egy fillér adót nem fizettek, mégis abszurd lenne azt mondani, hogy ne legyen szavazati joguk”.

S leginkább azért nem jutott semmire a magyar nyilvánosság e példátlan arrogancia feldolgozásában, mert senki nem volt hajlandó kimondani, hogy Magyarország miniszterelnök-helyettese kikről is beszélt, amikor „PC módon fogalmazott”.

Hogy véletlenül se essünk abba a hibába, hogy megpróbáljunk belenézni egy gazember fejébe, maradjunk a tényeknél, illetve az édes jó anyanyelvünknél, erős nemzetünk e fő összetartó abroncsánál. Miszerint a népcsoport kifejezés egy adott helyen kisebbségben élő néphez és annak kultúrájához tartozókat jelöl.

Semjén Zsolt a cigányokról beszélt.

S úgy van vele, hogy az ő kultúrájuk része, hogy en bloc szarnak adót fizetni. Így beszél ma Magyarország egyik legfőbb vezető politikusa. Szavait jól átgondolta, nem kicsúsztak a száján, saját megítélése szerint „PC módon fogalmazott”. Az elmúlt napok pedig fényesen igazolták, hogy következmények nélkül tehette ezt.

Persze ezt a következmények nélküliséget ne hamarkodjuk el. Mert nyilván nem Semjén pozíciójára, politikai helyzetére lesznek következményei ennek a kijelentésnek, hiszen hová is lehetne még előléptetni ezt a marhát, hanem a cigányságra nézve lehetnek igen súlyos következményei a kijelentésnek. Végtére is mit mer csak úgy, magától mondani Semjén? Semmit, ő az épp aktuális politikát böfögi fel mindig.

Nincs egy hónapja, hogy Bogdán László, Cserdi roma polgármestere azt találta mondani, hogy „most Magyarországon nem engem kell a legjobban utálni. Most van Soros, vannak a migránsok és a cigányok”. A sorosozás nyilvánvalóan nem hozta meg a várt eredményt Orbán számára, a migránsozás még egy darabig nyilván kitart, de nagyon sokáig már aligha. Mi jön utána?

Ha mindehhez hozzácsapjuk a Semjén szavaiban nem túlságosan megbújó fenyegetéseket is (Nem adóztok, barátocskáim? Tényleg annyira abszurd az, ha valakinek nincsen szavazati joga?), akkor hamar előfordulhat, hogy Bogdánnak revideálnia kell a véleményét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.