Mér' ne? Csak huszonhét körzetben kell összegyűjteniük 1500-1500 kopogtatócédulát, s már állíthatnak is listát. Egy ekkora és ennyi ideje üzemszerűen működő szervezetnek ez nem lehet akadály, ha nem is lesz olcsó mulatság. Ha csak kis töredéke rájuk szavaz azoknak, akik odaadják nekik a cédulájukat, meg a magyar állampolgárságot szerző határon túliak tömegei, már benn is vannak a parlamentben. A magyarországiban. És a maguk 5-6 százalékával megmondják azt is, hogy mi történjen.
Félretéve a tréfát; azt már láttuk, hogy milyen az, amikor a hegy megy Mohamedhez, most úgy tűnik, azt is megnézhetjük, milyen az, amikor Mohamed megy a hegyhez - így első látásra ez látszik az izgalmasabbnak. Vasárnap Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén elhangzott, hogy Magyarországon bejegyzett pártot kellene létrehoznia a szövetségnek, hogy ekképpen is elláthassa a romániai magyarok azon - nyilván jelentős - halmazának parlamenti képviseletét, akik felvették vagy időközben felveszik a magyar állampolgárságot.
Világos, mint a nap, gründoljunk egy RMDSZ Hungaryt, és miénk a világ! Hiszen épp most mutatták meg a romániai magyar választópolgárok az önkormányzati választásokon, ráadásul nem is először, hogy köszönik, nem kérnek a Fideszből, a maguk részéről továbbra is az RMDSZ-t preferálják. Reszkess, Fidesz, hazai pályán is adunk a testednek - vagy ahogy Markó Béla expártelnök fogalmazott: "megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot".
Nos, az ötlet amennyire abszurd, annyira jogos is. Hiszen nem az RMDSZ hekkelte meg előbb a magyar politikát; a magyar politika jóval előbb kovászkodott bele az ő ügyeikbe. Méghozzá a Fidesz azon régi óhajtásától vezettetve, amit még a 2006-os kampányban fogalmazott meg a méltatlanul elfeledett, ám szerfelett nagy tudású orvosdoktor, Mikola István: "Ha a határon túli ötmilliós magyarságnak megadjuk az állampolgárságot, akkor húsz évre minden eldőlt ebben az országban."
Mert jóllehet az maga a teljes képtelenség, hogy egy másik országban működő politikai szervezet tevőlegesen részt vegyen a magyarországi törvényhozásban, a kérdés mégsem az, hogy melyik baromság született meg előbb. Hiszen azt tudjuk jól, az előbb ide is írtuk: a Fidesz kezdte. Ilyenformán egy tőről fakadnak: az RMDSZ gesztusa csupán reakció a helyzetre. Védik magukat, ahogy tudják, ha tetszik, médiahekkel, ha tetszik, provokációval. De mindenképpen jó okuk van rá. Hisz a Fidesz közismert hozzáállása és eddigi akciói után nyilván az utolsó csepp volt a pohárban Kövér László gyalázatos kampánykörútja a romániai helyhatósági választások előtt. Ahol egyértelműen az RMDSZ ellen próbálta hergelni a szavazókat. Ámde bármennyire is jogos önvédelem az RMDSZ vagy egyes képviselőinek gesztusa, mindez csak amolyan figyelmeztetésféle lehet. A dolog megoldásának a kulcsa ugyanis nem odaát van.
Ezt itthon kell elintézni, s a kérdés így hangzik: akarjuk-e, hogy Magyarország kormánya - pénzzel, paripával, Tőkés Lászlóval, Nyirő Józseffel meg még avval, ami/aki épp az eszébe jut - beavatkozzék más országokban élő, adott esetben magyar polgárok ügyeibe. Akarjuk-e, hogy más országok polgárai, mert Magyarország jelenlegi kormánya épp úgy látja jónak, szavazzanak arról, hogy ki kerüljön a budapesti parlamentbe képviselőnek, és ki hozzon ott olyan törvényeket, amelyek csak és kizárólag erre az országra és lakóira vonatkozhatnak?
Ha nem akarjuk, márpedig épeszű ember aligha akarhatja más kezébe adni a sorsát, ebbéli akaratunkat ki kell nyilvánítanunk minden lehetséges fórumon - és legvégül, ha másképp nem megy, majd a szavazófülkében.
